A Debreceni Törvényszék Bf.27/2008/4. számú határozata garázdaság bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 16. §, 29. §, 87. §, 170. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 338. §, 348. §, 349. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 381. §]

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BÍRÓSÁG

1. Bf. 27/2008/4.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2008. október 27. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

A garázdaság bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Debreceni Városi Bíróság 2007. november 9. napján kihirdetett 20. B. 1412/2005/51. számú ítéletét a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott vonatkozásában h e l y b e n h a g y j a.

A másodfokú eljárás során felmerült 6000 (hatezer) Ft bűnügyi költséget I. r. vádlott köteles az államnak felhívásra megfizetni.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I. r. vádlott és védője részben felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

Az ügyész II. r., III. r. és IV. r. vádlottak, valamint V. r. vádlott védője az ítéletet tudomásul vették.

A megyei főügyészség a 2008. január 17. napján kelt ... számú átiratában a fellebbezéssel érintett I. r. vádlott tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Kiemelte, hogy a védő által felvetett jogos védelmi helyzet, I.r. vádlott vonatkozásában egyik tényállás vonatkozásában sem kerülhet szóba. A II. tényállásnál az arányosság és szükségesség kérdéskörét vizsgálva az állapítható meg, hogy I. r. vádlott által elkövetett cselekmény nem állt arányban sem II. r., sem III. r. vádlott cselekvőségével.

A nyilvános ülésen I. r. vádlott védője a fellebbezését akként pontosította, hogy a részben felmentésre irányuló fellebbezés alatt azt értette, hogy a II. tényállás alatti 2004. december 16-i cselekménynél I. r. vádlott jogos védelmi helyzetben volt, önvédelemből cselekedett, amit az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyott, s a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges aránytalanul nagy sérelmet sem okozott II.r. vádlottnak és V. r. vádlottnak. Nem vitatta azt, hogy a I.r. vádlott ütése következtében vesztette el II. r. vádlott két fogát, de álláspontja szerint a jogos védelmi helyzet miatt, mivel többen támadták meg, büntetőjogi felelőssége ezért nem állapítható meg. Amennyiben - mérlegelt tényállásról lévén szó - a bíróság azt mégis megállapítaná, akkor sem maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettében, hanem csupán a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő és büntetendő súlyos testi sértés bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletében lehet a bűnösségét megállapítani, mert az 1987. évi 263. számú eseti döntés is három fog elvesztését minősíti maradandó fogyatékosságnak, két fog elvesztését nem, az fogművel korrigálható.

A jogos védelmi helyzet fennállása miatt gyakorlatilag a maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette, és a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete vonatkozásában fellebbezése elsődlegesen felmentésre irányult. Amennyiben a megyei bíróság ezen álláspontját nem osztja, az II. r. vádlott sérelmére elkövetett cselekménynél maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette helyett, súlyos testi sértés bűntette kísérletének megállapítására és így összességében a büntetés enyhítésére irányuló indítványt tett.

I. r. vádlott a nyilvános ülésen a részben felmentésre, másodsorban enyhítésre irányuló fellebbezését fenntartva úgy nyilatkozott, hogy ami történt azt megbánta.

Az ítélet II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottakkal szemben első fokon jogerőre emelkedett, ezért a megyei bíróság az ítélet felülbírálatát az ő vonatkozásukban a Be. 349. § (1) bekezdése értelmében mellőzte.

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében felülbírálta.

A felülbírálat során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás kismértékben megalapozatlan, mert a Be. 351. § (2) bekezdés b/ pontjának II. fordulatában írt okból hiányos, míg a c/ pontban megállapítottak szerint kis részben iratellenes, továbbá a vádlott személyi körülményeiben is változások következtek be az elsőfokú ítélet kihirdetése óta. A megyei bíróság ezért - a Be. 352. § (1) bekezdés a/ pontja alkalmazásával - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint helyesbíti, illetőleg egészíti ki:

I. r. vádlott jelenleg élettársi kapcsolatban él elvált feleségével, alkalmi munkát végez, melyből havonta 50 000-150 000 Ft közötti havi jövedelme származik.

Az ítélet 5. oldalán a I. tényállás 3. bekezdéséből mellőzi a megyei bíróság azt a mondatot, hogy "ekkor a földön fekvő I. r. vádlott, III. r. vádlottat testszerte az oldalán a nyakán, és az arcán többször megütötte".

Ugyancsak mellőzi az I. tényállásból az ítélet 6. oldalának 1 és 2. bekezdésében írt mondatokat, ehelyett azt állapítja meg, hogy ennél a cselekménynél III. r. vádlottnak orvosilag igazolható sérülése nem keletkezett.

A II. tényállásnál az ítélet 7. oldal 2. bekezdésének első sorából mellőzi a megyei bíróság a cselekmény számszerűségét jelző "két" szót, ugyanis III.r. vádlott az itt írt ténylegesen 4-5 nap alatt gyógyuló sérüléseket a II. tényállásban írt cselekmény során szenvedte el.