A Debreceni Ítélőtábla Bf.137/2013/5. számú határozata testi sértés bűntette (HALÁLT OKOZÓ testi sértés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 42. §, 99. §, 137. §, 166. §, 170. §, 173. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 354. §, 358. §, 361. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Balla Lajos, Gömöri Olivér, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Törvényszék B.193/2012/24., *Debreceni Ítélőtábla Bf.137/2013/5.*, Kúria Bfv.903/2013/5. (BH 2014.6.174)

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.137/2013/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2013. május hó 7. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A halált okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék 2012. évi november hó 22. napján kihirdetett 7.B.193/2012/24. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A vádlott cselekményét emberölés bűntetteként minősíti (Btk. 166. § (1) és (2) bekezdés d) és j) pontja).

A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe.

A másodfokú eljárásban 3.000 (Háromezer) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s :

A vádlottat a Szolnoki Törvényszék gondozás elmulasztása bűntette (Btk. 173. §) és testi sértés bűntette (Btk. 170. § (1), (6) bekezdés II. fordulat) miatt halmazati büntetésül 7 évi börtönbüntetésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Rendelkezett a bűnjelek sorsáról, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek.

Az ügyész a határozatot tudomásul vette.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség helyes rendelkezései és indokai alapján az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezés elintézésének előkészítése során (Be. 358. § (1) bekezdés f) pontja) az ítélőtábla észlelte, hogy a vádlott cselekménye a vádtól eltérően különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének (Btk. 166. § (1), (2) bekezdés d) pontja) minősülhet, melyről az ügyészt, vádlottat és védőt értesítette.

A védelmi fellebbezés folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348. § (1) bekezdése alapján a Be. 361. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta a meghozatalát megelőző eljárással együtt.

A nyilvános ülésen a védő az enyhítésre irányuló jogorvoslatot fenntartotta.

Álláspontja szerint a vádlott elkövetéskori tudattartalma tekintetében ölési szándék nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság kellő körültekintéssel foglalkozott a cselekmény minősítésével és helyes álláspontra helyezkedett.

A sértett halálának bekövetkezésében a háziorvosi és szociális rendszer működésének nagyfokú hiányossága is szerepet játszott.

A fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. Álláspontja szerint a gondozási kötelezettség elmulasztása, valamint a sértett durva bántalmazása, amely életét közvetlenül veszélyeztette az eredmény tekintetében elkülönült egymástól. A két bűncselekmény halmazatban történő megállapítására helytállóan került sor.

A vádlott az utolsó szó jogán kifejtette,hogy lehetőségeihez képest igyekezett édesanyját ápolni és ellátni, azonban mivel alkalmi munkákat vállalt, nem tudott mindig mellette lenni. Tagadta, hogy italozó életmódot folytatott volna. Az édesanyja gondozásához, tartásához segítséget nem kapott, testvére csak addig látogatta, amíg az eladott földből pénzt remélt. Elismerte, mikor nem tartózkodott otthon, édesanyját bezárta, mivel nem akarta, hogy idegenek járjanak a lakásban. Végezetül büntetésének enyhítését kérte.

Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok maradéktalan betartásával eljárva széles körű bizonyítási eljárást folytatott és ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett.

Az általa megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, az iratok tartalma alapján (Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja) azonban kiegészítendő az alábbiakkal:

Az ítélet 9. oldal 2. bekezdését követően, 2011. május 3-án, amikor a vádlott otthonról eltávozott bekiabált anyjának, hogy "remélem mire hazajövök, megdöglesz!"

(A fentieket az elsőfokú bíróság is rögzítette az ítélet indokolási részében, amikor ... tanú vallomását értékelte és elfogadta. Ő volt az, aki az ominózus időpontban látta a vádlottat a lakásból eltávozni és hallotta kijelentését.)