A Győri Ítélőtábla Bf.96/2017/6. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 250. §, 348. §, 352. §, 363. §, 371. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 160. §] Bírók: Élő András, Németh Balázs, Zólyomi Csilla

Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

Bf.II.96/2017/6. szám

A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Győrött, 2018. február 1. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Győr i Törvényszék 2017. június 1. napján kihirdetett B.352/2016/22. számú ítéletét helybenhagyja.

A börtönbüntetésbe beszámítja a vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

I n d o k o l á s

A Győri Törvényszék a 2017. június 1. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján hozott B.352/2016/22. számú ítéletével vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében a Btk. 160. § (1) bekezdés alapján, ezért őt 11 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által 2016. március 28. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá az eljárás során lefoglalt bűnjelek sorsáról, valamint kötelezte a vádlottat 136.956,- Ft felmerült bűnügyi költség megfizetésre az állam javára.

Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása miatt, míg a vádlott és a védője részben a minősítés megváltoztatása, részben enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.263/2017/1-I. számú átiratában a vádlott és a védő fellebbezését alaptalannak tartotta, az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Be. 363. § (2) bekezdés b) pontja alapján tartson tárgyalást, és tegye a tárgyalás anyagává ismertetéssel az OSz.:1436/2016. számú igazságügyi pszichiáter szakértői véleményt. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállásban rögzítette az igazságügyi pszichiáter szakértői vélemény megállapításait, azonban elmulasztotta a vélemény bizonyítási anyagba történő beemelését, így eljárási szabálysértést követett el. Egyebekben utalt arra, hogy a bizonyítási eljárás szabályszerűen, teljes körben történt meg, a tényállás megalapozott, a törvényszék jogi indokolása tényszerű és logikus. Az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette a vádlott cselekményét, azonban a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a kiszabott büntetés enyhe, a súlyosító körülmények nagy száma és nyomatéka nem került kellő súllyal értékelésre, ahogyan az sem, hogy az elkövetési mód a különös kegyetlenség minősítő körülmény elkövetési módjához közelít. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, és a vádlott szabadságvesztés büntetésének a tartamát emelje fel.

A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat változatlanul fenntartotta és azzal egyezően adta elő az álláspontját. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság logikus, tényeken alapuló indokolással fejtette ki, hogy mely vallomásokat és miért fogadta el, a büntetőjogi felelősségre vont következtetése és a bűncselekmény minősítése is helytálló. Kifejtette, hogy a törvényszék által kiszabott büntetés mértéke eltúlzottan enyhe, a súlyosító körülmények nem megfelelő súllyal kerültek mérlegre, így nem kellő súllyal értékelte a bíróság, hogy a vádlott által elkövetett cselekménynél a különös kegyetlenséggel elkövetési mód mint minősítő körülmény hajszál híján megállapítható, valamint azt sem, hogy a sértett sérülései, illetve esztétikai károsodása megnehezíti a sértett mindennapi életét. Hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú ítélet 11. oldalán szereplő régi Btk. megnevezés elírás, helyesen a hatályos Btk.-ról van szó. A fentiekre figyelemmel változatlanul indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, súlyosabb büntetést szabjon ki a vádlottal szemben, egyebekben az elsőfokú döntést hagyja helyben.

A másodfokú nyilvános ülésen jelen lévő sértetti képviselő nem kívánt szólni.

A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője a kiszabott szabadságveszés mértékét drákóinak tartotta. Hangsúlyozta, hogy az országos bírói gyakorlat szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés a bűncselekmény befejezett alakzatánál sem lenne eltúlzott mértékű, azonban a jelen esetben kísérleti szakban maradt cselekményre nézve szigorú. A korábbi védelem által az elsőfokú eljárásban hivatkozottakat változatlanul fenntartotta, egyebekben előadta, hogy a vádlott 60 éves, 30 éve házasságban él, 27 éve neveli feleségével beteg, autista gyermeküket. A család összes bevétele nem éri el a nettó 250.000,- Ft-ot, amelyre figyelemmel a sértettnek kifizetett kb. 700.000,- Ft igen nagy összegnek mondható. Kiemelte, hogy a kilátástalan helyzetbe került vádlott mindezekre tekintettel kerülhetett olyan tudatállapotba, amelyben elkövette az adott bűncselekményt. Álláspontja szerint a sértetti magatartást is figyelembe kellene vennie a bíróságnak, azt, hogy a sértett közrejátszott abban, hogy a vádlott elszegényedett, hogy a sértett házasságot kért a vádlottól, majd meggondolta magát és visszamondta azt. Kifejtette, hogy az egyenes szándékkal történő elkövetés nem állt fenn, ahogyan a vádlott cselekménye sem húzódott el sem térben, sem időben. Elismerte ugyan, hogy a vádlott nem tett meg mindent a sértett sérüléseinek ellátásával kapcsolatban, azonban nem is akadályozta ebben a sértettet. Előadta továbbá, hogy a vádlott felesége és a sértett a történtek óta is egy lépcsőházban élnek, erre figyelemmel tudják, hogy a sértett egészségi állapota jó, azonban azt nem vitatta a védő, hogy az esztétikai hegek megnehezíthetik a sértett életét. A védő álláspontja szerint az, hogy a vádlott 58 éves kora ellenére nem volt büntetve, a büntetés kiszabásánál mindenképp értékelendő, ahogyan az is, hogy a kiszabott büntetés letöltése esetén a vádlott már olyan idős korba lép, amely az élete végéhez közelít. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az enyhítő körülményeket nyomatékosan vegye figyelembe, és mivel a középmértéket meghaladó mértékű büntetés került kiszabásra, jelentős mértékben enyhítse a fentiekre figyelemmel a vádlott büntetését.

A vádlott felszólalásában a védőjéhez csatlakozott. Ezen túlmenően előadta, hogy megbánta a tettét, józanul átgondolva képtelen lenne ilyen bűncselekmény elkövetésére. Kifejtette, hogy nem bűnöző, azonban az elsőfokú bíróság nem fogadta el, hogy abban a helyzetben bekattant, amelynek hosszú előzménye volt. Nem értett egyet az orvosszakértői vizsgálattal, amely szerint a cselekedete tudatos volt, ismételten hangsúlyozta, hogy nagyon rossz idegállapotban volt a cselekmény elkövetésekor. Álláspontja szerint csupán egy állítás és egy tagadás áll egymással szemben a sértetti és a vádlotti oldalról, jelenlévő tanúk nem voltak, akik alátámaszthatnák, hogy ő nem akart segítséget hívni, illetve, hogy meg akarta volna ölni a sértettet, ahogyan azt a sértett állítja. Sérelmezte, hogy az elsőfokú eljárásban nem járultak hozzá, hogy tanúkat hozzon annak igazolására, hogy a sértett kezdeményezte a közöttük fennállt kapcsolatot. Előadta, hogy a munkáját elveszítette, az ingatlan, amelyben laknak, veszélybe került a felhalmozódott tartozások miatt, a családjának nem tud segíteni anyagilag. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság mérlegelje a kiszabott büntetést a korára és az egészségi állapotára tekintettel.