A Kúria Pfv.21907/2014/9. számú precedensképes határozata gondnokság alá helyezés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, (4) bek., 177. §, (1) bek., Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) I. cikk (3) bek., XIII. cikk, XXV. cikk]

A határozat elvi tartalma:

Nem alapozza meg az alperes részleges, a perindítási jogra vonatkozó gondnokság alá helyezését, ha az érintett személy ugyan orvosi szempontból perlekedési tébolyban szenved, azonban az általa indított eljárások száma és jellege ezt - jogi szempontból - nem teszi szükségessé.

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság P.23436/2012/25., Nyíregyházi Törvényszék Pf.20425/2014/5., *Kúria Pfv.21907/2014/9.*

***********

Pfv.II.21.907/2014/9.

Az Ügyész felperesnek, az ügygondnok által képviselt alperes ellen gondnokság alá helyezés iránt a Nyíregyházi Járásbíróság előtt 31.P.23.436/2012. számon indult és a Nyíregyházi Törvényszék 2.Pf.20.425/2014/5. sorszámú ítéletével befejezett perében a fenti sorszámú jogerős ítélet ellen az alperes által 32. sorszámmal előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Az alperest képviselő ügygondnok munkadíját 15.000 (tizenötezer) forintban állapítja meg.

Felhívja a Kúria Költségvetési és Ellátási Főosztályát, hogy a fenti ügygondnoki munkadíjat a számla bemutatását követően az alperes ügygondnokának fizesse ki.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet tényállása szerint az alperes ellen 2009. és 2012 között indult büntetőeljárásokban a Nyíregyházi Rendőrkapitányság több esetben igazságügyi elme-orvosszakértői vizsgálat elrendelését látta szükségesnek (1342/2009., 3275/2010., 1950/2010., 670/2011., valamint E:41/2012.)

Az alperessel szemben a Debreceni Városi Bíróságon gondnokság alá helyezés iránt eljárás volt folyamatban. A bíróság 2011. október 21.-én jogerőre emelkedett P. 22.2041/2010/5. sorszámú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperesnek az átlagot jelentősen meghaladó számú peres ügye sem a polgári, sem a büntetőügyek vonatkozásában a közelmúltban és az ítélet meghozatala időpontjában nem volt. A perbeli adatokból nem következtethető, hogy a megindult, illetve folyamatban levő eljárások indítására kizárólag az alperes pszichés állapotának következményeként került volna sor. Az alperes tisztában van mind a perindítás, mind a pervesztés következményeivel, így esetében nem állapítható meg kóros perlekedési hajlam (Debreceni Városi Bíróság 22.041/2010.).

A felperes jelen kereseti kérelmében kérte az alperes cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezését és a választójogáról való döntést. Keresetét azzal indokolta, hogy az alperes ellen zaklatás vétségének megalapozott gyanúja miatt indult eljárásban több esetben igazságügyi elmeorvos-szakértő kirendelésére került sor és a legutóbbi - Dr. O. I. által 2012. július 2. napján készített - szakvélemény szerint az alperes paranoid személyiségzavar talaján kialakult paranoid tébolyállapotban szenved. A szakértő az alperes elmebetegsége miatt kényszergyógykezelését javasolta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az eljárást megalapozatlannak tartotta, mert az ügyek jelentős részében jogai megóvása érdekében fordult az illetékes hatóságokhoz.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes cselekvőképességét részlegesen korlátozta a perképesség, az általa és ellene indított bírósági és más hatósági eljárások, valamint az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása ügycsoportok tekintetében. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Ennek eredményeként találta a felperes keresetét két ügycsoportban megalapozottnak.

A peres és egyéb hatósági ügyekben való eljárás tekintetében megállapította, hogy a perbeli adatok alapján az alperes cselekvőképességének e körben való korlátozása indokolt. Döntését az alperes személyes meghallgatására, a csatolt iratokra (előzményi szakvélemények) és a perben beszerzett igazságügyi szakértői véleményre alapította. A szakvélemény szerint az alperes minden tekintetben orientált, pszichésen éber, tudata tiszta és világos, de a konvencionális formákat nehezen tartja, indulatos, ingerlékeny és fölényes, terjengősen ömleszti korábbi sérelmeit. Gondolkodása tartalmában paranoid túlértékelése, kóros vonatkoztatások, üldöztetéses téveszmék, fokozott önértékelés, megalomán tartalmak dominálnak. Személyiségét paranoid megnyilvánulások jellemzik, betegségbelátása nincs, realitás kontrollja peres ügyekben és sérelmek tekintetében ledált, az élet más területén jobban megtartott. Felfogás megértése átlagos, praktikus készségei megtartottak, a mindennapi életvitelhez szükséges gyakorlati ismeretekkel rendelkezik, önmagát ellátja.

Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt aggálytalannak ítélte és ítélkezése alapjául elfogadta. A szakvéleményben foglaltakat álláspontja szerint alátámasztotta a csatolt - az alperes által kezdeményezett, illetve ellene folyamatban volt - feljelentések alapján indult eljárások listája, a beszerzett néhány ügy irata, valamint a bíróság megkeresése alapján kimutatott polgári peres ügyek száma. Az eljárásokat jelentős számúnak minősítette, ezáltal egyértelműen megállapítható volt, hogy az alperesnek a téboly szintjét elértő perlekedési téveszméi vannak.

Az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása szorosan összefügg az alperes belátási képességének csökkent voltával, mert alperesnek betegségbelátása nincs, holott orvosi kezelésre lenne szüksége.

Az elsőfokú bíróság az alperes újabb szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát elutasította, mert a beszerzett szakértői vélemény világos és egyértelmű volt, annak megállapításait a per teljes iratanyaga és az alperesnek a tárgyaláson tett terjengős nyilatkozatai alátámasztották.

Mindezen perbeli adatok együttes mérlegelésével az elsőfokú bíróság az eljárás során irányadó 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 14. § (4), (5), (6) bekezdésére, a 15. § (4) bekezdésére, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 13/A. §-a (2) bekezdésére figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy az alperes paranoid személyiségzavarban és perlekedési tébolyban szenved, amely miatt ügyeinek önálló viteléhez szükséges belátási képessége a perképességet és egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlását illetően tartósan, nagymértékben csökkent, ezért e két ügycsoport vonatkozásában cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezése indokolt. Az alperesnek a választójog gyakorlásához szükséges belátási képessége megtartott.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a felperes keresetének teljes elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.