A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10493/2010/5. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. §, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

Mfv.III.10.493/2010/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Szilvási László ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Kiss Zoltán ügyvéd által képviselt Regionális Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságon 3.M.408/2009. szám alatt indított és a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 2010. március 3. napján kelt 3.M.408/2009/11. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 3.M.408/2009/11. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen az alperesnek 15 nap alatt 30.000 (Harmincezer) forint együttes elsőfokú bírósági és felülvizsgálati eljárási költséget.

Az elsőfokú és felülvizsgálati eljárás során felmerült illetéket a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Felperes - aki a egy kft. alkalmazottja volt - 2007. szeptember 6-án munkabalesetet szenvedett akként, hogy egy üres raklapért indult a külső tárolóhelyre, amikor a targoncák közlekedési útvonalát keresztezve a nedves úton megcsúszott, elesett, felálláshoz kapaszkodva a bejárati nyílásnál fogódzkodott, miközben a hátrafelé tolató targonca jobb kézfejét odaszorította az ajtófélfához és így maradandó kézsérülést szenvedett.

Az egészségbiztosítási pénztárnak a sérüléssel összefüggésben 610.677 Ft összegű baleseti ellátási költsége merült fel, amelynek megtérítésére annak kamataival együtt 1259-20-9/2009. számú fizetési meghagyásával kötelezte a munkáltatót, hivatkozva a kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §-ában, 68/A. §-ában és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 2. § (2) bekezdésében, 36. § (1) bekezdésében, 41. § (1) bekezdésében, 42. § b) pontjában, valamint az 54. § (1) és (7) bekezdésében írt rendelkezésekre.

A megtérítésre kötelezett a fizetési meghagyást keresettel támadta meg a munkaügyi bíróság előtt és annak hatályon kívül helyezését kérte vitatva munkavédelmi szabályszegését. Keresete indokaként arra hivatkozott, hogy a munkavállalók - így a sérült is - rendszeres munkavédelmi oktatásban részesültek, a részükre járó egyéni védőeszközöket megkapták, azok használatát ellenőrizték, a Munkavédelmi Főfelügyelőség ellenőrzése során a balesethez kapcsolódó rendellenességet, szabálytalanságot nem észlelt. Az utólagos ún. előtető készítése azt igazolja, hogy mint munkáltató megpróbálja minimalizálni a munkavállalók elháríthatatlannak minősülő szabályszegéséből eredő baleseti kockázatot is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte fenntartva fizetési meghagyása ténybeli és jogi indokait.

A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 3.M.408/2009/11. számú ítéletével az alperes 2009. április 23-án kelt 1259-20-9/2009. számú határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest perköltség fizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában idézte a munkaügyi bíróság a Pp. 339. §, 339/A-B. §-aiban, az Mvt. 54. § (1) és (7) bekezdésében, a 42. § b) pontjában, a 36. § (1) bekezdésében, valamint a 41. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseket, továbbá utalt a 65/1999.(XII.22.) EüM rendelet 3. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseire. Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a munkahelyi kockázatelemzés és az oktatási tematika egymással összhangban a gyalogos kézi anyagmozgatásra kijelölt útvonalat megjelölte. A védőeszközök használatát, ellenőrzését a felperes folyamatosan végrehajtotta, pénzbüntetés is kilátásba helyezett azzal szemben, aki nem használja a számára kiutalt védőfelszerelést. Éveken keresztül a sérült a munkáját egyazon módon egyformán végezte, az megfelelő volt, azonban a baleset napján az eső miatt csúszott az út, elesett. Ezen a napon keresztezte először a targonca útvonalát tudva, hogy ott nem szabad közlekednie, illetve a vizes kesztyűt a kezéről levette. Mindezek együttes közrehatása miatt következett be a baleset. Ezen tényeket egybevetve, a bizonyítékokat mérlegelve megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a felperes a baleset elkerülése érdekében a jogszabályban előírt kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a balesetet a csúszós út, illetve a sérült kizárólagos magatartása okozta.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel jogszabálysértésre hivatkozva, és annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását kérte a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.

Felülvizsgálati kérelmének indokai szerint a bíróság a tényállást részben tévesen állapította meg, illetve a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte és ennek következtében hibás döntés hozott. Mindez sérti a Pp. 206. § (1) bekezdésében, az Ebtv. 67. § (1) bekezdésében foglaltakat, továbbá a Legfelsőbb Bíróság KK 25. számú állásfoglalásában írtakat is. A baleset során a targoncavezető a hátrapillantást követően lényegét tekintve "süketen és vakon" tolatott kifelé az üzemből úgy, hogy a targonca által használt közlekedési út mellett van közvetlenül a munkavállalók által használt gyalogút. Nyilvánvaló, hogy ezen veszélyes helyzetben a több mázsa súlyú targonca lényegében úgy tolat a gyalogosok mellett hátrafelé, hogy a vezető nem észlelheti a mögötte esetlegesen bekövetkezett váratlan helyzetet, így azokat elhárítani sincs lehetősége. A felperes felelősségét nem befolyásolhatja az sem, hogy a gépi és kézi anyagmozgatásra szolgáló útvonal el van egymástól választva, hiszen ez az elválasztás csupán az úton lévő felfestés, ami értelemszerűen nem képes megakadályozni a választóvonal bármely oldalról történő átlépését. A munkavállalóknak az esőtől csúszóssá vált úttesten is dolgozniuk kellett, miközben a kézi és gépi anyagmozgatás közvetlenül egymás mellett zajlott, ami ily módon szintén balesetveszélyes helyzetet teremtett. A munkáltató a baleset kapcsán utólag észlelve a balesetveszélyt, a kapu elé egy előtetőt épített. A bíróság ítéletében a csúszós út okozta veszélyről csak mintegy objektív, a munkáltatón kívül álló körülményről írt, s nem értékelte annak lehetőségét, hogy a felperesnek módjában állt volna már korábban is ezt a veszélyt csökkenteni, illetve kiküszöbölni.

A felperes helytelenül szervezte meg az üzemben a munkát, amikor a gépi anyagmozgatásnak, illetve konkrétan a targonca használatának a fent leírt módját választotta és alkalmazta, valamint amikor a csúszós út okozta veszély elhárítása érdekében csak utólag intézkedett.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte annak helyes indokaira figyelemmel.