A Debreceni Ítélőtábla Fkf.886/2013/6. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. Bíró: Balla Lajos

Debreceni Ítélőtábla

Fkf.I.886/2013/6. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2014. február hó 10. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í t é l e t e t :

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt fk. I.rendű vádlott és társa ellen indított büntetőügyben az Egri Törvényszék 2013. évi október hó 7. napján kihirdetett 1.Fk.358/2013/25. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

Fk. I. r. vádlott cselekményét felbujtóként elkövetett rablás bűntette kísérleteként minősíti (1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés).

II. r. vádlott börtönbüntetését, valamint a közügyektől eltiltás tartamát 7 (hét) - 7 (hét) évre súlyosítja.

A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megjelölését mindkét vádlott esetében mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A II. r. vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe.

A másodfokú eljárásban felmerült 20.400 (Húszezer-négyszáz) Ft bűnügyi költségből fk. I. r. vádlott 8.000 (Nyolcezer) Ft-ot, II. r. vádlott 12.400 (Tizenkettőezer-négyszáz) Ft-ot kötelesek megfizetni.

I n d o k o l á s :

Az ügyben elsőfokú bíróságként eljárt Egri Törvényszék, mint fiatalkorúak bírósága 2013. október 7. napján kihirdetett 1.Fk.358/2013/25. számú ítéletével bűnösnek mondta ki fk. I. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének kísérletében (1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés), és II. r. vádlottat rablás bűntettének kísérletében (1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés), testi sértés bűntettének kísérletében (1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdés, (6) bekezdés I. fordulat), valamint személyi szabadság megsértésének bűntettében (1978. évi IV. törvény 175. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont I. fordulat).

Ezért az I. r. vádlottat 3 év fiatalkorúak börtönére és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre, a II. r. vádlottat - halmazati büntetésül - 5 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

Fk. I. r. vádlott vonatkozásában elrendelte az Egri Városi Bíróság 10.Fk.688/2011/30. számú jogerős ítéletével kiszabott 1 év 9 hónap fiatalkorúak fogház büntetésének végrehajtását. A II. r. vádlottal érintően az általa előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította az így kiszabott szabadságvesztésbe, mindkét terhelt esetében megállapította, hogy a szabadságvesztésekből a 3/4 rész kitöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra (az I. r. vádlottnál e körben az utólag végrehajtani rendelt Fk. fogházbüntetés tekintetében szintén tett megállapítást, ott 2/3 részt jelölve meg). Ezen felül a vádlottakat külön-külön kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A törvényszék ítélete ellen a nyilatkozattétel tárgyában fenntartott 3 napi határidőn belül egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést II. r. vádlott terhére, a kiszabott szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés súlyosítása érdekében. Írásban részletesen indokolt jogorvoslati kérelmében kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a cselekmények elkövetésekor hatályban volt Btk.85. § (4) bekezdését figyelmen kívül hagyta, s az irányadó középmértéki szabályozástól jelentősen a II. r. vádlott javára eltérve szabta ki a szabadságvesztést. Nem értékelte kellő súllyal a határozatban hivatkozott súlyosító körülményeket, míg az enyhítő hatással bíróknak eltúlzott nyomatékot adott. Hivatkozott továbbá arra, hogy álláspontja szerint a kiszabott szabadságvesztés a fellebbezett ítélet belső arányosságát is sérti. Ugyanakkor az I. r. terheltet illetően tudomásul vette a határozatot.

Az ítéletet másfelől védelmi fellebbezések is támadták, mivel azzal szemben a kihirdetéskor Fk. I. r. vádlott indokának megjelölése nélkül, védője pedig enyhítésre irányuló fellebbezést terjesztett elő.

II. r. vádlott és védője tudomásul vették a törvényszék határozatát.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.534/2013/1-I. számú átiratában a II. r. vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést indokai folytán fenntartotta, e körben az első fokú ítélet megváltoztatására irányuló, II. r. vádlott vonatkozásában súlyosabb büntetés kiszabását indítványozva. Egyéb részeire nézve viszont a személyi szabadság megsértésének bűntettére vonatkozó indokolás kisebb helyesbítése mellett az első fokú ítélet helybenhagyását tartotta alaposnak, kitérve a Btk.2. §-a tárgyában megfogalmazott álláspontjára is, a cselekmény elkövetése idején hatályban volt 1978. IV. törvény alkalmazásával.

A bejelentett kétirányú fellebbezések elbírálására az ítélőtábla Be.361. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a Debreceni Fellebbviteli Főügyészség képviselője az írásban előterjesztetteket fenntartotta, azaz a határozat II. r. vádlottat érintő megváltozatására, súlyosabb büntetés kiszabására, egyéb részeiben viszont helybenhagyásra tett indítványt akként, hogy az ítélőtábla - az elsőfokú bíróság által elfoglalt helyes álláspont szerint - a Btk.2. §-a alapján az összhatásaiban vádlottakra kedvezőbb, elkövetéskor hatályos anyagi jogi szabályokat alkalmazza, az ítéleti indokolás írásban jelzett kisebb mértékű pontosításával.

Az I. r. vádlott ugyancsak fellebbező védője védencének részletes, feltáró jellegű és bűnösségére kiterjedő beismerő vallomása, az időmúlás, a bűnsegédi minőség mint jelentős nyomatékkal bíró enyhítő körülmény hangsúlyozásával, valamint a terhelt személyi körülményei figyelembe vételével enyhítésre irányuló jogorvoslati igényét továbbra is fenntartotta, míg a II. r. vádlott védője az első fokú határozat helybenhagyása mellett érvelt, az abban értékelt enyhítő körülmények citálásával. Ezen felül álláspontja szerint a törvényszék teljes körűen eleget tett indokolási kötelezettségének, így a büntetés kiszabási körülmények, a középmértéktől való eltérés terén is.

Fk. I. r. és II. r. vádlottak az utolsó szó jogán leginkább megbánásukat és a bűncselekménnyel összefüggésben felmerült sértetti kár megtérítése iránti készségüket emelték ki, mindketten bocsánatot kérve a sértettől.

Az előterjesztett fellebbezések alapján az ítélőtábla az Egri Törvényszék ítéletét az azt megelőző eljárással együtt, teljes terjedelmében bírálta felül a Be.348. § (1) bekezdése értelmében. A törvény szerint előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül vizsgálta a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását.

A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, nem vétett sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív hibát, mely bizonyítás törvényességét érintené avagy az érdemi felülbírálatot kizárná, s a vádhoz kötöttség elvét is szem előtt tartotta.