BH+ 2013.5.198 I. A szerb bíróság gyermekelhelyezés tárgyában hozott határozatát nem lehet Magyarországon végrehajtani, ha a gyermek kiadására kötelezett szülő (az adós) szerb állampolgár.

II. Abba a kérdésben, hogy mely ügy minősül személyállapoti pernek, a magyar jog szabályainak és fogalmainak értelmezésével kell eljárni [1/1969. évi tvr. 57. Cikk., 13/1979. évi tvr. 2. §, 3. §, 72. §, 1994. évi LIII. tv. 205. §].

Pertörténet:

Szegedi Járásbíróság Vh.4026/2011., Szegedi Törvényszék Pkf.20851/2012/1., Kúria Pfv.21146/2012. (*BH+ 2013.5.198*)

***********

Az adós (a továbbiakban: kötelezett) és a végrehajtást kérő szerb állampolgárok. 2004. augusztusában élettársi kapcsolatot létesítettek, melyből 2007. szeptember 22-én K., 2008. december 3-án pedig A. utónevű gyermekeik születtek, akik ugyancsak szerb állampolgárok. A szülők és a gyermekek utolsó közös lakóhelye az alperes tulajdonát képező F., Sz. utca 143. szám alatti ingatlan volt.

Az élettársak életközössége 2009. november 15-én megszűnt, 2009 decemberében a végrehajtást kérő Szerbiába távozott. A két kiskorú gyermek azóta is Magyarországon, a kötelezett eltartásában nevelkedik.

A Szerb Köztársaság Újvidéki Alapfokú Bíróság Verbászi Szervezeti Egysége (a Verbászi Községi Bíróság) 2010. május 28-án kelt VI.P.2816/2010. számú ítéletével a kiskorú gyermekek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlására a végrehajtást kérő anyát jogosította fel, aki a gyermekek kiadása iránt végrehajtási eljárást indított Magyarországon. Ennek keretében a Szegedi Városi Bíróság 0601-12.Vh.9591/2010/11. számú végzésével tanúsította, hogy a fenti ítélet a magyar jog szerint a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható.

A kötelezett fellebbezése folytán a Csongrád Megyei Bíróság 1.Pkf.22.142/2011/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította ugyanis, hogy az elsőfokú bíróság nem tárta fel kellően a tényállást, így nem indokolta meg a döntését sem a tekintetben, hogy a szerbiai bíróság joghatósága a gyermekelhelyezésre vonatkozóan milyen rendelkezésen alapszik. Az elsőfokú bíróságnak a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között a kölcsönös jogsegélyről szóló, Belgrádban, 1968. év március hó 7. napján aláírt szerződés kihirdetésére vonatkozó 1969. évi 1. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr., helyesen: a Tvr.-rel kihirdetett Szerződés) 57. cikkének a) pontja alapján elsődlegesen azt kellett volna vizsgálnia, hogy a végrehajtani kért határozatot hozó szerb bíróság a gyermekelhelyezési ügyben eljárhatott-e, ugyanis mindvégig vitás volt a joghatósága, figyelemmel arra is, hogy a Makói Városi Bíróságon is indult a gyermekek elhelyezése iránti eljárás.

Tekintettel arra, hogy a csatolt iratok szerint a szerb bíróság több alkalommal megsértette az idézésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, azt is vizsgálni szükséges, hogy a Tvr. 57. cikkének d) pontjában foglaltak teljesültek-e, vagyis szabályszerűen történt-e a kötelezett, valamint jogi képviselője idézése a tárgyalásokra.

A hatályon kívül helyező végzés értelmében a bizonyítási eljárás kiegészítését követően kell a tényállást megállapítani, így lehet csak kétséget kizáróan dönteni arról, hogy teljesültek-e a Tvr. 57. cikkének a)-d) illetve f) pontjában írt feltételek, összhangban a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: Nmjtvr.) 72. § (2) bekezdésében foglaltakkal, mely azt határozza meg, hogy mely esetekben nem ismerhető el a külföldi határozat.

Jelen, megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság végzésével a végrehajtást kérő végrehajtási tanúsítvány kiállítása iránti kérelmét elutasította.

A megismételt eljárás során beszerezte a Makói Városi Bíróságon folyamatban volt gyermekelhelyezési per teljes iratanyagát. Ebből megállapította, hogy a bíróság jogerős végzésével a pert megszüntette. A Pp. 128. §-a értelmében ugyanis a perindítás hatályai a keresetnek, illetőleg a viszontkeresetnek az ellenféllel való közlésével állnak be, tehát amikor az alperes a keresetet tartalmazó keresetlevél kézbesítése révén tudomást szerez valamely vele szemben támasztott igényről. Ilyen joghatás nem fűződik ahhoz, ha az alperes pusztán az okiratokba való betekintésből vagy más módon értesül a keresetindításról. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felperes, azaz a végrehajtást kérő szerbiai bíróságon előterjesztett keresetlevelének alperes részére történő postai kézbesítése nem vitásan korábban történt, mint az azonos tárgyban az elsőfokú bíróságnál előterjesztett keresetlevélnek hasonló módon történő kézbesítése, melyre tekintettel a Makói Városi Bíróság a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltak értelmében a per megszüntetéséről döntött a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, ugyanis jelen per kötelezettje, tehát az alperes, a gyermekelhelyezésre vonatkozó, a Verbászi Bíróság által továbbított keresetlevelet 2009. november 26-án vette át, míg a Makói Városi Bíróság által kézbesített keresetlevelet csak 2009. december 8-án.

Jelen ügyben tehát a Verbászi Községi Bíróság gyermekelhelyezésre vonatkozó jogerős határozatának Magyarországon történő végrehajtásáról kellett döntenie a bíróságnak az Nmjtvr., a Tvr., illetve a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) megfelelő alkalmazásával.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint jelen eljárásban a Tvr. rendelkezései voltak elsődlegesen irányadók, tekintettel arra, hogy a Nmjtvr. 2. §-ában foglaltak szerint nem lehet alkalmazni az Nmjtvr. rendelkezéseit olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz. Jelen végrehajtási eljárásban pedig a Tvr. a szerződő felekre, így Magyarországra vonatkozóan is speciális rendelkezéseket határoz meg a végrehajtási eljárást illetően.

A Tvr. 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a szerződő felek kölcsönösen elismerik és végrehajtják a másik szerződő fél területén a polgári, családjogi és kereskedelmi ügyekben hozott jogerős és végrehajtható bírósági határozatokat, valamint ezekben az ügyekben kötött bírói egyezségeket, a csődhatározatok és a csődön kívüli bírói egyezségek kivételével. Ugyanezen cikk (4) bekezdésében foglaltak szerint családjogi ügyeken a gyermekelhelyezési ügyekben hozott határozatokat is érteni kell.

A Tvr. 57. cikke az 56. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett határozatok elismeréséhez és végrehajtásához további, a)-f) pontig terjedő konjuktív feltételeket fűz.

Az elsőfokú bíróság szerint kétséget kizáróan megállapítható, hogy jelen eljárásban a Tvr. 57. cikkében felsorolt valamennyi konjuktív feltétel nem teljesült, tekintettel arra, hogy az adós szerb állampolgár. A Tvr. 57. cikkének f) pontjában foglaltak szerint pedig a végrehajtásra csak akkor kerülhet sor, ha az adós annak a szerződő félnek az állampolgára, melynek területén a határozat végrehajtását kérik.

A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság a végrehajtást kérő kérelmét elutasította.

A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.