BH 1958.11.2108 I. Elidegenítési tilalom tartalma.

II. Házasságon kívül együttélő élettársak közös szerzésének kérdése.

A peres felek 1949. februárjától 1956. januárjáig házasságon kívül együtt éltek. Az együttélés idején 1952-ben 5000 Ft-ért egy telket vettek közösen. Ennek a teleknek a tulajdonjogát - minthogy a felperes házasságát még nem bontották fel - telekkönyvileg az alperes nevére kebelezték be. Ezt a telket a peres felek 1953-ban 6000 Ft-ért eladták. Ezt követően a kerületi tanács végrehajtó bizottságánál előbb a felperes, majd az alperes házhelyet igényelt. Az igénylőlapot, amelyen az alperes aláírása szerepel - a felperes töltötte ki, s az ügyben a tanács illetékes osztályán is ő járt el. Végül is a tanács végrehajtó bizottsága a perbeli 120 ?-öl területű telket - térítés ellenében - házhely céljára, az alperesnek juttatta. A telek tulajdonjogát juttatás címén az alperes nevére bekebelezték, s egyidejűleg az elidegenítési és terhelési tilalmat a Magyar Állam javára feljegyezték. Ennek a tilalomnak a feljegyzését máig sem törölték.

Ezen a juttatott telken a peres felek 1954. májusában építkezni kezdtek. Az építkezési anyagot az életközösség alatt együttesen szerezték be, s az építkezési munkálatoknál mindketten fizikai munkát is végeztek. A közös munka eredményeként majdnem teljesen felépült az egy szobát, konyhát, előszobát és éléskamrát magában foglaló, alápincézett ház.

E házban a peres felek együtt laktak. Az életközösségnek 1956. elején történt megszűnésekor a lakásból az alperes eltávozott, s így abban ma már csak a felperes lakik egyedül.

A felperes a közös szerzés alapján tulajdoni igényt támasztott a házingatlan 1/2 részére.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Utalt arra, hogy a juttatott telek kizárólagos telekkönyvi tulajdonosa az alperes, a telek és az épület tulajdonjoga pedig nem választható szót, így az épület tulajdonjogát az alperes megszerezte. Ezzel szemben a felperes csupán befektetéseinek és munkájának a pénzbeli ellenértékét igényelheti, ilyen kereseti kérelem hiányában azonban nem volt mód marasztaló határozat hozatalára.

A felperes az elsőfokú ítélet meghozatala után kérelmet terjesztett elő a kerületi tanács vb. építési osztályánál az iránt, hogy a feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlése tárgyában hivatalból intézkedjék. Kérelmét arra alapította, hogy a telek megváltási árának kifizetése és a lakóház felépítése megtörtént, így tehát a telekkönyvileg feljegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlésének előfeltételei beállottak.

A felperes kérelmét a kerületi tanács végrehajtó bizottsága elutasította. Indokolása szerint az építkezést az esetben kell befejezettnek tekinteni, ha az építésügyi hatóság az építkezőnek a lakhatási (használati) engedélyt kiadta. Az adott esetben a használati engedélyt nem adták ki, s ennek érdekében az építkező alperes kérelmet sem terjesztett elő. Ennélfogva az építkezés befejezettnek nem tekinthető.

A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, ez azonban még nem került elbírálásra.