A Kúria Kfv.35384/2019/12. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 1. §, 13/A. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 37. §, 178. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az adózás előtti eredmény növeléséhez nyilván kell tartani az adótartozást. Az esedékesség meghatározása.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.384/2019/12.

A tanács tagjai: dr. Darák Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró, dr. Heinemann Csilla bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Cserhalmi Tamás ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az alperes képviselője: dr. Alvári Diána kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 14. sorszám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.133/2019/10. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.133/2019/10. számú ítéletét az indokolás részbeni módosításával hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 409.700 (négyszázkilencezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperest a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete alapította azzal a céllal, hogy megváltozott munkaképességű embereknek segítséget nyújtson speciális munkakörülmények kialakításával, illetve felkészítse őket a munka világába-, a nyílt munkaerőpiacra történő visszatérésre; ennek során a felperes vállalkozási tevékenységet folytat. A felperes szerződéses partnerei megrendelői oldalon részben a szabad piacról-, részben önkormányzatok, költségvetési szervek közül kerültek ki. A vállalkozási tevékenységekből származó bevételek mellett a felperes a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásokról szóló 327/2012.(XI.16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.) alapján a Budapest Főváros Kormányhivataltól, mint az előirányzat kezelő szervétől támogatásban (a továbbiakban: Támogatás) is részesült.

[2] A felperesnél áfa adónemben különböző időpontokra folyt bevallások utólagos ellenőrzése. A 2010. december hónapra megállapított 30.476.000 forint adókülönbözet esetében az adóhatóság megbontotta az esedékességek időpontját. A jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő hányadnál az eredeti esedékességet, 2011. január 20-át alkalmazta, az adóhiány, az adóbírság és a késedelmi pótlék esetében az esedékességet a jogerőt követő 15. napban, azaz 2012. december 6-ában határozta meg. A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 10.K.27.461/2016/8. számú jogerős ítéletével (a továbbiakban: Ítélet) 2016. december 23-án elutasította a kapcsolódó keresetet. A határozat szerinti fizetési kötelezettséget csak 2016. december 31-ét követően könyvelték fel a felperes adófolyószámlájára.

[3] A 2011. július hónapra vonatkozóan megállapított 11.449.000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözet eredeti esedékessége 2011. augusztus 20-a volt. A határozat 2016. december 21-én emelkedett jogerőre, felperes adófolyószámlájára felvezették 2016. december 23-án.

[4] A felperes mindkét időszak kapcsán fizetési könnyítés iránti kérelmet terjesztett elő 2016. december 3-án, illetve 2017. január 2-án, melyekre tekintettel 2017. január 4-én, illetve január 7-én részletfizetési kedvezményt kapott.

[5] Az elsőfokú adóhatóság valamennyi adóra és költségvetési támogatásokra vonatkozó bevallások utólagos ellenőrzését folytatta le felperesnél a 2016. évre. A revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság tao adónemben a 2016. évre 26.938.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, áfa adónemben 2016. december hónapra 594.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, szakképzési hozzájárulás adónemben a 2016. január-december hónapokra lebontva összesen 13.440.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, mindösszesen 40.972.000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 10.000 forint késedelmi pótlék megfizetésére és a bejelentési kötelezettség hiányos teljesítése miatt 100.000 forint mulasztási bírságot is kiszabott.

[6] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnek az ellenőrzési jegyzőkönyvre tett észrevételei nyomán az adóbírság kapcsán a következőket rögzítette. Az áfa adónemben, és a munkabalesettel összefüggésben történt kifizetésnek a tao körében történt figyelembe vétele miatt 394.000 forint tao adóalap után keletkezett 39.000 forint adóhiány kapcsán 25%-os mértékű adóbírságot alkalmazott. Az adóbírság összege 148.000 + 9.000 forint, összesen 157.000 forint. A tao adónem egyéb megállapításai után nem szabott ki adóbírságot.

[7] A felperes fellebbezésében nem vitatta az áfa adónemben tett megállapításokat, azokra nézve csak az adóbírság és késedelmi pótlék törlését kérte, mert nem érte kár a költségvetést. A munkabalesethez kapcsolódó 39.000 forint adóhiánnyal összefüggésben önállóan kérte az adóbírság és késedelmi pótlék törlését is, mert kapcsolódó tényállás a felpereshez tartozó adatforgalom nagyságrendjére tekintettel elhanyagolható. Egyebekben a tao és a szakképzési hozzájárulás tekintetében támadta az alperesi határozatot.

[8] Alperes a 2233958117 számú határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a szakképzési hozzájárulás 2016. adóévre havonta megállapított adókülönbözetét törölte és az adókülönbözetet a 2016. adóévre állapította meg. A megváltoztatás nem érintette az elsőfokú határozat számszaki adatait. Érdemben helybenhagyta az elsőfokú döntést.

[9] Indokolása 3.1. pontjának kiinduló tétele a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. (a továbbiakban: Tao tv.) 13/A.§ (2) bekezdés d) pontja volt, azzal, hogy mivel az adótartozás fogalmát a Tao. tv. nem határozza meg, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 178.§ 4. pontja szerinti definíciót tekintette irányadónak. A nyilvántartott adótartozás különböző tételekből tevődött össze, melyeknél az esedékesség, megbontva a jogosulatlan visszaigénylés és az adóhatározat szerinti adóhiányhoz igazodó időpontok között, már a 2011. és 2012. években bekövetkezett.