A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22057/2011/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 213. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 305. §, 310. §, 339. §, 344. §] Bírók: Mohácsy Zsuzsanna, Pestovics Ilona, Ráczné dr. Gohér Angyalka

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40915/2010/45., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.22057/2011/3.*, Kúria Pfv.21283/2012/13.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.22.057/2011/3.

A Fővárosi Ítélőtábla a Botond és Társai Ügyvédi Iroda (1065 Nagymező utca 19. I/1.), valamint Dr. Salánki Tímea jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Berta, Rakvács és Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Rakvács Péter ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű, a Dr. Horváth István ügyvéd (fél címe 3) által képviselt II. rendű alperes neve. (II.rendű alperes címe ) II. rendű alperes ellen - mely perbe az I.r. alperes pernyertessége érdekében a Jádi Németh Ügyvédi Iroda helyettes ügyintéző: Dr. Tigelmann Ágnes ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó. (alperesi beavatkozó címe a felperes pernyertessége érdekében a Csuka Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Csuka Péter ügyvéd) által képviselt felperesi beavatkozó neve (felperesi beavatkozó cíjme) felperesi beavatkozó beavatkozott- kártérítés megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Bíróság (2012. január 1-jétől Fővárosi Törvényszék) 2011. szeptember 22. napján kelt 9.G.40.915/2010/45. számú ítélete ellen a felperes által 46., 47., 48. és 54. sorszám alatt előterjesztett, míg az I.r. alperes által 52. sorszám alatt, az I.r. alperesi beavatkozó által 50. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

r é s z - é s k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és az I.r. alperessel szemben a keresetet teljes egészében elutasítja.

A másodfokú bíróság megállapítja, hogy a II.r. alperest a feszültségváltók tönkremenetelével kapcsolatos, és a hármas mezőben keletkezett kárért teljes körű kártérítési felelősség terheli. Ebben a körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot a kártérítés összegszerűsége tekintetében újabb tárgyalás tartására, újabb határozat hozatalára utasítja. A felperes ezt meghaladó, a II.r. alperessel szembeni kártérítési keresetét elutasító rendelkezést helybenhagyja.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének perköltség viselésével kapcsolatos rendelkezését mellőzi. Ehelyett kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen az I.r. alperesnek 7.500.000 (azaz hétmillió-ötszázezer) Ft + áfa ügyvédi munkadíjból és 21.500 (azaz huszonegyezer-ötszáz) Ft egyéb költségből, valamint 300.000 (azaz háromszázezer) Ft fellebbezési illetékből álló első- és másodfokú eljárási költséget, az I.r. alperesi beavatkozónak 15 napon belül 2.250.000 (kettőmillió-kétszázötvenezer) Ft + áfa ügyvédi munkadíjból, valamint 300.000 (azaz háromszázezer) Ft fellebbezési illetékből álló első- és másodfokú perköltséget.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezési eljárási költségét 2.500.000 (azaz kettőmillió-ötszázezer) Ft jogtanácsosi munkadíjban, és 900.000 (azaz kilencszázezer) Ft fellebbezési illetékben, a II.r. alperes fellebbezési eljárási költségét 2.500.000 (azaz kettőmillió-ötszázezer) Ft + áfa ügyvédi munkadíjban, a felperesi beavatkozó fellebbezési eljárási költségét 1.000.000 (azaz egymillió) Ft + áfa ügyvédi munkadíjban állapítja meg.

A másodfokú bíróság kötelezi az I.r. alperest, hogy 8 napon belül - leletezés terhe mellett - az elsőfokú bíróság iratainál rójon le 276.000 (azaz kettőszázhetvenhatezer) Ft fellebbezési illetéket.

A rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I.r. alperest kötelezte a felperes javára 5.000.000.-Ft és ennek 2002. november 19-től járó kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét mind az I.r., mind a II.r. alperessel szemben elutasította.

Kötelezte a bíróság a felperest az I.r. alperes javára 4.109.000.-Ft, az I.r. alperesi beavatkozó részére 1.250.000.-Ft, a II.r. alperes javára 4.805.060.-Ft perköltség megfizetésére, megállapította, hogy a felperes és az I.r. alperes ezt meghaladóan az általuk előlegezett szakértői díjból álló perköltséget saját maguk viselik.

Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában megállapította, hogy a felperes tulajdonát képező épületben lévő un. nagyfelszíni kapcsoló-állomásból a ... út nyugati oldala felőli részen álló épületben található nagynyomású kapcsoló-állomásba helyezték át a felperes alállomásának 10 kV-os betáplálási pontját. Erről a felperes részletes ütemtervet készített. Az áthelyezés szükségessé tette a nagynyomású kapcsolótér jobboldali 3. cellájának átépítését is - a ... elektromos Művek előírása szerinti fogyasztásmérést is szolgáló - mérő-tápcellává.

Ennek érdekében a felperes 2002. augusztus 16-án vállalkozási szerződést kötött a II.r. alperessel a perbeli munkák elvégzésére. Az elvégzendő munkák körét az ajánlati dokumentáció és a benyújtott ajánlat tartalmára utalással határozták meg. A II.r. alperes a megrendelő által jóváhagyandó tervek alapján az ajánlat szerinti kivitelezési munka elvégzésére volt köteles akként, hogy az anyagok beszerzése is a II.r. alperes feladata volt. A II.r. alperes a munkát legmagasabb, kifogástalan minőségben, a hatályos magyar szabványok szerint volt köteles elvégezni.

A II.r. alperes az elvállalt munka teljesítéséhez az I.r. alperesi beavatkozó által gyártott, az I.r. alperes által forgalmazott feszültségváltókat használta fel. A felhasznált feszültségváltók gyári minőségvizsgálatát (darabvizsgálatát) 2002. március 1-jén végezte el, magyarországi megfelelőségi tanúsítvánnyal a termék nem rendelkezett.

A II.r. alperes a perbeli feszültségváltókat a 3. cellába beszerelte, védelmi készülék nélkül. A szerelés befejezésével a beépített feszültségváltók külön vizsgálatát nem végezték el. A próbaüzemhez a felperes erre feljogosított alkalmazottja 2002. november 18-án 11 óra 4 perckor az I.sz. betáplálás feszültség alá helyezését kérte telefonon az ELMŰ-től. Ekkor az I.sz. BETÁP 10 kV-os kábelén a feszültség megjelenését - a kapcsoló állomásában - a feszültség-kémlelővel a felperes alkalmazottja ellenőrizte, majd táblaműszerrel is ellenőrizték a feszültségváltó 100 V-os oldalán a feszültség jelenlétét. Ekkor a középső "B" fázisban ingadozó, majd letörő feszültséget mértek. Ezzel egy időben a 10 kV-os kapcsolótér felől zizegő hangokat hallottak. A táblaműszeren is feszültségletörés volt észlelhető. A felperes azonban nem kérte a az ELMŰ-től, hogy az I.sz. BETÁP megszakítóját kapcsolja ki. Emiatt a feszültségváltó műanyag szigetelése átütött, zárlat alakult ki. Ennek eredménye volt, hogy a védelmi automatika kikapcsolta a megszakítót.

A próbaüzem idejére a felperes nem kérte az ELMŰ-től a védelmi idő, illetve a zárlati áramérték minimálisra állítását, avagy a visszakapcsoló automatika bénítását, kiiktatását. Ezért a védelmi automatika egy perc elteltével automatikusan visszakapcsolt, ezzel feszültség alá helyezte ismét a kábelt. Az egy perccel korábbi zárlat miatt ionizált levegő és a szétrobbant feszültségváltó darabjai, illetve rátekercselése a 10 kV-os kábel-végelzáró robbanásához vezetett. A feszültségváltókat közvetlenül a kábel végelzárójához szerelték fel. A zárlat több ezer fokos zárlati ívvel tüzet okozott, és ennek eredményeként jelentős károk keletkeztek az épületben a középfeszültségű 10 kV-os kapcsoló-berendezés és az alatta lévő kábeltérben lévő kábelek kiégtek. A káreseményhez is vezető folyamat eredményeként beépített három feszültségváltóból csak a középső robbant fel, abból nem maradt épen egy darab sem. A másik kettőt csak hőhatás érte, azok megfogható módon megmaradtak. A megolvadt további két feszültségváltó nem semmisült meg, azonban a felperes azokat veszélyes hulladékként kezelte, és utóbb - még a jogvita elbírálása előtt - megsemmisítette.