A Legfelsőbb Bíróság Bfv.187/2008/8. számú határozata emberölés bűntette (KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 60. §, 61. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 45. §, 87. §, 166. §, 172. §, 173. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 3. §, 4. §, 6. §, 371. §, 416. §, 418. §, 419. §, 420. §, 421. §, 423. §, 424. §, 426. §] Bírók: Csere Katalin, Katona Sándor, Molnár Gábor

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék B.378/2005/10., Győri Ítélőtábla Bf.108/2006/4., *Kúria Bfv.187/2008/8.* (BH 2009.10.291)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.187/2008/8.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2008. évi szeptember hó 4. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 6.B.378/2005/10. számú ítéletét és a Győri Ítélőtábla Bf.108/2006/4. számú végzését hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a 2006. július hó 5. napján meghozott 6.B.378/2005/10. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében. Ezért őt 7 év börtönre, mellékbüntetésül 7 év közügyektől eltiltásra ítélte és rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről.

A megállapított tényállás lényege a következő:

Az 1944-ben született büntetlen előéletű, nőtlen és nyugdíjas a terhelt elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben nem szenved. Személyiségzavaros életvitel, magába zárkózottság, merev személyiségstruktúra, modorosság jellemzi. Személyiségzavara a kóros elmeállapot szintjét nem éri el, beszámítási képességét nem befolyásolja.

Nagyfokú halláscsökkenés, spondylosis, lumbágó következtében 50 %-os munkaképesség-csökkenése van.

Terhelt a város külterületén, ... szám alatti házban rendkívül rossz szociális- és higiénés körülmények között együtt élt édesanyjával, a 81 éves sértettel, és a házhoz épített toldalék épületben lakott egy 82 éves nyugdíjas is. A házban nem volt víz. Hetente 100 liter vizet szállítottak részükre.

A sértett előrehaladott súlyos fokú érelmeszesedésben, agysorvadásban, szívritmus zavarban és más belszervi megbetegedésekben, valamint az alsó végtagok fekélyében szenvedett. Szellemi hanyatlása folytán önellátásra képtelen volt. Mindezek ellenére orvosi kezelés alatt nem állt.

A terhelt 2004. április 22-én kihívta az édesanyjához a háziorvost azzal, hogy sebes a lába. Másnap, április 23-án a háziorvos kiment a terhelt lakására. A sértett tiltakozása ellenére a terhelt segítségével megvizsgálta őt és megállapította, hogy a jobb lábszárán a boka feletti részen kb. 3 cm átmérőjű, gyógyulófélben lévő beszáradt fekély van. Ez alkalommal megállapította azt is, hogy a sértett kondíciója jó, egyáltalán nem sovány, azonban észlelte, hogy szellemileg leépült. Antibiotikumot és fertőtlenítő tablettát írt fel, az utóbbit azért, mert látta, hogy a sértett lába rendkívül piszkos. Nem akarta egyenesen megmondani, hogy mossa meg a lábát, ezért azt ajánlotta, hogy a fertőtlenítő tablettát feloldva, abban áztassa.

A terhelt ezt követően többször is megjelent a háziorvosi rendelésen. Amikor a háziorvos az édesanyja felől érdeklődött, azt válaszolta, hogy jól van. Ellenben a nyugdíjas katéterének cseréje miatt rendszeresen kihívta az orvost. Egy alkalommal reumakenőcsöt is felíratott a háziorvossal azzal, hogy fáj az édesanyja térde.

2004. június 4-én ismét a nyugdíjashoz hívta katétert cserélni a háziorvost. Ez alkalommal azt is kérte, hogy írjon fel kötszert, mert megint sebes az édesanyja lába.

A háziorvos tudta, hogy az orvoslátogató asszisztens tud ingyen kötszert biztosítani és be is kötözi a beteget, ezért neki szólt. Az asszisztens 2004. június 10-én ment ki a lakásra és ellátta a sértettet. Kötszert is hagyott ott és azonnal jelezte a távollévő háziorvos helyettesítését ellátó másik orvosnak a sértett aggasztó egészségi állapotát, valamint a lakásban és a beteg környezetében uralkodó, minden higiéniát nélkülöző körülményeket. Ennek alapján a szabadságáról visszatérő háziorvos 2004. június 15-én intézkedett a sértett kórházba szállítása iránt. Még azon a napon mentővel beszállították a sértettet az esztergomi Vasary Kolos Kórházba, ahol a gondos ápolás ellenére vérmérgezés tünetei mellett 2004. június 19-én meghalt.

A terhelt édesanyjának a kórházba kerülése után felhívta a körzeti orvosát. Közölte vele, hogy édesanyja valószínűleg meg fog halni és azt is közölte, hogy többet nem kell a nyugdíjasnak katétert cserélni.

A boncolás során megállapították, hogy a sértett súlyos fokban lesoványodott, mindkét alsó végtagján fekélyek alakultak ki. A jobboldali alszárbőre a térdhajlattól lefelé a lábhátig duzzadt. Az alszár középső harmadától a lábujjak végéig mintegy 30 cm hosszan, helyenként feketén beszáradt, másutt nedvező váladékkal fedett bőr- és lágyrész hiány figyelhető meg. A bal lábfejen felhámhiány és nyílt seb keletkezet, a jobboldali lábujjakon a bőr elfeketült és rátapadt a csontokra, mindkét saroktájon, a baloldali fartájékon, a háti gerinc alsó részén, a hát baloldalán foltokban lágyrészek hiányoznak, a jobb fül mögötti területen is varral fedett hámhiány volt. A jobb alsó lábszáron, valamint a baloldali lábfejen a lágyrész hiány alapján műszálas gyapjúszerű anyagtapadás volt megfigyelhető.

A sértett sajátsorsú megbetegedései - előrehaladott általános érelmeszesedése, ebből adódó szellemi hanyatlása miatt - önellátásra képtelen volt. A halálát megelőző legkevesebb két héttel már mozgásképtelenné vált, felkelni sem tudott az ágyból. Székletét, vizeletét maga alá ürítette. Mindez a terhelt számára is felismerhető volt. Ennek ellenére nem gondoskodott a tisztántartásáról, mosdatásáról. Fekhelyéről el sem mozdította, ágyneműjét nem cserélte, így rothadó ágyban saját ürülékében feküdt a sértett. A lábszárain kialakult fekélyes elváltozásokat nem kezelte, nem mosta le, nem kötözte be. Mindezek miatt a sértett fekhelyén elszaporodtak az élősködők. Férgek, hangyák nyüzsögtek a felfekvéstől és fekélyektől származó nyílt sebein.

A sértett kommunikációképtelen volt. Ún. magzati pózban feküdt az ágyon, felhúzott térdeit nem lehetett szétválasztani. A terhelt mindezek ellenére nem intézkedett a sértett gyógykezelése érdekében, sőt arról sem gondoskodott, hogy ételt, italt adjon neki. Így a sértett szervezete folyadéktereinek összeomlása, kiszáradása és táplálékhiány mellett kialakult általános vérmérgezéses állapot volt a sértett halálának a közvetlen oka.

A sértettnek az alsó végtagjain kialakult fekélyes sérüléseit a hátán és a fartájékon keletkezett sérüléseit csípte a széklet és a vizelet, amelyben feküdt. Testét férgek rágták, hangyák mászkáltak rajta, amelyek neki az átlagosat lényegesen meghaladó szenvedést, gyötrelmet jelentettek. Az éhezéstől csontsoványra fogyott és a folyadék hiányától kiszáradt.