BH 2013.8.205 Megállapítható a bekövetkezett balesetért a büntetőjogi felelőssége annak az elkövetőnek, aki személygépkocsival az előtte lassan haladó járműszerelvénynek ütközik, mivel a balesetet elkerülő fékezést késedelemmel határozza el és hajtja végre [Btk. 187. §, KRESZ 3. § (1) bek. c) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság Fk.722/2007/43., Debreceni Törvényszék Fkf.831/2010/3., Kúria Bfv.708/2012/5. (*BH 2013.8.205*)

***********

A városi bíróság, mint fiatalkorúak bírósága a 2010. augusztus 30. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét közúti baleset gondatlan okozásának vétségében [Btk. 187. § (1) bekezdés] állapította meg, ezért őt 180 napi tétel, napi tételenként 200 forint, összegében 36 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. május 19. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében a városi bíróság ítéletét a bűnügyi költségről szóló rendelkezés részbeni megváltoztatása mellett helybenhagyta.

A városi bíróság elsőfokú ítéletében a következő tényállást állapította meg:

A fk. terhelt 2006. augusztus 12. napján 11 óra 55 perc körüli időpontban az édesapja Ford típusú személygépkocsijával tompított világítást használva legalább 80-90 km/óra sebességgel közlekedett közúton, lakott területen kívül, derült, nappali, jó látási viszonyok mellett a száraz aszfaltúton a gépjármű jobb első ülésén utazó barátjával, A. S.-sel, a bal hátsó ülésen utazó S. I. E.-vel, valamint a jobb hátsó ülésen utazó testvérével.

Egy jobbra ívelő útkanyarulatban észlelte a 117,4 méterről felismerhető vontatóból és a hozzá kapcsolt vontatmányból álló, az aszfaltúton, a jobb oldali kerekeivel az út jobb oldali szélétől 50-80 centiméterre elhelyezkedő járműszerelvényt.

A terhelt ekkor fékezett, majd vészfékezett és a fékezéssel azonos időben végrehajtott balra kormányozott személygépjárművének jobb első részével 60-65 km/óra sebességgel nekiütközött a pótkocsi bal hátsó részének. Ezt követően a Ford elvált a járműszerelvény vontatmányától és az ütközés bekövetkezése után mintegy 0,2-0,4 szekundum közötti idővel a bal első részével 30-35 km/óra közötti sebességgel nekiütközött a szemből közlekedő és a fékezés, valamint a jobbra kormányzás kezdeti fázisában lévő, mintegy 70-75 km/óra pillanatnyi sebességgel mozgó Cs. I.-né által vezetett Toyota típusú személygépkocsi bal első részének.

Az ütközés hatására a Toyota az óramutató járásával ellentétes irányú elfordulást végezve a baleset utáni véghelyzetébe sodródott, miközben a Ford szintén az óramutató járásával ellentétes irányú elfordulást végzett és gyakorlatilag a Toyota gépkocsival történő ütközési folyamat közben jobb hátsó részével nekicsapódott a járműszerelvény pótkocsijának. Ezt követően a terhelt által vezetett személygépkocsi véghelyzetébe került.

Ezen baleset következtében S. I. E. sértett 8 napon túl gyógyuló súlyos, ténylegesen 3 hónap alatt gyógyuló jobb oldali felkarcsont törést, agyzúzódást, a koponya ékcsont és rostacsont törését, a homloktáji lágyrész sebzését, valamint zúzódásos sérüléseket szenvedett el. A sértettnél a sérüléseket követően légzésleállás alakult ki, őt a kiérkező mentősök élesztették újra.

Ezen túlmenően a balesetben 8 napon belül gyógyuló könnyű, hámkarcolásos sérülést szenvedett el Cs. I.-né, valamint maga a terhelt is.

A terheltet a baleset vonatkozásában észlelési és/vagy cselekvési késedelem terhelte.

A megyei bíróság másodfokú ítéletében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette:

Az elsőfokú bíróság ítéletében azt rögzítette, hogy a járműszerelvény jobb oldali kerekeivel az út jobb oldali szélétől 50-80 centiméterre helyezkedett el. A megyei bíróság ezt pontosította azzal, hogy a járműszerelvény nem állt, hanem maximum 5 km/h sebességgel mozgott. A terhelt 35-40 méterre járt a járműszerelvénytől, amikor vészfékezésre és balra kormányzásra szánta el magát. Figyelembe véve a felismerhetőség 117,4 méter távolságát, a gépjármű lassító fékezéssel ezen útszakasz alatt 89-95 km/h sebességről, vészfékezéssel 121-128 km/h sebességről megállítható. A terheltet 3,7-3,1 secundum észlelési, cselekvési késedelem terheli.

Az útkanyarulat íve miatt a szembe jövő forgalmi sáv a terhelt részéről nem volt belátható, így az előzés, kikerülés feltételei nem voltak adottak.

A megyei bíróság másodfokú ítéletében az elsőfokú ítéletet az ekként kiegészített tényállás alapján bírálta felül.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján. Arra hivatkozott, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor, és ezért a terhelt felmentését indítványozta. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, harmadlagosan az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozással ugyancsak a határozat hatályon kívül helyezését indítványozta. A védő az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a járműszerelvény az úttest jobb oldali szélétől 50-80 centiméterre helyezkedett el, úgy értelmezte, hogy a járműszerelvény az úttesten állt. Ehhez képest a másodfokú eljárásban meg nem engedett felülmérlegelésnek és ekként a másodfokú bíróság részéről súlyos eljárási szabálysértésnek tartotta annak rögzítését, hogy a járműszerelvény mozgásban volt. E körben a másodfokú bíróság részéről az indokolási kötelezettség teljesítésének súlyos megsértését is észrevételezte. A védő jogi álláspontja szerint amennyiben a járműszerelvény állt, annak vezetője súlyos szabályszegése váltotta ki a veszélyhelyzetet, ami a baleseti okfolyamathoz vezetett.

A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak. A legfőbb ügyészi álláspont utal arra, hogy a Be. 416. § (1) bekezdésének c) és d) pontja értelmében a Be. 351. § (2) bekezdésével és a 352. §-al összefüggésben a 351. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértése felülvizsgálati okot nem képez. Ugyanakkor az eljárt bíróságok a tényállás megállapításainak indokait és mérlegelő tevékenységüket kellő részletességgel rögzítették. A tény- és jogkérdések elbírálása megindokolt és összhangban álló, ekként az ügyben abszolút eljárási szabálysértés nem állapítható meg. A védő által felvetett anyagi jogi kérdések elbírálásakor azok az érvek nem vehetők figyelembe, amelyek nem a kötelezően irányadó tényállás adatain alapulnak. Az ott írtak alapján viszont a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjának megszegése a terheltnek felróható, ezért büntetőjogi felelősségének megállapítása az anyagi jogi szabályokkal összhangban áll.

A Kúria álláspontja szerint a védő által hivatkozott másodfokú eljárásbeli "felülmérlegelési tilalom" a Be. 351. és 352. §-ában foglaltak tükrében értelmezendő és a másodfokú bíróság által felülbírált ítélet tényállásának megváltoztatásához kapcsolódik. A vonatkozó rendelkezések lényege szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az megalapozatlan. Megalapozatlanság esetén a másodfokú bíróság - meghatározott törvényi előfeltételek mellett - a tényállást kiegészítheti, helyesbítheti, illetve eltérő tényállást is megállapíthat, ha az a terhelt felmentéséhez vagy az eljárás megszüntetéséhez vezet. Ez utóbbihoz (tehát felmentéshez vagy az eljárás megszüntetéséhez) vezető esetben van lehetősége a másodfokú bíróságnak bizonyítás felvétele nélkül eltérő bizonyíték értékelésre.