BH+ 2015.11.488 Jogszabályban megállapított általános jogutódlás esetén a jogutódlást megelőzően megszűnt kormánytisztviselői jogviszonyból eredő gépjármű költségtérítéssel kapcsolatos igény tekintetében a jogutód helytállási kötelezettsége azzal az indokkal nem zárható ki, hogy a kormánytisztviselői jogviszony a jogutódlás előtt megszűnt [288/2010. (XII. 21.) Korm. rend. 28. § (1) bek.].

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2007. augusztus 1-jétől határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban állt hatósági állatorvos munkakörben.

A felperest 2010. október 3-án lezajlott helyhatósági választáson polgármesterré választották, amelyről a munkáltatóját írásban tájékoztatta. A felperes az igazgatói felhívásra az összeférhetetlenséget nem szüntette meg, ezért 2010. november 16-án kelt okirattal a munkáltatói jogkör gyakorlója tájékoztatta őt a kormánytisztviselői jogviszonya megszűnéséről.

A felperes munkáltatója a Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerlánc-Biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága 2010. december 31-én összeolvadással megszűnt, általános jogutódja az alperes Megyei Közigazgatási Hivatal lett.

A felperes az alperesnél 2011. július 6-án érkezett kérelmében - figyelemmel arra, hogy a polgármesteri jogviszonya 2011. június 19-ei helyi időközi választással megszűnt - korábbi jogviszonya helyreállítását kérte. Erre tekintettel a felek 2011. augusztus 1. napján kelt kinevezéssel a hatósági állatorvos munkakörre jogviszonyt létesítettek, amelyben a Köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) 11/B. § alapján 2012. február 1. napjáig próbaidő kikötésére került sor, majd az alperes 2012. január 16-án kelt okirattal a felperes közszolgálati jogviszonyát a Ktv. 15. § (2) bekezdés e) pontjára hivatkozással, azonnali hatállyal megszüntette.

A felperes és az alperesi jogelőd 2008-2010. évekre a felperes tulajdonát képező Suzuki Ignis típusú gépkocsira, a munkakörével kapcsolatos belföldi kiküldetésekre gépjárműhasználati megállapodást kötött. A megállapodás tartalmazta az elszámolás pénzügyi részletszabályait, továbbá azt, hogy a felperes havonta kiküldetési rendelvényen számol el, amelyet felettese igazol, az okiratot a tárgyhónapot követő hónap 8-ig köteles leadni a gépjármű gazdálkodási feladatokkal megbízott szervezeti egységhez. Az elszámolásról rendelkező szabályzat a kiküldetési rendelvény le nem adása vagy határidőn túli leadása elmulasztása jogkövetkezményét nem szabályozta.

A felperes a kereseti kérelmében vitatta a 2012. január 18-án történő próbaidő alatti azonnali hatállyal való jogviszony megszüntetést, továbbá a 2011. augusztus 1. napjától történő kinevezés kapcsán alkalmazott 10% illetménykiegészítés mértékét. 2008. áprilistól 2010. szeptember hónapig terjedően 221 826 forint + 232 700 forint + 68 323 forint gépjárműhasználati költség megfizetésére kérte az alperest kötelezni, az összegek középarányos időtől járó kamatával együtt.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes 2008. április és 2010. szeptember hónapok közötti időszakra gépjármű költségtérítési fizetési kötelezettséggel tartozik a felperes felé, a tulajdonát képező gépjármű használatával kapcsolatban.

Az elsőfokú bíróság a közbenső ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes a kereseti kérelmét az alperessel szemben a 288/2010. (XII. 21.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés 3-17. pontjai és a 28. § (1) bekezdése alapján - mint általános jogutóddal szemben - érvényesíthette. A bíróság megállapította, hogy a felperes a 2008-2010. évekre rendelkezett érvényes és hatályos megállapodással a saját gépjárműhasználat költségelszámolása tekintetében, keresetének anyagi jogi alapját ez képezte, nem a felperes által havonta benyújtott költségelszámolás. Álláspontja szerint mivel a megállapodás a havi költségelszámolás elmulasztása esetére nem írt elő jogkövetkezményt, az alperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy a felperes igazolt költségeit nem köteles megfizetni. A felperes korábbi munkáltatója részére 2010. április 9-én közölt írásbeli igényérvényesítése az elévülést megszakította.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét rész-közbenső ítéletnek minősítette, azt megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította a felperesi tulajdont képező gépjárműre vonatkozó költségtérítési igény vonatkozásában.

A törvényszék ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes korábbi köztisztviselői (kormánytisztviselői) jogviszonya 2010. november 16-án összeférhetetlenség okán megszűnt. Az alperesi oldalon a jogutódlás ezt követően, 2011. január 1-jén történt. A felperes ismételt kormánytisztviselői kinevezést 2011. augusztus 11-én kapott.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint mivel a felperes kormánytisztviselői jogviszonya még az alperesi oldalon bekövetkezett jogutódlást megelőzően megszűnt, ezért az alperes a felperesi követelés tárgyában nem jogutód. A jogutódlás körében a felperesi követelés semmilyen módon nem szerepel, ezen igényét a felperes csupán a második kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetése kapcsán indított perben terjesztette elő. Ebből következően bár az alperes általános jogutódja a korábbi szakigazgatási szervnek, a felperes vonatkozásában ezen jogutódlás nem állapítható meg.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és a felperes keresetének helyt adó ítélet meghozatalával a költségtérítés jogalapja fennállásának megállapítását kérte.

Érvelése szerint formailag azért törvénysértő a jogerős ítélet, mert a törvényszék jogszabályi hivatkozással nem indokolta azt, hogy az alperes miért nem jogutód, ezért megsértette a Pp. 221. §-ában foglaltakat.

A felperes tartalmilag azt kifogásolta, hogy a törvényszék a jogutódlást azon kormánytisztviselőkre szűkítette le, akiknek a jogviszonya a jogutódlás időpontjában, vagyis 2011. január 1-jén fennállt. Ez az értelmezés azonban nem vesz tudomást az olyan igényekről, amelyek a jogutódlás időpontjában még nem voltak ismertek, de a jogutódlást megelőző időszakban keletkeztek, mint a felperesi követelés.

A felperes álláspontja szerint a 288/2010. (XII. 21.) Korm. rendelet 28-31. §-ában foglaltak megerősítik, hogy a kormányhivatal, vagyis az alperes általános jogutódja a korábbi szakigazgatási szervnek, amely jogutódlás minden aktívára és passzívára vonatkozik, szemben a különös jogutódlással. Ezen a tényen az sem változtat, hogy a jogelőd és a jogutód a rendelet szerint megállapodással rögzítette az egymás között átadott jogokat és kötelezettségeket, hiszen általános elv, hogy az esetlegesen kimaradó vagy még nem ismert igények rögzítésének hiánya, illetve a munkavállaló tájékoztatásának elmaradása a munkavállaló jogait nem érintheti. Érvelése szerint elfogadhatatlan jogi értelmezés lenne a közszférában, ha a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett igények érvényesítésétől azon foglalkoztatottak akiknek a jogviszonya a jogutódlás időpontja előtt megszűnt, el lennének zárva.