A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21726/2009/6. számú határozata haszonélvezeti jog korlátozása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 157. §]

Pfv.II.21.726/2009/6. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ügyvéd által képviselt felperesnek az ügyvéd által képviselt alperes ellen haszonélvezeti jog korlátozása iránt a Makói Városi Bíróságnál 3.P.20.616/2007. számon megindított és a Csongrád Megyei Bíróságnak 4.Pf.20.651/2009/3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 47. és Pfv.3. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 173.000 (egyszázhetvenháromezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek 2002. januártól 2007. nyaráig éltek együtt, kapcsolatukból két gyermekük született. Együttélésük idején közösen nevelték a felperes korábbi kapcsolatából született kiskorú gyermekét is.

A felperes az együttélés megkezdése előtt, 2001. április 25-én a különvagyona terhére megvásárolta a M., F. u. 30. szám alatti ingatlant 1.700.000 forint vételár ellenében. Az ingatlan felújítása érdekében 500.000 forint bankhitelt vett igénybe, amelynek felhasználásával különböző beruházásokat végzett. A hitel törlesztéséhez az alperes 100.000 forinttal járult hozzá, azaz a hitel visszafizetésére 4/5-öd részben a felperes, 1/5-öd részben az alperes különvagyona terhére került sor. 2003-ban az alperes 400.000 forint önerő felhasználásával további értéknövelő beruházásokat végzett. A felperes az ingatlant 2005. április 20-án 5.200.000 forintért értékesítette.

A felek együttélésük alatt, 2003. február 26. napján vásárolták meg a M., V. u. 45. szám alatti ingatlant 800.000 forint vételár ellenében akként, hogy azt az alperes különvagyonából fizette. Az ingatlanon lomtalanítási, takarítási munkálatokat végeztek, majd azt 2004. október 26. napján 2.300.000 forintért értékesítették.

2004. október 27. napján vásárolták meg a peres felek a M., Sz. u. 25. szám alatti ingatlant 1.500.000 forint vételárért, amelynek fedezetéül a M., V. utcai ingatlan eladási ára szolgált. Az újonnan szerzett ingatlan a felperes tulajdonaként került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba az alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. A peres felek a jogerős építési engedély birtokában a régi ház részbeni meghagyásával és annak átalakítása mellett egy könnyűszerkezetes lakóházat építettek, amelyhez felhasználták a M., V. u. 45. szám alatti ingatlan eladási árából fennmaradt 800.000 forintot, a M., F. u. 30. szám alatti ingatlan 5.200.000 forintos eladási árát, a három kiskorúra felvett, összesen 3.800.000 forint összegű szociálpolitikai támogatást, valamint az 500.000 forint visszatérítendő kamatmentes önkormányzati támogatást. Az építkezés műszaki bekerülési értéke 10.221.592 forint, míg az ingatlan 2005. évi forgalmi értéke 8.700.000 forint volt.

A felperes 2007. március 13-án a Raiffeisen Banktól 3.500.000 forint összegű hitelt vett fel, melyből 1.000.000 forintot az alperesnek átadott. A fennmaradó összegből 2.200.000 forintot az ingatlanra fordított, ezen beruházások műszaki értéke 1.790.700 forintot, míg az ingatlan 2007. évi forgalmi értéke 11.300.000 forintot tett ki.

2008-ban a felek külön pénzeszközeik felhasználásával különböző felújítási munkálatokat végeztek, melynek munkadíjából a felperes 40.000 forintot, míg az alperes 139.000 forintot teljesített. A felújítási munkák műszaki értéke 419.000 forintot, míg az ingatlan 2008. évi forgalmi értéke 12.300.000 forintot tett ki. Ezen forgalmi értékhez képest a felperes szerzési aránya 8.118.000 forintot, az alperes szerzési aránya 4.182.000 forintos értéket képviselt.

A fentiekben részletezett beruházás folytán a perrel érintett ingatlan főépületből, melléképületből, műhelyből és színtárolóból, valamint a hozzá tartozó udvarból áll. A 25/Sz/1 alatt csatolt szakértői vázlatrajz adataiból megállapíthatóan a főépület értéke 7.140.000 forint, a melléképületé 1.552.000 forint, a műhely forgalmi értéke 820.000 forint, míg a színtárolóé 28.000 forint.

2008. áprilisa óta az érintett ingatlan főépületét a peres felek egymás között megosztva használják akként, hogy az alperes használja kizárólag a vázrajzon 1. számmal jelölt szobát, míg a felperes használja a gyermekekkel a 2., 3. számmal megjelölt helyiségeket, a 4. és 5. számú helyiségek közös használata mellett. A melléképület 7. számú helyiségét az alperes használja, míg a 8., 9. és 10. helyiségek a felek közös használatában állnak. Ugyancsak közös használatú az ingatlanon található színtároló és udvar, míg a 6. számú műhely kizárólagos használata az alperest illeti.

A felperes módosított keresetében a M., Sz. u. 21. szám alatti ingatlanon az alperes javára alapított haszonélvezeti jog terjedelmének korlátozását, és ezzel egyidejűleg az ingatlan használatának szabályozását kérte. Elsődleges kereseti kérelmében az alperest a 7. számú iroda, a 6. számú műhely és a színtároló, valamint az udvar hátsó részének kizárólagos használatára kérte feljogosítani arra való kötelezéssel egyidejűleg, hogy az udvaron kerítést létesítsen. Az ingatlan egyéb helyiségei és az udvar főépület előtti részének felperesi kizárólagos használatát kérte biztosítani. Másodlagos kereseti kérelmében a főépület felperes, míg a melléképület és műhely alperes kizárólagos használatba adását kérte az udvar és színtároló közös használata mellett. A felperes érvelése szerint az alperes javára alapított haszonélvezeti jog az ingatlan vásárláskori értékére és akkori állapotára terjed ki, így az nem érinti az utóbb épült felépítményt, beruházásokat, amely megítélése szerint döntően a felperes különvagyoni beruházásának eredménye. Az ingatlan 2008. évi forgalmi értékét illetően a peres felek szerzési arányát 77-23%-ra tette a felperesre kedvezőbben.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint az ingatlan a különvagyonából került megvásárlásra, bár nem vitatta, hogy a beruházások részben a közös vagyonból, részben a felperes különvagyona terhére valósultak meg. Ehhez mérten a peres felek szerzési arányát 55-45%-ban határozta meg. Vitatta a haszonélvezeti joga terjedelme kapcsán fentebb kifejtett felperesi álláspontot.

Viszontkeresetében az ingatlan használatának akként történő szabályozását kérte, hogy a főépület 1. számú szobája, a melléképület 7-es helyisége, a 6-os számú műhely és a színtároló az alperes kizárólagos használatába, míg a főépület 2., 3. helyisége a felperes kizárólagos használatába kerüljön, az egyéb helyiségek, így a főépület 4., 5. helyiségei, a melléképület 8., 9., és 10. számú helyiségei és az udvar közös használata mellett.

A felperes a viszontkereset elutasítását, és az ingatlan használatának a keresetben foglaltak szerinti megosztását kérte.