A Legfelsőbb Bíróság Bhar.570/2009/9. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 277. §, 316. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 398. §] Bírók: Belegi József, Horváth Ibolya, Szabó Péter

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bhar.I.570/2009/9.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, 2009. év november hó 24. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott és társa ellen folyamatban lévő büntetőügyben az I. rendű és a II. rendű vádlottak és védőik által benyújtott másodfellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.128/2008/23. számú ítéletét megváltoztatja akként, hogy az I. rendű vádlottnak 1 rendbeli a Btk.321.§ (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntettének értékelt cselekményét a Btk.316.§-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő lopás vétségének minősíti;

az I. rendű vádlottal szemben 342.630 (háromszáznegyvenkétezer-hatszázharminc) Ft, a II. rendű vádlottal szemben 333.980 (háromszázharmincháromezer-kilencszáznyolcvan) Ft összegben vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban felmerült 13. 500 (tizenháromezer-ötszáz) Ft bűnügyi költségből az I. rendű vádlottat 7500 (hétezer-ötszáz), míg a II. rendű vádlottat 6000 (hatezer) Ft megfizetésére kötelezi.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság a 2008. január 25-én kihirdetett 18.B.477/2006/43. számú ítéletével bűnösnek mondotta ki az I. r. vádlottat 5 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk.321.§ (1) bekezdése és (3) bekezdés c) pontja); a Btk.321.§-ának (1) bekezdésében meghatározott rablás bűntettében; 4 rb. - 3 esetben társtettesként elkövetett - készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében (Btk.313/C.§ (7) bekezdése), és 19 rb. - 14 esetben társtettesként megvalósított - közokirattal visszaélés vétségében (Btk.277.§ (1) bekezdése); a II. r. vádlottat 5 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk.321.§ (1) bekezdése és (3) bekezdés c) pontja), 3 rb. társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében (Btk.313/C.§ (7) bekezdése), és 14 rb. társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétségében.

Halmazati büntetésül az I. r. vádlottat 7 év börtönbüntetésre, és 9 év közügyektől eltiltásra, a II. r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt, 8 év fegyházbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. A II. r. vádlottat a feltételes szabadságra bocsátásból kizárta. A vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította. Bűnjelekről rendelkezett, és részben egyetemlegesen, részben külön-külön kötelezte a vádlottakat a felmerült bűnügyi költség viselésére. Ugyanakkor a vádlottakat további 1 rb. közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, míg az orgazdaság vétsége miatt ellenük indított büntetőeljárást megszüntette.

Az ítélet ellen - amelyet az ügyész mindkét vádlott vonatkozásában tudomásul vett - az I. r. vádlott, valamint a II. r. vádlott és védője fellebbezett a büntetés enyhítése érdekében.

A Fővárosi Ítélőtábla a 2009. május l9-én meghozott l.Bf.128/2008/23. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta.

Az I. r. vádlottat 10 rb. társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétsége és 4 rb. - 3 esetben társtettesként elkövetett - készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége, a II. r. vádlottat 5 rb. társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétsége és 3 rb. társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A vádlottak bűnösségét 9 rb. társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétségében megállapító rendelkezést hatályon kívül helyezte és a büntetőeljárást e vonatkozásban megszüntette.

Az I. és a II. r. vádlott 1 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntettének (Btk.321.§ (1) bekezdése és (3) bekezdés c) pontja) értékelt cselekményét 1 rb. lopás bűntettének (Btk.316.§ (1) bekezdése, (5) bekezdés b) pontja) minősítette.

Az I. r. vádlott büntetését 5 év börtönbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra, a II. r. vádlott büntetését 6 év fegyházbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra enyhítette, míg egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből külön-külön 43.100 Ft, illetve 41.000 Ft megfizetésére kötelezte a vádlottakat, megállapítva, hogy további 51.796 Ft-ot az állam visel.

A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú ítélete ellen kizárólag védelmi fellebbezéseket jelentettek be. A vádlottak és védőik fellebbezése a büntetés enyhítését célozta, amelyet a nyilvános ülésen is fenntartottak.

Az I. r. vádlott a fellebbezését kiegészítve a sértett sérelmére elkövetett - a III/1. tényállás pontbeli cselekmény tekintetében a tényállás megalapozatlanságára is hivatkozott. Az orvosszakértő ismételt meghallgatását, illetőleg más szakértő kirendelését indítványozta arra nézve, hogy a sértett kórházi kezelésére a saját maga által elfogyasztott alkohol és természetes betegség miatt került sor, miután szerinte a felkínált italban, amelyből a sértettnek csak néhány kortyot fogyasztott, altató nem volt.

Ezzel az előadással az I. r. vádlott eltérő tényállás megállapítására hivatkozva a rablásként értékelt cselekmény jogi minősítését támadta.

A legfőbb ügyész a módosított átiratában a megállapított tényállást irányadónak tekintve, mind a bűnösség megállapítása, mind a jogi minősítés és a büntetés kiszabása tekintetében a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta (BF.1657/2009. szám).

A nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője a sértett sérelmére megvalósított cselekmény lopásként minősítését és a halmazati büntetés enyhítését kérte. A II. r. vádlott védője enyhítés iránti fellebbezését fenntartva, vitatta a vádlott által megvalósított rablások rendbeliségét. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a rendbeliség megállapításából az I.r. vádlott által egyedül elkövetett cselekményt is beszámították a II.r. vádlott terhére.

A vádlottak, fellebbezésüket fenntartva arra is hivatkoztak, toxikológiai vizsgálat egyetlen sértettnél mutatott ki altatószer hatóanyagot. A tényállás III/2. és /3. pontja alatti cselekményeknél a sértetti altatószer-fogyasztás kétséges továbbra is. Azt állították, maguk sem tudják, hogy a sértettek egyáltalán ittak-e az altatóval kevert italból, mert náluk és a sértetteknél is volt más ital is, amelyből fogyasztottak.

A Legfőbb Ügyész képviselője átiratukkal egyezően mindkét vádlott vonatkozásában a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfellebbezések érdemi elbírálásának a Be. 386. § (1) bekezdésében írt feltételei teljesültek, tekintve, hogy az ítélőtábla- részben megváltoztatván az elsőfokú bíróság bűnösséget kimondó ítéleti rendelkezését- a vádlottakat többrendbeli közokirattal visszaélés vétségének, valamint készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségének vádja alól felmentette, illetőleg a további közokirattal visszaélések tekintetében az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezését hatályon kívül helyezve a büntetőeljárást megszüntette.