BH 2000.2.45 I. A jogos védelmi helyzet megszűnése után, de a közvetlen hozzátartozó sérelmére elkövetett jogtalan támadás miatti menthető felháborodás folytán megvalósított ölési cselekmény erős felindulásban elkövetettként minősülhet [Btk. 166. § (1) bek., 167. §].

II. A bűnösség kisebb foka, az elkövető büntetlen előélete, megromlott egészségi állapota és a cselekmény méltányolható indoka megalapozhatják a bíróság olyan határozatát, hogy a vádlott a szabadságvesztés fele részének kiállása után feltételes szabadságra bocsátható, valamint ezek indokolják az enyhébb végrehajtási fokozat meghatározását [Btk. 45. § (2) bek., 47. § (3) bek.].

A megyei bíróság a vádlottat az 1999. január 18-án kihirdetett ítéletével emberölés bűntette miatt 6 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a vádlott büntetlen előéletű, nős, kiskorú gyermek eltartásáról nem gondoskodik. Szemműtéte és mozgásszervi betegsége miatt rokkantnyugdíjas, a nyugdíjának havi összege 10.600 forint. Ugyanilyen összeget kap ugyancsak rokkantnyugdíjas felesége is. Jövedelmüket tormatermelésből évi 100-150.000 forint bevétel egészíti ki. Emellett a vádlott télen mint fűtő, havi 7000 forintot is keresett. Vagyonuk egy családi ház és egy 6 ha föld, melynek az értéke pontosan nem állapítható meg.

A vádlott gyenge, átlagos értelmi képességű. Érzelmileg színtelen, szorongásra, impulzivitásra hajlamos személyiség, aki érzelmileg befolyásolt helyzetben indulatkitöréssel reagál. Kóros elmeállapottal egyenértékű személyiségzavara vagy személyiségtorzulása nincs. A terhére rótt cselekmény idején és jelenleg is képes cselekménye társadalomra veszélyességének a felismerésére és az ennek megfelelő magatartás tanúsítására. Alkoholt évek óta nem fogyaszt.

A vádlott leánya 1992-ben kötött házasságot a sértettel. Ezt a kapcsolatot és a házasságot a szülők kezdettől fogva ellenezték, nem volt rokonszenves számukra a sértett családja és a sértett életmódja. A házasságkötésre végül azért került sor, mert leányuk terhes állapotba került.

A házasságkötés után több helyen lakott a fiatal pár albérletben, a sértett magatartása miatt azonban rövid idő után el kellett költözniük. Végül a vádlott és a felesége hívására 1996-ban a vádlott anyósának a tulajdonában levő házba költöztek. Ez az épület és a vádlott lakóháza ugyanazon a telken épült, a két lakást egy kerítés választotta el, közvetlen átjárással egy kiskapun keresztül.

A sértett és a felesége házassága mindvégig problémáktól terhes volt, ennek oka részben a sértett féltékenysége, másrészt az, hogy a sértett munkát csak a hangulatától függően volt hajlandó végezni, így ő és családja a vádlott eltartására szorult.

A sértett gyakran bántalmazta és szidalmazta a feleségét, amelyről a vádlott is tudomást szerzett. A sértett még házasságkötés előtt, két alkalommal is tettlegességre vetemedett a vádlottal szemben, így a vádlott a leánya konfliktusaiba nem avatkozott bele, de azokról feleségétől rendszeresen tudomást szerzett.

1998. augusztus 8-án a sértett és a felesége között az esti órákban ismételten tettlegességre került sor, amelynek következményeit észlelte a vádlott felesége, és azt férjének is elmondta. 1998. augusztus 9-én a vádlott a tormaföldön kaszált, és 10 óra körüli időpontban tért haza. Ekkor közölte vele a felesége, hogy leányuk zsákokat vitt át az ő lakásukba, mert férje készül elköltözni, és már a parabola-antennát is szétszerelte, és azt is el akarja vinni. Ekkor kérte a férjét, hogy menjenek át, és mivel ő nincs jó kapcsolatban a vejével, tisztázza az elköltözés körülményeit.

Amikor a fiatalok által lakott épülethez értek, a vádlott felesége a sértettet kérdőre vonta, és olyan kijelentést tett, hogy amennyiben elmegy, soha többet vissza nem költözhet. A sértett ettől felindult állapotba került, kirohant az udvarra és az anyósa nyakát megragadva azt megszorította, miközben durván szidalmazta. Az asszony a tenyerét a sértett mellkasához téve próbálta őt magától elnyomni. A vádlott a sértettnek ezt a magatartását észlelve ugyancsak felindult állapotba került, és felesége bántalmazását oly módon próbálta megakadályozni, hogy a sértettet az arcán megütötte, és a nyakát megragadta. Ekkor a sértett a vádlottat meglökte, aki ennek következtében egyensúlyát elvesztette, és a mellette levő barackfa ágcsonkját megragadva tudott csak talpon maradni. A sértettnek ez a magatartása a vádlott indulati állapotát tovább fokozta, melynek eredményeként a közelében levő, földbe szúrt ásót a kezébe vette; a 113 cm nyélhosszúságú, fém fejű ásóval, annak tompa felszínével a sértettet közepes-nagy erővel fejbe vágta. A sértett az ütéstől hanyatt vágódott, és ekkor a vádlott még további, legalább 4 ütést mért rá, amelyek közül egy az ásó élével érte a sértettet. Majd szólt: "Hívjatok rendőrt, mert agyonütöttem!"

A vádlott tevékenysége következtében a sértett kiterjedt koponyaalapi és koponyaboltozati törést, agyroncsolódást, az orrgyökön felületes lágyrészsérülést, a nyaktájékon a mély nyakizmok bevérzéseit szenvedte el. A sértett sérülései következtében gyakorlatilag a cselekmény elkövetésével egy időben meghalt. Az időben alkalmazott gyors és szakszerű orvosi segítségnyújtás sem háríthatta volna el a halál bekövetkezését.