BH 1999.6.241 I. A testi épség elleni bűncselekmények elbírálásánál a ténylegesen bekövetkezettnél súlyosabb sérülés okozásának a szándékára csak a tárgyi és alanyi tényezők együttes értékelése alapján lehet következtetést levonni [Btk. 16. §, 170. § (1) és (2) bek.].

II. A súlyos testi sértés bűntettének a kísérletére vont következtetés megalapozott, ha az elkövető két kilogramm súlyú kemény tárggyal a fején ütlegeli a sértettet, majd a fejét a földbe veri, ezáltal azonban csak nyolc napon belül gyógyuló sérülést okoz [Btk. 16. §, 170. § (1) és (2) bek.].

III. Ha a sértett a vádlott hozzátartozója, és a tárgyaláson mentességi jogával élve nem tesz vallomást, annak a rendőrnek - a sértett által a cselekményről előadottakat tartalmazó - tanúvallomása sem használható fel bizonyítékul, aki hivatalosan járt el a bűncselekmény helyszínén, és hallgatta meg a sértettet [Be. 66. § (1) bek. a) pont, 83. § (3) bek.].

A megyei bíróság az 1998. május 12-én kihirdetett ítéletével a vádlottat súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt 7 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentésért fellebbezett.

A tényállás szerint a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és magánlaksértés bűntette miatt 1995 tavaszán 3 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélt vádlott elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban nem szenved, és a terhére rótt cselekmény idején sem szenvedett. Egocentrikus, érzelmileg kissé színtelen, indulatlabilis, érzelmileg befolyásolt helyzetben indulatkitörésre hajlamos személyiség, akinél az alkoholhoz való kötődés kialakult. Kóros elmeállapottal egyenértékű személyiségzavara nincs.

A vádlott a terhére rótt cselekmény idején cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésére és e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására - szokványos jellegű alkoholos befolyásoltságának mértékétől függően - képes volt. A cselekmény idejére vonatkozóan patológiás részegség vagy csökevényes patológiás részegség nem igazolható.

A vádlott alkoholistának tekinthető, melyre testi tünetek és életviteli adatok is utalnak, részére azonban ideggondozó keretein belül alkoholgondozás és elvonókúra indokolt és javasolt.

A vádlott 1996. szeptember 9-én a szüleinek szüretelni segített, melynek során bort és pálinkát fogyasztott.

A kora esti órákban érkezett haza a lakásába, ahol együtt élt az élettársával és annak lányával. A vádlott és élettársa - a sértett - között indulatos szóváltás alakult ki - pontosan meg nem határozható okból -, melynek során a vádlott a sértett haját húzta, majd felkapott egy 2-3 kg súlyú, fából készült lámpaernyős éjjeli lámpát, és azzal kis-közepes erővel fejen ütötte. A bántalmazás során a vádlott és élettársa a földre kerültek, ahol a vádlott szintén kis-közepes erővel a sértett fejét a padlóba ütötte. A sértett leánya - látva az édesanyja bántalmazását - átszaladt a szomszédba, és áthívta N. Z.-nét, aki megjelent a lakásban. A vádlott észlelve a szomszéd jelenlétét, abbahagyta az élettársa bántalmazását, a sértett pedig értesítette a rendőrséget. A rendőrjárőr az igen ittas vádlottal szemben intézkedett, míg a sértett még aznap 20 óra 50 perckor a helyi kórház baleseti sebészetére ment orvosi ellátás végett.

A sértett a bántalmazás következtében a jobb felkar és a bal könyök hámzúzódásos, hámhorzsolásos sérülését, illetve a hajas fejbőr nyomásérzékenységét szenvedte el, mely sérülések 8 napon belüli, ténylegesen 5 nap alatti gyógytartamúak voltak. A sérülések egészségromlással, maradandó testi fogyatékossággal vagy munkaképesség-csökkenéssel nem jártak.

Az asztali lámpa talapzati része (fa) súlyosabb testi sérülés okozására is alkalmas volt.

A főügyészség a Btk. 170. §-a (5) bekezdésének első fordulata szerint minősülő, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a Btk. 16. §-a szerint kísérlete miatt emelt vádat.