A Kúria Bfv.1608/2014/4. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 83. §, 85. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 426. §, 427. §] Bírók: Belegi József, Márki Zoltán, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

Ha a bíróság a halmazati büntetést alkotmányellenesnek minősített jogszabály alkalmazásával szabta ki, annak jogalapját - a jogerős ítéletben alkalmazott Btk. alapján, de az alkotmányellenes jogszabályhely figyelmen kívül hagyásával - meg kell változtatni, és vizsgálni kell, hogy az új büntetési tételkeretek között a büntetés eltúlzottan súlyos-e. Amennyiben nem, úgy pusztán a büntetési tételkeret változása miatt nem kell szükségszerűen a büntetést is mérsékelni.

***********

KÚRIA

Bfv.III.1.608/2014/4.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év április 20. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt fk. I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által - a II. rendű terhelt vonatkozásában, a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontja alapján benyújtott - felülvizsgálati indítványt elbírálva az Egri Törvényszék 1.Fk.358/2013/25. számú, valamint a Debreceni Ítélőtábla Fkf.I.886/2013/6. számú ítéletét a II. rendű terhelt vonatkozásában annyiban változtatja meg, hogy

a büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. §-ának (3) bekezdése alapján tekinti kiszabottnak.

Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

Az Egri Törvényszék a 2013. október 7-én kelt 1.Fk.358/2013/25. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 321. § (1) bekezdés], testi sértés bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 170. § (1) bekezdés és (6) bekezdés I. fordulat], valamint személyi szabadság megsértésének bűntettében [korábbi Btk. 175. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) pont I. fordulat], és ezért halmazati büntetésül 5 évi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Debreceni Ítélőtábla a 2014. február 10-én kihirdetett és ugyanakkor jogerőre emelkedett Fkf.I.886/2013/6. számú ítéletével a II. rendű terhelt börtönbüntetését és a közügyektől eltiltásának tartamát 7-7 évre súlyosította, valamint mellőzte a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának megjelölését. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet a II. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettsége folytán, a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontjában írt okból - a II. rendű terhelt javára - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt (Fk.Bf.1502/2014.).

Indokai szerint az eljárt bíróságok a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdésében írt szabály alkalmazásával szabták ki büntetésüket. Ennek eredményeképp a II. rendű terhelttel szemben két évtől tizenhat évig terjedő szabadságvesztést vettek alapul, a büntetés kiszabása során a korábbi Btk. 83. § (2) és (3) bekezdése szerint irányadó középmértéket pedig 9 évben határozták meg.

A büntetés végrehajtása a II. rendű terhelttel szemben még nem fejeződött be.

Az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozata kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazását, továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2013. július 1. napjától hatályos 81. § (4) bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

A fenti indokon és a törvényi kötelezettségen alapuló felülvizsgálati indítvány szerint azt a Be. 423. § (2) bekezdés második mondata alapján az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. E rendelkezés helyes értelmében nem szükségképpen a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos, azaz - a konkrét esetben az elkövetéskor még nem, de az elbíráláskor már hatályban volt - 2012. évi C. törvényt, hanem mindig - függetlenül annak helyes vagy helytelen voltától - a jogerős ítéletben alkalmazott büntető jogszabályt kell alkalmazni, értelemszerűen az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezés figyelmen kívül hagyása mellett.

A fentiekre figyelemmel jelen ügyben a korábbi Btk.-t kell alkalmazni, de a büntetést a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdésének alkalmazása nélkül kell kiszabni. Ez pedig azt eredményezi, hogy az irányadó büntetési tételkeret a II. rendű terhelt esetében kettőtől tizenhat évig terjedő szabadságvesztésről - a korábbi Btk. 85. § (3) bekezdése szerint - két évtől tizenkettő évig terjedő tartamra csökken. Ugyancsak csökken e terhelt vonatkozásában a korábbi Btk. 83. § (2) és (3) bekezdése szerinti, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték is, mégpedig 9 évről 7 évre.

A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint azonban mindebből az állapítható meg, hogy a kiszabott büntetés így sem terjeszkedik túl az alkotmányos kereteken, sőt, arányban áll a cselekmények tárgyi súlyával, az alanyi bűnösség fokával és a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség mértékével. Ezért az eltúlzottan súlyosnak a megváltozott büntetési tételkeretek között sem tekinthető.

Ennélfogva a Legfőbb Ügyészség - s miután álláspontja szerint az ügyben a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt eljárási szabálysértés sem valósult meg - azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. § (2) bekezdése alapján annyiban változtassa meg a jogerős ítéletet, miszerint a szabadságvesztés büntetést a II. rendű terhelttel szemben a korábbi Btk. 85. § (1)-(3) bekezdése alapján tekintse kiszabottnak. Egyebekben viszont a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában tartsa fenn.

A felülvizsgálati indítványra a II. rendű terhelt és védője nem tett észrevételt.