A Budakörnyéki Járásbíróság P.20025/2011/91. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 123. §, 164. §, 229. §, 233. §, 275. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 117. §, 139. §, 145. §, 227. §, 236. §, 365. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. §, 63. §]

A ügyvéd és egyéb érdekelt hozzátartozói meghatalmazott által képviselt felperes neve felperesnek - ügyvéd, ügyvéd meghatalmazott által képviselt alperes neve alperes ellen - tulajdonjog megállapítása iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy az illetékes adóhatóság külön felhívására fizessen meg 907.000,- (kilencszázhétezer) Ft le nem rótt eljárási illetéket a Magyar Államnak.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 925.000,- (kilencszázhuszonötezer) Ft perköltséget, ezt meghaladóan felmerült költségeiket a felek maguk viselik.

Az eljárás során fentieket meghaladóan felmerült 300.000,- (háromszázezer) Ft eljárási illetéket és 417.930,- Ft (négyszáztizenhétezer-kilencszázharminc) Ft állam által előlegezett költséget a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül fellebbezéssel lehet élni, amelyet a eljárást segítő 4 hez címezve, de a kell írásban, három példányban benyújtani.

Felhívja a bíróság a felek figyelmét, hogy ha a fellebbezés csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el. Ha a fellebbezés csak a kamatfizetésére, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, valamint a fellebbezés csak az indokolás ellen irányul, a másodfokú bíróság tárgyalást csak kifejezett kérelemre tart, ennek hiányában a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

Abban az esetben, ha a fellebbezésben vitatott érték nem haladja meg a 200.000. (kettőszázezer) Ft-ot, vagy ha a fellebbezésben vitatott érték nem haladja meg a kereseti kérelemben megjelölt követelés tíz százalékát, úgy fellebbezni csak az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértésére, vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással lehet. Ilyen hivatkozás hiányában a fellebbezést a másodfokú bíróság hivatalból elutasítja.

A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésben kérheti.

Indokolás:

A bíróság a keresetlevél, az érdemi ellenkérelem, a felek személyes és írásbeli nyilatkozata, szakértő szakvéleménye, a számú részítélete, a számú részítélete, a számú részítélete, a számú jogerős ítélete, a számú végzése, valamint a perben becsatolt és beszerzett iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felek közös tulajdona a perbeli - természetben, 1746 m² területű kétlakásos családi házas - ingatlan. A felperes 149/1746-od arányban, az alperes 1597/1746-od arányban tulajdonosa a perbeli ingatlannak.

A perbeli ingatlan jelenlegi tulajdoni állapota az alábbiak szerint alakult ki:

A perbeli ingatlan tulajdonosai -es évet megelőzően egymás között ½- ½ arányban a felperes édesanyja (aki bekövetkezett haláláig jelen peres eljárás II.r. alperese volt) és voltak. A perbeli ingatlanon álló kétlakásos családi ház alsó lakását a felperes édesanyja kizárólagosan használta a hozzá tartozó kertrésszel, míg a perbeli ingatlan felső lakását használta kizárólagosan a hozzá tartozó kertrésszel együtt.

A felperes és édesanyja napján kelt adásvételi szerződéssel 290.000.-Ft-ért megvásárolták ½ tulajdoni hányadát, egymás között fele-fele arányban, így a felperes ¼ (437/1746-od) és az édesanyja ¾ (1309/1746-od) részilletőség tulajdonosává vált. A felperes az adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg birtokba vette a perbeli ingatlan felső lakását, és azt, a hozzá tartozó kertrésszel együtt kizárólagosan használja mind a mai napig. A felperes édesanyja továbbra is az alsó lakást használta.

Az adásvételi szerződés 2. pontja szerint az eladó: "kijelenti és elismeri, hogy a perbeli házas ingatlanhoz tartozó kert alsó részének felszíni egyenetlenségét földtömeg megmozgatással, költséges beruházásokkal lépcsősen (teraszosan) képezte ki, és ide gyümölcsfákat telepített".

A szerződő felek a szerződés ugyanezen pontjának második bekezdésében kölcsönösen rögzítették, hogy a telekkönyvi osztatlan ½ - ½ állapottal szemben a szerződés alapján a vétel tárgyát kizárólag a felső szinti lakrész, és az ehhez tartozó kertrész képezte. Az alsó szinten lévő lakás az összes tartozékával, és az alatta lévő gyümölcsfákkal betelepített kertrész kizárólagos tulajdonát képezi.

A szerződés ugyanezen pont harmadik bekezdése szerint a felperes felperes neve: "elismeri, hogy a lakóház felső szintjén lévő lakótérség jelen adásvételi szerződés szerint ¼ tulajdoni arányban illeti meg". A szerződésben a felperes édesanyja "kijelenti, hogy felperes neve a lakóház felső szintjén lévő másik ¼ lakótérséget kölcsönös megegyezés szerint használhatja."

A 8. pontban az eladó hozzájárult ahhoz, hogy a nevén álló ingatlan ½ tulajdoni illetőségére a vevők tulajdonjoga egymás között egyenlő, vagyis ¼- ¼ arányban telekkönyvileg is bejegyezzék.

A felperes és édesanyja, mint eladók napján (részben) adásvételi szerződést kötöttek a perbeli ingatlanra vonatkozóan alperessel, mint vevővel. A szerződő felek a szerződésben a vételárat 500.000.-Ft-ban határozták meg, azonban az átruházott tulajdoni hányadok mértékét elmulasztották a szerződésben feltüntetni.

A szerződés 1. pontja szerint: az eladók eladják a perbeli ingatlanból "az alsó szinten lévő lakást, összes tartozékaival, és a felső szinten lévő lakástól számítottan, - a lejárattól lefelé eső telekrésszel, melynek felmérés szerinti területe 1597 m²".

A szerződés 2. pontja szerint: " a felső szinten lévő lakás (területe 65 m² és a lakáshoz tartozó 30 m² terasz) és a felső szinten lévő, - a felmérés szerint 149 m² - telekrész nem képezi az adásvétel tárgyát. Tehát az eladók eladják, a vevő megveszi a földszinten lévő lakást, és az előtte elterülő 149 m² telekrész kivételével az ingatlan fennmaradó részét." A felek továbbá a szerződésben megállapodtak a később szükséges karbantartási és fenntartási költségek viselésének rendjéről, illetve annak arányáról, továbbá a felek szerződése rendelkezik az alperes által építendő gépkocsitároló helyéről és annak kialakítási módjáról. A szerződés 16. pontjában az eladók hozzájárultak, hogy a szerződés 1. és 2. pontjában körül írt eladott részre a vevő tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre kerüljön, a korábbi megállapítással egyezően megismételve az eladott és el nem adott ingatlanrészeket. A szerződés 17. pontjában a felperes akként nyilatkozott, hogy elővételi jogával nem kíván élni.