BH 2003.5.204 I. A hitelező a kölcsönszerződést jogosult azonnali hatállyal felmondani, ha a kölcsön fedezete megszűnik [Ptk. 232. § (1) bek., 240. § (1) bek., 301. § (2) bek., 321. § (1) bek., 525. § (1) bek. c) és d) pont].

II. Az alperes a másodfokú eljárásban nem hozhatja fel azokat a tényállításait és bizonyítékait, amelyeket az elsőfokú eljárásban meg sem kísérelt előadni; tényállításai és bizonyítékai előterjesztésével alapos ok nélkül késlekedett [Pp. 141. § (2) és (6) bek., 235. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 15 000 000 Ft-ot, ennek 2000. július 28-ától a kifizetés napjáig járó évi 8% késedelmi kamatát, és 300 000 Ft perköltséget, valamint az államnak 750 000 Ft elsőfokú eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes az 1999. április 21-én kötött megállapodással 15 000 000 Ft kölcsönt nyújtott az alperesnek. A megállapodást 2000. január 12-én azzal egészítették ki, hogy az alperes a fenti összeg után évi 20% ügyleti kamatot köteles fizetni. A felperes a kölcsönt 1999. május 5-én folyósította. A felperes a szerződést 2000. július 26-án felmondta, és felhívta az alperest az átvett összeg és kamatai visszafizetésére.

A felhívás eredménytelensége folytán a felperes keresetében 15 000 000 Ft tőke, ennek 2000. július 28-ától a kifizetés napjáig járó évi 28% késedelmi kamata, valamint a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes az elsőfokú eljárásban védekezést nem terjesztett elő, a keresetre nem nyilatkozott. Az elsőfokú bíróság a felperes által csatolt megállapodás és banki bizonylatok alapján az alperest a kereset szerint marasztalta. Megállapította, hogy a felperes a Ptk. 525. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontja szerint jogos okkal mondta fel a kölcsönszerződést, és ezért az alperes köteles a felvett összeget visszafizetni, annak a Ptk. 301. §-ának (2) bekezdése szerinti évi 28% késedelmi kamatával együtt.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy közötte és a felperes között kölcsönszerződés jött létre. Előadta, hogy 1999. április 30-án W. R. labdarúgóval megbízási szerződést kötött, amelyben nevezett vállalta, hogy 2001. június 30-áig nála mint megbízónál a szerződésben írt díjazás ellenében labdarúgó tevékenységet lát el. A labdarúgóval kötött szerződésben rögzítették, hogy a játékos tud a közötte és a felperes között 1999. április 21-én létrejött megállapodásról, és azt magára nézve kötelezőnek ismeri el. Az 1999. április 21-én kelt megállapodás szerint a felperes nem kölcsönt nyújtott az alperesnek, hanem e szerződésben megbízta a felperest, hogy a W. R. nevű labdarúgó játékjogát kizárólagos joggal értékesítse. A megbízás időtartama 2001. június 30-áig; a játékos szerződésének lejártáig szólt. A szerződés 7. pontja értelmében a felperes a játékos játékjoga kizárólagos értékesítésének megszerzéséért vállalta a 15 000 000 Ft + áfa kifizetését. Az átvett összeget az alperes a játékos játékjogának eladása esetében lett volna köteles a mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegben visszafizetni. Amennyiben a felperes nem tudta értékesíteni a játékos játékjogát, ennek kockázatát magának kell viselnie.

Azt nem vitatta, hogy a vele szerződéses kapcsolatban álló játékos részére a vele kötött szerződésben írt összegeket nem fizette ki, ezért a játékos az MLSZ Fegyelmi Bizottságához fordult, ahol az eljárás a játékossal kötött egyezséggel oly módon fejeződött be, hogy az alperes hozzájárult ahhoz, hogy a játékos szabadon és ellenérték nélkül más klub által igazolható legyen. Álláspontja szerint azonban a közötte és a játékos között kötött szerződés megszűnése a felperessel kötött értékesítési megbízást nem szüntette meg, mivel a játékos magára nézve kötelezőnek ismerte el a perbe hozott szerződést.

Hivatkozott arra, hogy az összeg visszafizetését felfüggesztő feltételhez - a játékos játékjogának értékesítéséhez - kötötték, és miután a felperes a játékos játékjogát nem értékesítette, a visszafizetés feltételei nem álltak be.

Vitatta, hogy fennállnának a Ptk. 525. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontjában írt, a kölcsön azonnali hatályú felmondására okot adó körülmények, hivatkozott arra, hogy részére a 2000. július 26-i felmondás nem került kézbesítésre, végül arra, hogy semmis a 2000. január 12-én kelt megállapodás, mert azt az alperes részéről nem az ügyvezetője írta alá.

A felperes a másodfokú eljárásban a keresetét felemelte, és kérte, hogy a bíróság az elsőfokú ítéletben írtakon túl kötelezze az alperest a 15 000 000 Ft tőke 1999. május 5-étől 2000. július 26-áig terjedő időre járó, évi 20 % ügyleti kamatának a megfizetésére is.