A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20263/2018/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 12. §, 21. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 6:519. §, 6:548. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.263/2018/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Molnár Arnold ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Balassagyarmati Törvényszék 2017. szeptember 5. napján meghozott 14.P.20.513/2016/22. számú ítélete ellen az alperes részéről 24. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti.

Fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és a felperes keresetét teljesen elutasítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az állam által viselt, le nem rótt kereseti illeték összege 360.000 (háromszázhatvanezer) forint.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 80.000 (nyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított kereseti kérelmében kérte az alperes kötelezését összesen 6.000.000 forint kártérítés megfizetésére. Előadta, hogy az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben való fogva tartása alatt túlzsúfolt zárkában helyezték el, ahol nem volt megfelelő természetes megvilágítás, a toilette csak egy függönnyel volt a lakótértől elválasztva, illetve a zárkákban poloskák voltak. Fogva tartásának ideje alatt konyhai munkára volt beosztva, emiatt nem tudott részt venni a sétán, így a szabad levegőtől is megfosztották. Az alperes nem biztosította továbbá, hogy a szexuális beállítottsága miatt a fogva tartás során a rabtársai ne zaklassák. Mindezek alapján 1.100.000 forintot követelt a túlzsúfoltság, 900.000 forintot a szabad levegőtől való eltiltás, 3.000.000 forintot a szexuális hovatartozása miatti sérelmei és 1.000.000 forintot a fogva tartás körülményeinek további hiányosságai miatt.

Az alperes ellenkérelmében kérte a felperes keresetének elutasítását.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.000.000 forintot, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes által hivatkozott sérelmek 2014. és 2015. évben következtek be, így a kereseti kérelem elbírálása során az új Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alperesi magatartás jogellenességének vizsgálata körében kifejtette, hogy az emberi méltóság megsértése akkor állapítható meg, ha az érintett személyt akadályozzák, gátolják az emberhez méltó életvitel folytatásában. A személyhez fűződő jogok megsértését eredményezi a szabadságvesztés büntetését töltő személy számára, ha a jogszabályban meghatározott fogvatartási körülményeket az előírt minimális mozgástér és légtér biztosításával nem teszik lehetővé. A jogszabályban előírt mozgástér és légtér biztosításának elmaradása embertelen, megalázó bánásmódot jelent. A perben az alperes sem vitatta, hogy a felperes elhelyezési körülményei nem feleltek meg a vonatkozó jogszabályi feltételeknek. Az alperes nem biztosította felperes számára a jogszabályban előírt 3 m2-es mozgásteret, illetve 6 m3-es légteret és a megfelelő szellőzéssel ellátott illemhelyet, tehát megsértette a felperes emberi méltóságát. Az elsőfokú bíróság a sérelemdíj összegét mérlegeléssel állapította meg a túlzsúfoltság mértékének és a felperes által letöltött szabadságvesztés büntetés időtartamának figyelembevételével. Az elsőfokú bíróság a túlzsúfoltságra tekintettel az egy napra számított kártérítés összegét 1500 forintban, összesen 750.000 forintban állapította meg, míg a megfelelő illemhely hiányára tekintettel 250.000 forint összegű sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróságnak a felperes ezt meghaladó, a szexuális beállítottsága miatti, valamint a poloskacsípésekkel, a szabad levegőben való tartózkodástól történő megfosztásával és a természetes megvilágítás hiányával kapcsolatos kereseti kérelmeit elutasította. Megállapította, hogy a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének tájékoztatás ellenére nem tett eleget. A felperes azt sem igazolta, hogy szexuális hovatartozása miatt az alperes részéről érte volna a joghátrány, tekintettel arra, hogy csak és kizárólag a rabtársai részéről megvalósult sérelmekre hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperesi kereset teljes elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását. Előadta, hogy az 32/2014. (XI. 3.) AB határozat csak a jövőre nézve, tehát 2015. március 31-i hatállyal semmisítette meg a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdésében írt rendelkezést, amelyből következően azt a felperesi fogva tartás során ezen időpontig alkalmazni kell. Előadta továbbá, hogy a felperes befogadása során az alperesnek nem volt lehetősége, hogy a felperest helyhiány miatt ne fogadja be, a túlzsúfoltság ugyanakkor az alperesnek nem róható fel, a fogvatartási körülmények és feltételek megváltoztatására az alperesnek nincs lehetősége. Az alperes minden tőle elvárhatót megtesz annak érdekében, hogy a túltelítettséget csökkentse, ugyanakkor a rendelkezésre álló építészeti és infrastrukturális adottságok mellett több zárka kialakítására az intézetben nincs lehetőség. Kiemelte, hogy a felperes számára rendelkezésre álló mozgástér nem azonosítható a zárka területével, mivel azt napközben elhagyhatta. A felperes ugyanis 2010 októbere és 2015 júliusa között konyhai dolgozó volt, így napközben nem tartózkodott a zárkában. A munkavégzése során a konyhán elkülönített, önálló szellőzésű mellékhelyiséget is használhatta. Az alperes tehát a zárka túlzsúfoltságából eredő hátrányokat megfelelően ellensúlyozta, amelyből következően személyiségi jogot sértő magatartás hiányában a jogsértés következményei sem alkalmazhatóak. Mindezeket a körülményeket az elsőfokú bíróság elmulasztotta értékelni. Felperes a keresetében emellett nem igazolta, hogy számára az elhelyezési körülmények mennyire voltak hátrányosak, hiszen nem ismert, hogy a felperes korábban egyébként milyen körülmények között élt.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a fogvatartottak nem a teljes napjukat töltik zárkákban, mivel a jogszabály alapján e körülményeket nem lehet figyelembe venni, az alperesi intézetnek a megfelelő alapterületet az elítéltek számára azok időbeosztására tekintet nélkül biztosítani kell.