A Kecskeméti Törvényszék Bf.307/2017/4. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 351. §, 354. §, 370. §, 372. §, 514. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 226. §] Bírók: Farkasné dr. Kramolis Andrea, Isaszegi István, Szörényi Mariann

Kecskeméti Törvényszék, mint másodfokú bíróság

3.Bf.307/2017/4. szám

A KECSKEMÉTI TÖRVÉNYSZÉK

mint másodfokú bíróság a Kecskeméten, 2018. június 26. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A másodfokú bíróság a rágalmazás vétsége miatt I.r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben

a Kecskeméti Járásbíróság 2017. május 19. napján 13.B.203/2017/10. szám alatt hozott ítéletét mindkét vádlott tekintetében megváltoztatja:

I.r. vádlottat az ellene társtettesként elkövetett rágalmazás vétségének [Btk. 226. § (1) bekezdése, (2) bekezdés b) pontja] vádja alól -

II.r. vádlottat az ellene társtettesként, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségének [Btk. 226. § (1) bekezdése, (2) bekezdés b) pontja] vádja alól

felmenti.

Az elsőfokú eljárás során felmerült 10.000 (tízezer) forint bűnügyi költséget a magánvádló viseli.

I N D O K O L Á S

A Kecskeméti Járásbíróság a rendelkező részben jelölt ítéletével I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rágalmazás vétségében, valamint II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében és ezért mindkét vádlottat önálló intézkedésként egy-egy évre próbára bocsátotta.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét vádlott és meghatalmazott védőjük bűncselekmény hiányában történő felmentésért jelentettek be fellebbezést, melyet a másodfokú nyilvános ülésen fenntartottak.

A magánvádló az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. A másodfokú nyilvános ülésen - jogi képviselője útján - az elsőfokú ítéletnek helyes indokainál fogva történő helybenhagyására tett indítványt.

A bejelentett jogorvoslatok folytán a másodfokú bíróság a vádlottak terhére bejelentett magánvádlói fellebbezés hiányában a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 354. § (1) bekezdésében írt súlyosítási tilalom korlátai között felülbírálta az elsőfokú ítéletet és az azt megelőzően lefolytatott eljárást.

A felülbírálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy érdemi elbírálásához szükséges körben lefolytatta a bizonyítást.

Helyes indokát adta annak, hogy a magánvádló kiterjesztett feljelentése - magánindítványa - alapján miért nem látta érdemben vizsgálhatónak a 2014. július 17-i, 2014. július 20-i és 2014. augusztus 29-i, az eredeti feljelentésben nem szereplő eseményeket.

Helytállóan megindokolta azt is, hogy miért azt állapította meg a történeti tényállásban, hogy ismeretlen személy tette közzé I.r. vádlott internetes honlapján 2014. augusztus 29. napján a magánvádló által sérelmezett cikket.

Az elsőfokú bíróság által így megállapított tényállást a törvényszék megalapozottnak, ezért a Be. 351. § (1) bekezdése értelmében irányadónak találta a felülbírálat során.

A vádlottak és meghatalmazott védőjük végeredményben nem is ténybelileg vitatták a megállapított tényállást, hanem csak az abból a járásbíróság által levont jogi következtetést sérelmezték. E körben fenntartották azt az álláspontjukat, hogy a vádlottak nem tényállítást fogalmaztak meg kérdésfeltevésükkel, hanem közügyekkel összefüggő politikai véleményt nyilvánítottak, amelyet a magánvádló a véleménynyilvánítás szabadságának joga, mint alkotmányos alapjog érvényesülése érdekében tűrni volt köteles.

Az elsőfokú bíróság a fenti védelmi állásponttól eltérően - miután részletesen elemezte az emberi méltóság és a véleménynyilvánítás szabadsága, mint alkotmányos alapjogok fogalmát - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottak a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas tényt állítottak, azt hogy együttműködött a rendszerváltozás előtti állambiztonsági szolgálattal. Tették ezt formálisan kérdésfeltevés formájában megfogalmazva. Ezáltal a közéleti szerepet betöltő magánvádló becsületét a szükséges és arányos mértéken túlterjeszkedve sértették, amely ellen a magánvádlót büntetőjogi védelem illeti meg.