BH 1956.6.1337 Az élettársat öröklés szempontjából sem lehet a házastárssal azonos jogállásúnak tekinteni.

M. I. örökhagyó 1954. szeptember 19-én végrendelet hátrahagyása nélkül meghalt. T. M. 1922. óta az örökhagyóval közös háztartásban élt, élettársa volt. Az együttélés alatt szerezték a hagyatéki házas ingatlant, amelynek telekkönyvi tulajdonjoga fele részben az örökhagyóé, fele részben T. M.-é volt.

A hagyaték e házas ingatlannak az örökhagyó nevén álló felerészéből áll. Az örökhagyónak gyermeke nem volt, két féltestvére volt az apáról. Ezeknek a féltestvéreknek a leszármazói az öröklésre hivatottak.

A hagyatéki ügyben eljáró közjegyző ismertette az oldalági örökösök; nyilatkozatát, amely szerint azok nem támasztanak igényt a hagyatékra és T. M. öröklési jogát elismerik.

A hagyatékot a közjegyző T. M.-nek adta át - a végzés szerint - az élettársat megillető öröklési jog, továbbá az érdekeltek között létrejött megállapodás alapján. A határozat indokolása szerint a bírói gyakorlat értelmében a házastársak vagyonközösségére vonatkozó jogszabályok nyernek alkalmazást az élettársak által szerzett javakra is. A jogfejlődés azonban az örökösödés területén nem követi ezt a jogelvet. Álláspontja szerint ennek a jogelvnek a joggyakorlat útján kell utat törni. Nem egyeztethető össze a szocialista jogelvvel, hogy az élettárs hátrányosabb helyzetbe kerüljön a közszerzemény tekintetében, mint ha "egy formai aktus" a házasságkötés megtörtént volna.

Ezeknek a jogelveknek kell érvényesülni az öröklési illeték szempontjából is.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke a jogerős hagyatékátadó végzésnek azon rendelkezése ellen, hogy a hagyatékot T. M.-nek az élettársat megillető öröklési jog alapján adja át, továbbá a határozatnak ama megállapítása ellen, hogy az oldalági rokonok T. M. öröklési jogát elismerték, hogy a házasságkötést formai aktusnak tekinti, s végül, hogy az öröklési illeték szempontjából a hitvestársi öröklési jogra vonatkozó elvnek kell érvényesülnie, - a törvényesség érdekében jogorvoslattal élt.

A törvényességi óvás alapos.

A közjegyző a hagyaték átadásánál abból indult ki, hogy az élettársat öröklési jog szempontjából ugyanazok a jogok illetik, mint a házastársat, mert a házasságkötés lényegében egy formai aktus.

Ez az álláspont úgy jogi, mint társadalmi értékelés szempontjából alapvetően téves.

A házasság intézménye - jogi tartalmán túlmenően - igazi erkölcsi tartalmát a. szocialista társadalomban kapja meg. A burzsoá társadalomban a házasság általában politikai, vagyoni vagy más haszonérdekű, rendszerint erkölcsi tartalom nélküli ügylet. Csak a szocialista társadalomban válik a házasság a társadalom alapvető intézményévé és tölti be a szocializmust építő és fenntartó jelentőségét.

A házasság e társadalmat építő nagy jelentőségére tekintettel - Alkotmányunk 51. §-a szerint - a Magyar Népköztársaság védi a házasság és család intézményét.