A Kúria Mfv.10674/2012/9. számú precedensképes határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §] Bírók: Gál Attila, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

A villamosvezető felperes munkára jelentkezett, és az alkohol-ellenőrzés pozitív eredményt mutatott. A felperes az ittasság vizsgálati jegyzőkönyvet nem írta alá, eltávozott, majd táppénzes állományba került. A munkáltató rendkívüli felmondással élt. A rendkívüli felmondás jogszerű, figyelemmel az alperesnél érvényben lévő vezérigazgatói utasításra és a KRESZ-ben megfogalmazott "zérótolerancia" elvére is. 1992. XXII. Tv. 96. § (1), 1992. XXII. Tv. 103. § (1) a)

***********

Mfv.I.10.674/2012/9.

A Kúria a dr. Farkas Zoltán Sándor ügyvéd által képviselt Wappler György felperesnek a dr. Anga László jogtanácsos által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 18.M.3791/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.633.857/2011/8. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.633.857/2011/8. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 18.M.3791/2010/10. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 100.000 (egyszázezer) forint másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A felmerült első-, másodfokú- és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.Az alperes a másodfokú eljárásban lerótt 354.520 (háromszázötvennégyezer-ötszázhúsz) forint kereseti és fellebbezési eljárási illetéket, valamint a felülvizsgálati eljárásban lerótt 497.510 (négyszázkilencvenhétezer-ötszáztíz) forint eljárási illetéket visszaigényelheti.

I n d o k o l á s :

A felperes a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt terjesztett elő keresetet, kérte az eredeti munkakörébe történő visszahelyezését, valamint elmaradt munkabére, annak kamatai és perköltség megfizetésére kötelezését az alperesnek.A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 18.M.3791/2010/10. számú ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest perköltség megfizetésére.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1987. február 19. napjától állt az alperes alkalmazásában villamos-járművezető munkakörben. 2010. június 25-én a B. forgalmi telepen 5 óra 25 perckor szolgálatra jelentkezett az 5 óra 48 perckor induló szolgálati számra. A diszpécser a kialakult gyakorlatnak megfelelően ellenőrizte a munkára képes állapotát, melynek során alkoholtesztert fújatott meg vele. Az alkoholteszter három próbálkozás alkalmával is piros jelzést mutatott, majd ezt követően a két spirateszt 0,3 ezrelékes alkoholértéket jelzett. Az ellenőrzéskor jelen volt S.J. és T.A.. A felperes azt állította, hogy nem ittas, mivel előző este 1/2 8-ig csupán 3 üveg D. sört fogyasztott.T.A. és S.J. közölték a felperessel, hogy ittasságvizsgálati jegyzőkönyvet vesznek fel, a felperes ezt nem írta alá, a munkavégzési helyéről azzal távozott, hogy "beteget jelent". Ezt követően a jegyzőkönyvet felvették, majd 2010. június 30-án L.B. szolgálatvezető a felperest a történtekkel kapcsolatban meghallgatta. A felperes az ittasságát nem ismerte el.Az alperes a felperes munkaviszonyát 2010. július 5-én kelt munkáltatói rendkívüli felmondással szüntette meg. Azzal indokolta, hogy a felperes a cselekedetével vétett a Vezérigazgatói Utasításban foglaltak ellen (az alkoholfogyasztás semmilyen mértékben nem elfogadható), valamint utalt a Kollektív Szerződés pontjának, az Mt. 130. § (1) bekezdés a) pontjának megszegésére. A rendkívüli felmondás indokolásában részletesen leírta a 2010. június 25-én történteket, tartalmazta a 2010. június 30-án lefolytatott meghallgatás során rögzítetteket: a felperes szolgálatra jelentkezését, az alkoholteszter kétszeri és a két darab spirateszt alkoholkimutató indikátorcső megfújását, az ittassági jegyzőkönyv aláírásának megtagadását, és azt a tényt, hogy a történtek után a felperes beteget jelentett. A munkaügyi bíróság nem fogadta el a felperesnek azt a hivatkozását, hogy 5 óra 25 perckor nem szolgálatra jelentkezett, mivel gyomorpanaszokkal rosszul érezte magát. A felperes személyes előadásából megállapítható volt, hogy ezt csak a vizsgálat után mondta először, azaz a vizsgálatot megelőzően nem jelezte azt, hogy beteg.Az indokolás rögzítette, hogy a felmondási indok vizsgálata körében nem az előző esti alkoholfogyasztásnak, hanem a vizsgálat időpontjában fennálló alkoholértéknek van jelentősége. A felperes a műszerek hitelességét a 2010. június 30-án tartott meghallgatása során sem vitatta, azt először csak a bírósági eljárás során tette.A mérési eredményekről és eszközök hitelességéről a bíróság nem fogadta el a felperesi érvelést és a módszertani levélre való hivatkozást. Kifejtette, hogy az alperes nem köteles a módszertani levél fogalom meghatározásait használni. A felmondásban az alperesnél kiadott vezérigazgatói utasítás fogalomkészletét használva az alkoholos befolyásoltságot a 0,5 ezrelék alatti kimutatott alkoholfogyasztás esetén is alkalmazni lehet, mivel a vezérigazgatói utasítás egyértelműen kimondja, hogy az alkoholfogyasztás semmilyen mértékben nem elfogadható és megengedett az alperesnél. A bíróság megjegyezte, hogy ezen szabályozás teljes mértékben összhangban áll a KRESZ szabályaival is.A munkaügyi bíróság rögzítette, hogy a mérési eredmények valóságát nem vonhatja kétségbe az, hogy a spirateszt 0,3 ezrelék alatt nem tudja kimutatni az alkohol mértékét, mivel a perbeli esetben a spirateszt értékelhető eredményt mutatott, tehát alkalmas volt annak kimutatására, hogy a felperes szervezetében alkohol volt.

A bíróság nem fogadta el azt a felperesi érvelést, mely szerint a vizsgálat befejezésekor - 5 óra 30 perckor - még nem kezdődött el az aznapi szolgálata, tehát a munkaidejében nem volt ittas. Ezzel összefüggésben a bíróság megállapította, hogy 5 óra 30 perc és 5 óra 48 perc között nem telt volna el annyi idő, hogy a vezérigazgatói utasításban foglaltaknak megfelelő alkoholos befolyásoltság alá került volna a felperes. A vezérigazgatói utasítás lényege nemcsak a kimutathatóság, hanem a valós alkoholos befolyásoltság teljes mértékű elkerülése. A vizsgálatot továbbá nem is lehetett volna megismételni 5 óra 48 perckor, ugyanis ekkor már a felperes nem volt jelen.A munkaügyi bíróság kitért arra, hogy az ittasságot a munkáltatónak kell bizonyítania, ezen bizonyítási kötelezettségének az alkoholteszter és a spirateszt többszöri használatával, azok egybehangzó eredményével eleget tett. A felperes tisztában volt azzal, hogy kérheti a vérvizsgálatot, ezen lehetőségével nem élt.A felperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 59.Mf.633.857/2011/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2010. július 5-én kelt rendkívüli felmondása jogellenes. Kötelezte az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatására, valamint 4.975.118 forint elmaradt munkabér és 281.400 forint perköltség megfizetésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntően helyesen, ám hiányosan állapította meg a tényállást, az abból levont következtetéseivel, érdemi döntésével a másodfokú bíróság nem értett egyet.Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal pontosította, illetve egészítette ki. A diszpécserek a forgalmi telepen szolgálatra jelentkezéskor a villamos-járművezetők munkavégzésre alkalmas állapotát minden alkalommal alkoholvizsgálattal ellenőrizték. 2010. július 25-én amikor a felperes kijelentette, hogy az ittasságvizsgálati jegyzőkönyvet nem fogja aláírni, beteget jelent, a jelenlévő diszpécserek azt tudomásul vették, nem tiltották meg, az ennek ellenére történő távozás következményeiről a felperest nem tájékoztatták. A vérvizsgálat lehetősége, szükségessége szóba sem került, az azon való részvételre a felperest nem szólították fel. 2010. június 25. napjával (2010. július 11-éig) a felperes keresőképtelen állományba került, az alperes a betegség miatti keresőképtelenség tényét elfogadta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság az alperesnél lefolytatott alkoholteszteres és spiratesztes alkoholvizsgálat alapján, továbbá a felperes távozása és az ittassági jegyzőkönyv aláírásának megtagadása alapján bizonyítottnak találta a felperes ittasságát, ennek nyomán a rendkívüli felmondás jogszerűségét.A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes kötelességszegő magatartása nem állapítható meg. Az ittassági vizsgálatot nem tagadta meg, abban együttműködött. A véralkohol vizsgálaton való részvételre nem szólították fel, annak lehetősége szóba sem került. A vizsgálat helyszínét elhagyta ugyan, a távozását azonban az ott jelenlévő diszpécserek nem tiltották meg, azt tudomásul vették, az esetleges engedély nélküli távozás következményére nem hívták fel a figyelmét. A másodfokú bíróság hivatkozása szerint nem megfelelő az az alperesi gyakorlat és rendelkezés, mely szerint a véralkohol vizsgálatot a munkavállalónak kell kérnie. Tekintettel arra, hogy a bizonyítási teher a munkáltatóra hárul, egyértelmű, hogy a véralkohol vizsgálat kezdeményezése is a munkáltató feladata. Annak megtagadása esetén lehet a munkavállaló magatartását szankcionálni. A perbeli esetben a jelenlévő diszpécserek magatartása nem volt kellően határozott, azt a felperes értékelhette a távozás engedélyezésének is. Az, hogy a felperes az ittasságvizsgálati jegyzőkönyv felvételét nem várta meg, ugyan helytelen magatartás volt, azonban a terhére rótt ittasság megállapítását önmagában nem eredményezheti, és tekintettel az alperes szabályzatában foglaltakra is, nem elegendő a rendkívüli felmondás mint szankció alkalmazásához.A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes által hivatkozott 13. számú módszertani levél és az MK.122. számú állásfoglalás alapján a felperes vitatása mellett a spiratesztes és alkoholteszteres vizsgálat nem alkalmas önmagában az ittasság alátámasztására. A felperes is kifogásolta, és a kimutatott eredmények is ellentmondóak voltak - nem voltak egyezőek -, ami önmagában is kétségessé teszi annak elfogadhatóságát. A munkáltató bizonyítási terhe alapján a kétségeket a munkáltató terhére kell figyelembe venni. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a munkaügyi bíróság nem értékelte azt a tényt sem, hogy a vizsgálat napjától a felperes betegállományba került, azaz a perbeli időpontban a betegsége okán nem volt munkavégzésre alkalmas állapotban, és ezt az alperes is tudomásul vette. A felperes mindvégig vitatta a szolgálatba lépés előtti alkoholfogyasztást, az ittas állapotot, az előző napi minimális alkoholfogyasztásra hivatkozott, amelynek kapcsán a vétkessége mindenképpen csekélyebb mértékű lenne.Mindezek alapján a másodfokú bíróság a felperes terhére rótt ittasságot nem találta bizonyítottnak és nem találta megállapíthatónak az alperes szabályzatában az ittassággal egyenértékűként megjelölt kötelezettségszegés, mulasztás és egyéb a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló, ahhoz elegendő súlyú mulasztás vagy kötelezettségszegés megvalósítását sem.A jogerős ítélettel szemben az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új tárgyalásra, új határozat hozatalára utasítását. Kérte a felperes kötelezését perköltség megfizetésére, valamint igazolta, hogy a felülvizsgálati eljárás illetékét - 497.510 forint - kérelméhez lerótt.