A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40117/2013/7. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Felker László, Levek Istvánné, Tibold Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.117/2013/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a ... Ügyvédi Iroda által képviselt ... felperesnek a Dr. ... Ügyvédi Iroda által képviselt ... I. rendű és a ... II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. december 11. napján kelt, 8.G. 41.332/2010/41. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről benyújtott 42. sorszámú fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja;

kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 400.000 (Négyszázezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes egyetemlegesen kérte kötelezni az alpereseket 85.238,63 euró és annak 2010. május 23. napjától a kifizetésig járó évi 5 % késedelmi kamata megfizetésére. A keresetében előadta, hogy 108 bála rost ...országba történő vasúti fuvarozásával bízta meg a ... AG-t, amely a küldeményt 2009. július 8-án ...ban feladta; a fuvarozás tartama alatt értesítést, jegyzőkönyvet a feladó nem kapott, a vasút rendelkezést nem kért (CIM 20. cikk 2. §, 21. cikk 1. §); a küldemény kiszolgáltatására nem került sor, így az osztrák eladó az árut nem tudta a ... vevőnek leszállítani.A ... AG fuvarlevélbeli pozícióját engedményezte a felperesre, így feladóként érvényesíti a kárt a fuvarozóval szemben, a CIM 43. cikk 2. §-a és 3. §-a, valamint 44. cikk 1. §-a alapján. Álláspontja szerint a fuvarozó felel az áru elveszéséért, ha az az átvétel és a kiszolgáltatás között következett be; az árukár összegének alátámasztására áruszámlát csatolt, követelése jogalapjaként a CIM 23. cikkére, 25. cikkére, 29. cikkére és 37. cikkére hivatkozott.

A II. rendű alperessel szembeni követelés körében előadta, hogy a fuvarlevélen az I. rendű alperes pecsétje szerepelt, mégis felmerülhet, hogy a II. rendű alperes volt az első fuvarozó; az alperesek közötti jogviszony tisztázatlansága okán szükséges az egyetemleges marasztalásukra vonatkozó igény előterjesztése.

Hivatkozott a felperes másodlagosan arra is, hogy saját nevében harmadik személy javára történő kárrendezés keretében is eljárhat. E körben előadta, hogy a ... AT bízta meg a vasúti fuvarozással a teljes szakaszra, a jogviszony alátámasztására csatolta a fix összegű díjmegállapodást igazoló számlát, melynek alapján a kifizetés közöttük megtörtént, a felperes tehát átvételi díjtételes speditőrként járt el. Utóbbi az osztrák jogi szabályozás szerint fuvarozóként felel a megbízót ért kárért; a ... AT a felperest felelőssé is tette. A ... AT kárát a ... AG szállítmánybiztosító megtérítette, melynek következtében törvényes engedményessé vált, utóbbi is felelőssé tette a felperest, de vele szemben pert nem indított, várja jelen eljárás kimenetelét. Felperes tehát függetlenül attól, hogy még nem állt helyt a szállítmánybiztosító felé, az osztrák jog szerint károsulttá vált, ezen körülmény is megalapozza az I. rendű alperesekkel szembeni fellépését. ...ban és ...országban is bevett joggyakorlat harmadik személy kárának érvényesítése, azaz a szállítmányozó, illetve a főfuvarozó jogosult arra, hogy a tényleges fuvarozótól követelje a kárt magának vagy megbízójának akkor is, ha a megbízójának még nem fizetett, utóbbi jelen esetben a törvényes engedményes szállítmánybiztosító. Ezen jogintézmény alátámasztására külföldi ítéletet csatolt, utalva arra, az, hogy a felperesnek saját országa joga szerint nem kell előre fizetnie és utána az alperesek felé fordulnia, magyar bíróság ezt nem írhatja felül.

Álláspontja szerint a pernek a tárgya, hogy az egyébként két oldalról is legitimált felperest - a feladói pozíció engedményezése, valamint a harmadik személy kárának érvényesíthetősége - megilleti-e kártérítés az alperesektől vagy sem, több irányú igényérvényesítés az alperessel szemben kizárt, a pozíció egy kézbe vonása okán.

Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elismerte a perbeli rakomány 2009. július 8-i fuvarozásra feladását, nem vitatta, hogy az végig a vasút őrizetében állt. Előadta, hogy a bálák 2009. július 14-én érkeztek meg ... állomásra, miközben vasúti komphajóra vártak, tűz keletkezett, az oltás későbbi következményeként ismét kigyulladtak, de a rakomány egésze nem semmisült meg; az áru közel 20 %-át kitevő, megmaradt bálák tekintetében azonban rendelkezés, utasítás nem érkezett, az utóbb raktárban elhelyezett áru pedig árvízben semmisült meg. A CIM 23. cikk 2. §-a, 23. cikk 3. § d) pontja alapján mentesülésére hivatkozott, e körben azt állítva, a tűz okát sem a helyszínen lévő tűzoltóság, sem a perben kirendelt szakértő nem tudta megállapítani; a rendeltetési állomáson rögzítettek szerint a tűz keletkezésekor valamennyi vagonon talált zár ép és sértetlen volt, így az áruhoz külsőleg nem lehetett hozzáférni; gyújtogatásnak nem volt nyoma; a tűz a kocsi belsejében keletkezett, mely a fuvarozói kárfelelősséget kizárja.

Hivatkozott arra is, hogy a küldeményben bekövetkezett kárt a tulajdonos részére a szállítmánybiztosítója megtérítette, a felperesnek a perbeli fuvarozásból eredően nincsen kifizetett kára; a fuvarozóval szemben regressz útján kizárólag a kártalanító fél érvényesíthet kártérítési igényt. Tekintettel arra, hogy a felperes a kárigényt Magyarországon érvényesíti, a magyar jog szabályai szerint kell elbírálni a követelését; a kereset elutasítására kell, hogy vezessen az, hogy nem állnak fenn a kártérítés Ptk. 339. §-a szerinti feltételei.

Az áruszámla szerinti 85.238,63 euró rakományértéket nem tette vitássá, ugyanakkor utalt arra, hogy a biztosító kárrendezése ettől eltérően, 83.889,58 euró kifizetésével zárult.

II. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy vele szemben a CIM 43. cikk 1. §-a és 45. cikk 1. §-a értelmében igény nem támasztható. A perbeli fuvarlevélből egyértelmű, hogy a fuvarozó az I. rendű alperes volt, a fuvarozási szerződéssel kapcsolatos igényeket neki kell címezni, és vele szemben kell pert indítani.

Az elsőfokú bíróság 2012. december 11. napján kelt 8.G.41.332/2010/41. számú ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 85.238,63 eurót és annak 2010. május 23. napjától a kifizetésig járó évi 5 % kamatát, valamint 2.063.450 forint perköltséget. A felperes keresetét a II. rendű alperessel szemben elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 1.163.450 forint perköltséget.

Az ítélet indokolásában kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a felperesi jogelőd és az I. rendű alperes között nemzetközi vasúti árufuvarozási szerződés jött létre, a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 593/2008/EK rendelet 5. cikk 1. pontja szerint a magyar jog alkalmazandó; a Ptk. 506. § (1) bekezdésén keresztül irányadónak vette az 1980. május 9-én aláírt Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény (COTIF) B függelékét képező, a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Szerződésre vonatkozó Egységes Szabályokat (CIM), melyek az 1986. évi 2. számú tvr.-rel kerültek kihirdetésre.