3184/2013. (X. 9.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 3.Pk.28.173/2010/4. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.619/2011/6. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.903/2012/3. számú végzései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Fővárosi Bíróság 3.Pk.28.173/2010/4. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.619/2011/6. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.903/2012/3. számú végzései alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.
[3] 2. Az indítványozó védjegyjogosult javára 2008 szeptembere óta védjegyoltalom alatt állt a 195 508 lajstromszámú ábrás védjegy. A védjeggyel szemben egy másik gazdasági társaság törlési kérelmet terjesztett elő a Magyar Szabadalmi Hivatalnál (a továbbiakban: Hivatal) arra hivatkozással, hogy a megjelölés egyfelől nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, másfelől pedig, hogy megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.
[4] A védjegyjogosult az eljárás során elsősorban azzal érvelt, hogy a védjegy - tekintve, hogy nemcsak szóvédjegy, hanem az egy ábrás megjelölés - rendelkezik megkülönböztető képességgel, másodsorban pedig azzal, hogy - amennyiben a Hivatal ezt az álláspontot nem osztaná -, akkor a megjelölés a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 2. § (3) bekezdése alapján a használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet. Ez utóbbira vonatkozóan bizonyítást is előterjesztett, becsatolta a reklámozási felületek listáját, utalt arra, hogy a sajtóban hirdetések útján folyamatosan jelen van, és hosszú idő óta "ugyanazon arculat alatt hirdeti a tevékenységét".
[5] A Hivatal a törlési kérelmet elutasította. A határozatban megvizsgálta a támadott védjegyet és megállapította, hogy a megkülönböztető képességet a megjelölés egésze szempontjából kell vizsgálni. A konkrét ügyben ez azt jelentette, hogy a www.laptop.hu szóösszetétel önmagában nem lett volna lajstromozható, azonban az ábrás-grafikai kialakítás az összbenyomásra mégis hatással van, és ez az összhatás az, mely miatt a védjegy mégis rendelkezik megkülönböztető képességgel. A Hivatal a rosszhiszeműségre alapított törlési kérelmet is elutasította. Tekintettel arra, hogy a Hivatal a megjelölés megkülönböztető képességét megállapította és a törlési kérelmet elutasította, a bizonyítás körében nem vizsgálta azt, hogy a megkülönböztető képességet utóbb a védjegy megszerezte-e.
[6] A Hivatal határozatát a másik gazdasági társaság bíróság előtt megtámadta. A Fővárosi Bíróság a határozatot megváltoztatta és elrendelte a védjegy bejelentés napjára visszaható hatályú törlését. A bíróság nem osztotta a Hivatalnak a megjelölés megkülönböztető képessége körében kifejtett álláspontját. Megállapította, hogy a "csekély mértékű jellegzetesség fonetikai és konceptuális egyediség híján aligha eredményezhet a megjelölésnek olyan fokú egyediséget, amely áruk és szolgáltatások azonosítására, illetve megkülönböztetésére alkalmassá tehetné". Emellett utalt arra, hogy "az ellenérdekű fél által csatolt bizonyítékok nem igazolnak olyan szintű használatot, amely a megkülönböztető képesség megszerzését eredményezhette. A kifejtettek alapján ugyanis olyan mértékű használatot kellett volna bizonyítani, amely alkalmas arra, hogy a fogyasztók a védjegyet, de az oltalmi kör által lefedett LAPTOP szót is a kérelmezőhöz, illetve árujához csatolják. A kérelmező által igazolt használat azonban közel sem volt olyan kiterjedt, tartós és intenzív, hogy a fogyasztók a LAPTOP szót őhozzá kössék, ráadásul bizonyítást nyert az eljárás során az is, hogy ezt a kifejezést az ellenérdekű féllel egyidejűleg mások is alkalmazzák domain nevekben, cégnevekben stb."
[7] Az ellenérdekű fél (a védjegyjogosult) a végzés ellen fellebbezéssel élt. A Fővárosi Bíróság végzését a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta. A másodfokú bíróság ugyancsak nem találta megállapíthatónak a megkülönböztető képesség megszerzését, de nem azért mert a bizonyítékok alkalmatlanok voltak a használat igazolására, hanem azért, mert "a bizonyítékok nem az ellenérdekű fél eljárásbeli védjegyének a használatát mutatták, hanem egy másik, nevezetesen a 200 255 lajstromszámú, színes ábrás www.LAPTOP.hu védjegy használatát, amiben a domain nevekre jellemző kiegészítések sárga színnel vannak kialakítva."
[8] A határozat ellen az ellenérdekű fél felülvizsgálati kérelemmel élt, a Kúria azonban a jogerős végzést hatályában fenntartotta. Kimondta, hogy a "laptop" kifejezés egy bevett használatú szó, így nem igazolható, hogy erről a szóról kizárólag a felperesre asszociálhat a fogyasztó.
[9] Ezen bírósági határozatok ellen terjesztette elő az indítványozó az alkotmányjogi panaszát, melyben azt sérelmezte, hogy a Fővárosi Bíróság elvonta a Hivatal hatáskörét. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a Hivatal a megkülönböztető képesség utólagos megszerzése körében nem foglalt állást, döntést sem hozott, tekintettel arra, hogy a Hivatal vizsgálata idáig el sem jutott. A határozatban ugyanis megállapítást nyert, hogy a megjelölés megkülönböztető képességgel rendelkezik. Emiatt az indítványozó szerint a bíróság megfosztotta őt a megkülönböztető képesség megszerzésére vonatkozó bizonyítási eljárás lefolytatásának lehetőségétől, ami álláspontja szerint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének, a tisztességes eljáráshoz való jognak a sérelmét és a bíróságok törvényességi felügyeletét megfogalmazó 25. cikk (2) bekezdés b) pontjának a sérelmét is eredményezi.
[10] 3. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőben érkezettnek minősül. A Kúria végzését az indítványozó jogi képviselője 2013. január 8-án vette át és az indítványt csak 2013. március 11. napján, a hatvankettedik napon (személyesen) terjesztette elő az elsőfokú bíróságnál, azonban a határidő utolsó napja szombatra esett, és a panaszt a jogi képviselő a határidő lejártát követő munkanapon a bíróságra eljuttatta, ezért a benyújtásra nyitvaálló határidőt megtartottnak kell tekinteni.
[11] Az indítvány az Abtv. 52. § (1)-(2) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel, tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó indokolást, határozott kérelmet, és az alaptörvény-ellenes-ségre vonatkozó okfejtést.
[12] Az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
[13] 4. Az alkotmányjogi panaszban foglaltak azonban az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek nem felelnek meg, így az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.
[14] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[15] Az indítványozó úgy vélte, hogy a bíróság elvonta az első fokú közigazgatási hatóság hatáskörét, amikor arról döntött, hogy a megjelölés nem szerezte meg a megkülönböztető képességet, megsértve ezzel az Alaptörvény tisztességes eljáráshoz való jogot biztosító cikkét, valamint az Alaptörvénynek a közigazgatás bírósági ellenőrzését megfogalmazó 25. cikk (2) bekezdés b) pontját.
[16] 4.1. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés b) pontja, miszerint a bíróság dönt a közigazgatási határozatok törvényességéről, nem alapvető jog, hanem a bíróságok feladat- és hatáskörét megállapító szabály, melyre alkotmányjogi panasz esetében alappal hivatkozni nem lehet.
[17] 4.2. Az indítványozó az Alaptörvény tisztességes eljáráshoz való jogot előíró XXIV. cikk (1) bekezdésének a sérelmére is hivatkozott. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
[18] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése nem a bírósági eljárásokra, hanem a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozik. Az indítványozó által hivatkozott ezen alaptörvényi rendelkezés és a támadott bírósági végzés közötti összefüggés hiányzik. A panasz tehát ebben a tekintetben sem megalapozott, az érdemben nem bírálható el.
[19] Emellett az Alkotmánybíróság - a konkrét üggyel összefüggésben - az alábbiakra mutat rá. Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a kifogásolt végzések, és az annak alapjául szolgáló eljárás felülbírálatára, és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányul. Az indítványozó valódi célja a Kúria végzésének nem alkotmányossági szempontú, hanem ténykérdésekben való felülvizsgálata és a bizonyítékok értékelésének megváltoztatása. Az indítványozó arra törekszik, hogy az Alkotmánybíróság a bíróságok által eldöntött ténykérdéseket mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül és a megyei bíróság, az ítélőtábla, valamint a Kúria álláspontjától eltérően értékelje. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel. Az indítványozó sem a Kúria eljárásával, sem a fővárosi bírósági- és ítélőtáblai végzés érdemével kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenes-ségként lehetne értékelni.
[20] A Vtv. 2. §-a a megjelölés oltalmának a feltétlen kizáró okait tartalmazza. A 2. § (2) bekezdés a) pontja értelmében ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre, különösen, ha kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak. Ehhez szorosan kapcsolódó szabály a Vtv. 2. § (3) bekezdése, mely kifejezetten visszautal a (2) bekezdés a) pontjára. Eszerint a (2) bekezdés a) pontja alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha használata révén - akár az elsőbbség időpontja előtt, akár azt követően - megszerezte a megkülönböztető képességet. A vizsgálat először arra irányul, hogy a megjelölés eleve rendelkezik-e megkülönböztető képességgel. Amennyiben ez a vizsgálat arra a megállapításra jut, hogy a megjelölés ezzel nem rendelkezik, akkor vetődik csak fel a megkülönböztető képesség utólagos megszerzésének a kérdése. Tekintettel arra, hogy a Hivatal azt állapította meg, hogy a megjelölés eleve rendelkezett megkülönböztető képességgel, ezért a megkülönböztető képesség utólagos megszerezésének a vizsgálatát nem is folytathatta le.
[21] A megkülönböztető képesség utólagos megszerzése nem választható külön attól a ténytől, hogy egy megjelölés rendelkezik-e megkülönböztető képességgel. A megkülönböztető képesség megszerzése tehát egy önálló törlési okhoz (feltétlen kizáró okok) fűződő járulékos kifogás.
[22] Itt kell megemlíteni, hogy a Hivatal határozata elleni megváltoztatási kérelem elbírálásánál - noha ennek elintézése a bíróság hatáskörébe tartozik - nem a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára (a közigazgatási perre vagy közigazgatási nemperes eljárásra) vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, hanem ez egy speciális polgári nemperes eljárás. Ezekben az esetekben ugyanis a bíróság a Vtv. 79. §-a értelmében a Hivatal döntésének felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárást folytat le. A Vtv. 89. § (1) bekezdése pedig kifejezetten rendelkezik arról, hogy az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény általános szabályai szerint bizonyítást folytat le, és tárgyalást tart. Ennek megfelelően a bíróságoknak bizonyítási eljárás lefolytatására volt kifejezett hatáskörük, ami alapján azt állapították meg, hogy a megjelölés megkülönböztető képességgel nem rendelkezett. Ezt követően megvizsgálták azt is, hogy a megkülönböztető képességet utóbb megszerezte-e a megjelölés. Önmagában az, hogy - ebben a speciális eljárástípusban - a bíróságok bizonyítást vettek fel, és nem utasították a Hivatalt ebben a kérdésben új eljárásra, nem vet fel alkotmányossági kérdéseket. Az ellenérdekű félnek a bírósági eljárás során is lehetősége volt ebben a tekintetben bizonyítékai előterjesztésére, mint ahogyan a bírósági iratokból kitűnően élt is ezen jogával. Önmagában az nem alkotmányellenes, hogy a bíróságok előtt e bizonyítás nem végződött az ellenérdekű fél számára kedvező eredménnyel. Az eljáró bíróságok a fent kifejtettek miatt nem követtek el sem olyan anyagi, sem olyan eljárási jogsértést, mely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet eredményezett volna. Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem fogadható be.
[23] 5. Mivel jelen alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, valamint a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség sem volt megállapítható, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján - az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a és 56. § (2) és (3) bekezdése, továbbá az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2013. szeptember 30.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/487/2013.