A Fővárosi Törvényszék Pf.632003/2007/1. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §, 18. §, 649. §] Bírók: Győriné dr. Hollósi Laura, Salamon Laura, Tóth Tibor

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

52.Pf. 632.003/2007/1.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság Vassné dr. Fürjes Eszter ügyvéd /címe / által képviselt felperes neve /felperes címe/ felperesnek, dr. Schmidt Valéria /címe/ ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve /I.r.alperes címe/ I. r., III.rendű alperes neve /III.r.alperes címe / III. r., IV.rendű alperes neve /IV.r.alperes címe./ IV. r., V.rendű alperes neve /ugyanottani lakos / V. r., VI.rendű alperes neve / VI.rendű alperes címe / VI. r., kk. VII.rendű alperes neve /ugyanottani lakos / VII. r. és VIII.r.alperes neve/ VIII.r.alperes címe./ VIII. r. alperesek ellen végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Budai Központi Kerületi Bíróság 2006. augusztus 29-én kelt 15.P.20.326/2005/30. számú részítélete ellen a felperes 31. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja azzal, hogy az állam terhén maradó költség összege 164.475.-(százhatvannégyezer-négyszázhetvenöt) Ft.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., III., IV., V., VI., VII. és VIII. r. alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 60.000.-(hatvanezer) Ft másodfokú perköltséget amelyből 10.000.-(tízezer) Ft áfa.

Az részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a 2004. május 11-én kelt 15.P. XI. 23.128/2002/26. számú részítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 153.350.-Ft perköltséget. Megállapította, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 184.020.-Ft kereseti illeték és 10.975.-Ft költség az állam terhén marad.

A felperes fellebbezése folytán a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2005. január 6-án kelt 52.Pf. 28.453/2004/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság részítéletét a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A le nem rótt fellebbezési illetéket 181.220.-Ft-ban, a felek másodfokú perköltséget 100.000.-100.000.-Ft-ban állapította meg, amelyből 20.000.-Ft áfa.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a 2006. augusztus 29-én kelt 15.P.20.326/2005/30. számú részítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek 153.350 + 30.670.-Ft áfa = 184.020.-Ft elsőfokú, és 100.000 + 20.000.-Ft áfa =

120.000.-Ft másodfokú perköltséget. Megállapította, hogy a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 184.020.-Ft kereseti illeték, 181.220.-Ft fellebbezési illeték, 132.475.-Ft költség az állam terhén marad.

A részítélet indokolása szerint néhai /örökhagyó neve/ örökhagyó 1996. március 16-án /közjegyző neve/ budapesti közjegyző előtt 38/1999. ügyszám alatt közokiratba foglalt végrendeletet alkotott, amelyben kijelentette, hogy halála esetén a /ingatlan címe/, az abban lévő berendezési és felszerelési tárgyakat 1/3 - 1/3 arányban az I. r. alperes, II. r. alperes és /örökhagyó neve/ /helyesen: III.rendű alperes neve / örökölje. Az örökhagyó végrendelete a kérésére a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába bejegyzésre került. A felperes a pontosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó 1999. március 16-án kelt közvégrendelete a Ptk.17.§.-a és a Ptk. 18.§.(1) bekezdése alapján valamennyi alperes vonatkozásában érvénytelen, mivel néhai /örökhagyó neve/ a közvégrendelet tételekor az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkezett. Másodlagosan kérte, hogy a bíróság a Ptk.649.§.(1) bekezdés c./ pontja alapján az I. r. alperessel szemben állapítsa meg a végrendelet érvénytelenségét, mivel az I. r. alperes az örökhagyót tisztességtelen befolyással bírta rá a végrendelet elkészítésére. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az örökhagyó a cselekvőképességét érintő bírói ítéletben megállapított gondnokság hatálya alatt nem állt. Az egészségi állapota a felesége halála után fokozatosan romlott, nehézkesen járt, inkontinens volt, és időnként nem talált haza. /tanú neve/ háziorvos tanúvallomása szerint az örökhagyónak általános érelmeszesedése, érelmeszesedésen alapuló leépülése, diabétesze, két oldali lábér szűkülete, meszesedése, lábüszkösödése, lábszárfekélye és tüdőtágulata volt. A végrendeletet készítő /közjegyző neve/ közjegyző a végrendelet tételekor az örökhagyónál nem tapasztalt olyan tünetet, ami arra utalt volna, hogy az örökhagyónak a belátási képessége akár részben vagy egészben hiányzott volna, mivel /örökhagyó neve/ összefüggően beszélt, pontosan elmondta, hogy mit akar és megnevezte a rokonait. Az örökhagyó úgy végrendelkezett, ahogy a korban hasonló idős emberek szoktak. /szakértő neve/ igazságügyi elmeorvosi szakértő az írásbeli szakvéleményében azt állapította meg, hogy az örökhagyó 1999. március 16-án az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel nem rendelkezhetett. A szakvéleménye szóbeli kiegészítésekor ezzel ellentétesen úgy nyilatkozott, hogy teljes bizonyossággal csak abban az esetben lehetett volna megállapítani, hogy az örökhagyó a végrendelkezés időpontjában belátási képességgel egyáltalán nem rendelkezett, vagy a belátási képessége korlátozott volt-e, ha őt ekkor pszichiáter vizsgálta volna meg./szakértő neve/ igazságügyi elmeorvos szakértő szakvéleménye szerint az örökhagyó a végrendelet tételekor cselekvőképtelen állapotban volt, az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzott. A szakvéleménye ezen megállapításait az örökhagyó kézírásának tanulmányozásával is alátámasztotta. Az elsőfokú bíróság a szakvélemények közötti ellentmondások feloldására az Egészségügyi Tudományos Tanácsot /ETT./ rendelte ki. Az ETT. felülvizsgálati véleménye szerint az örökhagyó az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel teljes mértékben nem rendelkezett, az időszakonként visszatérően nagy mértékben csökkent volt, de 1999. március 16-án a közvégrendelet tételekor rendelkezhetett az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel, illetve az elégséges belátási képességének a birtokában lehetett. Az orvosi adatok szerint az örökhagyó egyéb betegségei, a cukorbetegsége az elmebeli állapotát érdemben nem befolyásolták, agyi érbántalma azonban a szellemi leépülésében, illetve a később súlyossá váló elbutulásában alapvető volt. Az ETT. /szakértő neve/ szakvéleménye kapcsán utalt arra, hogy a hazai gyakorlatban írásmintából nem szokás a polgári jogi cselekvőképességről való nyilatkozás. Az elsőfokú bíróság az ETT. szakvéleménye alapján megállapította, hogy az örökhagyó a végrendelet tételének időpontjában belátási képességgel rendelkezhetett, és /szakértő neve/ igazságügyi szakértő véleményét az írásminta értékelésével kapcsolatban figyelmen kívül hagyta. Mellőzte a felperesnek a grafológus szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát, utalva arra, hogy a kérdéses