A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40117/2009/4. számú határozata adásvételi szerződés létrehozása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 375. §] Bírók: Bánki Horváth Mária, Levek Istvánné, Rédei Anna

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.117/2009/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Györgyi Árpád ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Marosi András ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű alperesek ellen üzletrész adásvételi szerződés létrehozása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2008. november 27-én kelt 22.G.40.691/2008/3. számú ítélete ellen a felperes részéről 4. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja;

kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek, mint együttes jogosultaknak 300.000 (háromszázezer) forint másodfokú perköltséget, és külön felhívásra az államnak 900.000 (kilencszázezer) forint jogorvoslati illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes és az I. rendű alperes 2004. január 22-én kelt társasági szerződéssel létrehozta az ... Korlátolt Felelősségű Társaságot (továbbiakban: Kft.). A társasági szerződés 6. pontja szerint az I. rendű alperes mellékszolgáltatásként a társaság rendelkezésére bocsátotta a ..., .... szám alatti földszinti üzlethelyiséget.

A felperes és az I. rendű alperes a társasági szerződéssel egyidejűleg szindikátusi szerződést kötött, amelynek 1. pontja tartalmazza; a Kft.-t a felek azzal a céllal hozták létre, hogy a fenti bérlemény "annak a mai napon meglévő berendezési és felszerelési tárgyaival együtt a Kft.-n keresztül kerüljön hasznosításra, a bérleti jog jogutódlás keretében történő átszállása útján". A 2. pont rögzíti; az I. rendű alperes rendelkezik az üzletrészek 70 %-ával, a társaság teljes törzstőkéjét a felperes biztosította. A 3. pontban foglaltak szerint a felperes meg kívánja vásárolni az I. rendű alperes üzletrészét 20 millió forint vételáron az a) és b) pontban írt feltételek hatvan napon belüli együttes bekövetkezése esetén. A 4. pontja szerint a felperes a szindikátusi szerződés aláírásának napján ügyvédi letétbe helyez 21.700.000 forintot.

A cégbíróság 2004. február 24-én jegyezte be a Kft.-t a cégjegyzékbe.

A 2004. április 22-én kelt helyiség bérleti szerződés módosítása elnevezésű - a Kft. és a ..., .... szám alatti bérlemény tulajdonjogával rendelkező kerületi önkormányzat által aláírt - okiratban a Kft.-t, mint az I. rendű alperes jogutódját jelölték meg.

Az alperesek 2004. február 26-án üzletrész csereszerződést kötöttek, amellyel az I. rendű alperes a Kft.-ben meglévő 70 %-os üzletrészét elcserélte a II. rendű alperesnek a ... Ltd.-ben lévő 30 %-os üzletrészével. A csereszerződés alapján az I. rendű alperes tagsági jogviszonyának a törlésére és a II. rendű alperes tagsági jogviszonyának cégjegyzékbe való bejegyzésére 2006. október 17-én került sor 2004. február 26-i hatállyal.

A felperes 2007. április 25-én az alperesekkel szemben előterjesztett keresetében kérte; a bíróság állapítsa meg az I. rendű alperes szerződésszegést követett el a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése szerinti vételi jog megsértésével, amikor az üzletrészére csereszerződést kötött. Kérte továbbá annak megállapítását; az alperesek közötti csereszerződés semmis (Ptk. 200. §-ának (2) bekezdés), valamint a bíróság hozza létre az I. rendű alperes és a felperes között az üzletrész adásvételi szerződést a szindikátusi szerződésnek megfelelően. A felperes hivatkozott arra, hogy vételi jogának fennállása alatt az I. rendű alperes a társasági törvény és a Ptk. rendelkezéseit megszegve kötötte meg a csereszerződést, az alperesek a Ptk. 4. § (4) bekezdése értelmében nem úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, az üzletrész II. rendű alperes részére történő átruházását nem csak az opciós jog, hanem az alperesnek, mint a társaság tagjának elővásárlási joga (Gt. 134. §) és a Ptk. vonatkozó szabálya is korlátozta.

Az alperesek elsődlegesen joghatóság hiányában a per megszüntetését kérték, arra hivatkozással, hogy az üzletrész csereszerződésben joghatósági kikötést, illetve jogválasztásra vonatkozó nyilatkozatot tettek, az érdemi ellenkérelmük a kereset elutasítására irányult. Előadták; a csereügylet kapcsán jogszerűen jártak el; az üzletrész átruházásához a régi Gt. és a Kft. társasági szerződése értelmében nem volt szükség a társaság többi tagjának a beleegyezésére. A vételi joggal terhelt dolog elidegenítési és terhelési tilalom kikötése híján forgalomképes, elidegenítési és terhelési tilalmat sem jogszabály, sem a felek szerződése nem tartalmaz. Hivatkoztak arra is; a II. rendű alperes az üzletrészen jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogot, a vételi joggal terhelt üzletrész forgalomképes. A régi Gt. 134. §-ának (2) bekezdése alapján a társaság többi tagját kizárólag az adásvétel útján elidegeníteni szándékozott üzletrészre illeti meg elővásárlási jog. Érveltek azzal is; a vételi jog dologi hatályú, az átruházással az I. rendű alperes nem vonta ki az üzletrészt a szindikátusi szerződésben foglalt opció hatálya alól, a vételi jogot a felperes feltehetőleg azért nem gyakorolta, mert a szindikátusi szerződés feltételei egyidejűleg soha nem álltak fenn. Mindezeken túlmenően a felperesnek tudnia kellett az alperesek csereügyletéről, amennyiben erről nem volt tudomása, úgy nem az adott helyzetben elvárható magatartást tanúsította, így arra a Ptk. 4. § (4) bekezdése alapján nem hivatkozhat. Hivatkoztak arra is; a felperes nem jelölt meg olyan jogszabályi rendelkezést, amely alapján a bíróság az adásvételi szerződést a keresetben írtak szerint létrehozhatná, és utaltak arra, hogy a felperes a változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt a Ctv. 65. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidőn belül pert nem indított.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy fizessen meg az I. és II. rendű alperesnek 15 napon belül 960.000 forint perköltséget és az államnak külön felhívásra 900.000 forint illetéket. Határozata indokolásában elöljáróban megállapította, hogy a jogvita eldöntésére joghatósággal rendelkezik, mert az alperesek, mint szerződő felek által kikötött joghatóság és alkalmazandó jog a felperesre, mint a csereszerződésben részt nem vevő félre, nem hat ki. Érdemben a keresetet alaptalannak találta. A Ptk. 375. §-ának (1) és a 375. § (4) bekezdése szerint alkalmazandó 374. § (5) bekezdése és a Ptk. 373. §-ának (3) bekezdésének egybevetése alapján - az alperesi ellenkérelemben foglaltakkal szemben - megállapította, hogy a vételi jog kikötése nem dologi hatályú, figyelemmel az 1997. évi CXLV. törvénynek (Ctv.) az ítélet indokolásában felhívott rendelkezéseire is. Megállapította, hogy az I. rendű alperes szerződést szegett, amikor az általa vételi joggal terhelt üzletrész tekintetében csereszerződést kötött, a szerződésszegés megállapítására irányuló kereseti kérelmet azonban a Pp. 123. §-ában foglaltak figyelembevételével elutasította azzal, hogy a szerződésszegés megállapítása a felperes jogainak megóvása végett nem szükséges. Alaptalannak ítélte a felperes annak megállapítására irányuló keresetét, hogy az alperesek közötti csereszerződés a Ptk. 200. §-ának a (2) bekezdésébe ütközik, mert az üzletrész a felperest megillető vételi jogra tekintettel forgalomképtelenné vált, álláspontja szerint a vételi jog az azzal érintett dolog forgalomképtelenségét nem eredményezi, dologi hatályúvá is kivételesen - csak ingatlanra vonatkozóan és az ingatlan-nyivántartásba történő bejegyzés folytán - válik. Alaptalannak találta a felperesnek a csereszerződés megkötésekor hatályban volt régi Gt. 134. § (2) bekezdés második fordulatára hivatkozását is azzal, hogy az elővásárlási jog megsértése nem a szerződés semmisségét, hanem az elővásárlási jog jogosultjával szembeni hatálytalanságát eredményezi, és a jogszabály egyértelműen úgy rendelkezik; csak adásvételi szerződés útján történő átruházás esetén áll fenn az elővásárlási jog, az alperesek pedig nem vitásan csereszerződést kötöttek a perbeli üzletrészre vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság rögzítette; a szindikátusi szerződésben a felek a vételi jogot határozott időre, hatvan napra alapították azzal, hogy a felperes a vételi jogát ezen határidőn belül meghatározott feltételek bekövetkezése esetén jogosult gyakorolni. A kikötött határidőn belül a szerződés 3.a) pontja szerinti feltétel nem következett be, a felperes tehát jogszerűen a vételi jogát nem gyakorolhatta, illetve a határozott idő elteltével vételi joga megszűnt, így a szerződés létrehozása iránti kereseti kérelem nyilvánvalóan alaptalan, figyelemmel arra is; a felperes a bíróság felhívása ellenére nem nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy a vételi jogát hatvan napon belül gyakorolta volna, és nem nyilatkozott arra nézve sem; a határidő lejártától a keresetlevél benyújtásáig eltelt több mint három év időtartam alatt a felperest megillető vételi jogból eredő igénye érvényesítése érdekében tett-e intézkedést. Az elsőfokú bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte a le nem rótt kereseti illetéknek az állam, az ügyvédi munkadíjként felmerült perköltségnek az alperesek javára való megfizetésére.