ÍH 2005.92 PÁRTFOGÓ FELÜGYELET MAGATARTÁSI SZABÁLYAI

Olyan külön magatartási szabály, amely szerint a pártfogolt meghatározott gyógykezelésnek vagy gyógyító eljárásnak vesse alá magát, vele egyetértésben rendelhető el [1979. évi 11. tvr. 97. § (1)-(2) bekezdés g) pontja].

A megyei bíróság O. A.-né vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette.

Elrendelte a vádlott pártfogói felügyeletét és külön magatartási szabályként írta elő, hogy köteles alkohol-elvonókezelés alá vetni magát.

Rendelkezett a bűnjelekről és az elsőfokú el-járás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg:

O. A.-né vádlott a cselekmény elkövetésekor 59. életévét betöltötte. Az általános iskola nyolc osztályát végezte el, szakképzettséggel nem rendelkezik. 1994. óta rokkantnyugdíjasként havonta 25 200 Ft nyugdíjban részesül. Özvegy, eltartásra szoruló gyermeke nincs. Élettársi kapcsolatban él 1999. óta a tényállásbeli cselekmény elkövetésekor 47. életévét betöltő P. F. sértettel - a közös tulajdonukat képező - családi házukban. A vádlott büntetve nem volt.

O. A.-né vádlott rendszeresen és nagy mértékben fogyaszt szeszes italt, idült alkoholfüggőség megbetegedésben szenved. Ennek mind testi jegyei, mind az alkoholos eredetű és jellegű jellemfajulás jegyei markánsan fellelhetőek nála. Kényszergyógyítása indokolt és szükséges, annak egészségügyi ellenjavallata nincs. A jelen tényállásbeli cselekmény időpontjában nála a szokványos részegség állapota megállapítható, azonban kóros elmeállapota e tekintetben kizárt, a kóros részegség és az abortív kóros részegség is. A vádlott egyéb kóros elmeállapotban sem a tényállásbeli cselekmény elkövetésekor, sem jelenleg elmebetegségben, tudatzavarban, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben vagy kóros személyiségzavarban sem szenved. Ennek alapján képes volt a terhére rótt cselekmény időpontjában is, hogy cselekménye társadalomra való veszélyességét felismerje és hogy ennek megfelelő magatartást tanúsítson.

A vádlott és a sértett rendszeresen és nagymértékben fogyasztanak szeszes italt, elsősorban a vádlott nyugdíjának kézhezvételét követő időben.

A vádlott és a sértett 2003. szeptember 29-én a lakásukon tartózkodtak, a nap folyamán nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztottak. A sértett erősen ittas állapotban volt. A vádlott vérében ekkor 2,15 ezrelék véralkohol-koncentráció volt, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotának felel meg.

A vádlott - este 8 óra körüli időben - közepes fokú ittas állapotban az erősen ittas és őt szidalmazó sértett felé fordult a kezében lévő konyhakéssel és a folyamatos szidalmazás, veszekedés miatt indulatos állapotba került és a jobb kezében lévő konyhakéssel egy esetben kis erővel, felülről lefelé az ülő helyzetben lévő sértettet a bal mellkasfelén, a szívtájékon megszúrta.

A szomszéd értesítette a mentőket és a rendőrséget, akik a helyszínre érkeztek, a sértettet kórházba szállították, a vádlottat a helyszínen elfogták, majd a rendőrőrsre előállították.

O. A.-né vádlott cselekményével a sértettnek bal oldalon, a szívtájékán, a III. bordaközben a kulcscsont középső vonalában 1 cm-es bemeneti nyílású szúrt sebzésének sérülését okozta. Az egy cm-es bemeneti nyílással bíró mellkasfalon is áthatoló, de mellüregi szervet nem sértő szúrt-metszett sérülése nyolc napon belül, hét nap alatt gyógyult. Sem közvetlen, sem közvetett életveszélyes sérülés nem alakult ki a sértettnél. Ennek ellenére a súlyosabb sérülés keletkezésének reális lehetősége fennállott, figyelembe véve az elkövetés eszközét, a sérült testtájékot.

Az ügyész a vádlott terhére jelentett be fellebbezést, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabását indítványozta eggyel enyhébb - fogház fokozatban - és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását.

A vádlott és védője eltérő jogi minősítés és enyhítés céljából jelentettek be jogorvoslatot.

A D. Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi perorvoslatot indokaival egyezően fenntartotta, továbbá indítványozta a tényállás pontosítását, illetve kiegészítését az alkalmazott jogszabályhelyekkel együtt, valamint a kényszergyógyítás elrendelését.

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a perorvoslatok folytán a Be. 348. § (1) bekezdés alapján, a Be. 361. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le a széles körű bizonyítási eljárást.