A Veszprémi Törvényszék Pf.20039/2008/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 345. §, 346. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §] Bírók: Katonáné dr. Papp Zsuzsanna, Kovácsfi László, Sepsi Erika

A VESZPRÉM MEGYEI BÍRÓSÁG, MINT MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁG

1.Pf. 20 039/2008/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Veszprém Megyei Bíróság Dr. Kardos Zsolt (lakcím) ügyvéd által felperes neve (felperes címe)felperesnek - alperes neve (alperes címe) alperes ellen, kártérítés iránt indított perében, a Veszprémi Városi Bíróság P.22340/2006/22. számú ítéletével szemben, a felperes 24. számú fellebbezése folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletét h e l y b e n h a g y j a azzal a pontosítással, hogy az alperes felperesnek köteles megfizetni a marasztalási összeget.

A bíróság k ö t e l e z i az alperest, hogy 15 napon belül f i z e s s e n m e g a felperesnek 35.000.-(Harmincötezer) Ft másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS :

Az elsőfokú bíróság ítéletével helyt adott felperes keresetének, és kötelezte alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg 1.048.000.- Ft tőkét és annak járulékait, valamint 277.943.- Ft perköltséget.

Döntését azzal indokolta, hogy az alperes tevékenységi körében bekövetkezett elháríthatatlan oknak - mely azonos a Ptk. 346.§(2) bekezdése szerinti rendellenességgel - minősül, hogy a vad életterét elhagyva belterületen, közúton jelent meg. Ennek megfelelően alperes kártérítési felelőssége fennáll. A bíróság továbbá megállapította, hogy az alperes a belterülethez nagyon közel működteti vadászterületét, ennek ellenére alperesnek nem róható fel, hogy nem helyezett ki vadveszélyt jelző táblát, tekintettel arra, hogy azt a (kht. neve) Kht. belterületen nem engedélyezi.

Az elsőfokú ítélet ellen alperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy felperes keresetét utasítsa el a bíróság, valamint marasztalja a felmerült perköltségekben. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból helytelen következtetést vont le, valamint a vonatkozó jogszabályokat helytelenül alkalmazta. Az elháríthatatlan ok és a rendellenesség két külön fogalom, melyek közül jelen esetben - tekintettel arra, hogy mindkét fél tevékenysége a fokozott veszéllyel járó tevékenység és a bíróság alperes részéről felróhatóságot nem állapított meg - a rendellenesség fennállását kellett vizsgálni. Önmagában a vad közúton történő megjelenése nem minősül rendellenességnek. A járművezetőnek azonban számolnia kell a váratlanul felbukkanó akadályokra, sebességét is ennek megfelelően kell megválasztania. A vad felbukkanására annak életmódja miatt az ország egész területén - belterületen is - kell számítani. Hivatkozott arra is, hogy köztudomású az a tény, hogy a helységnév-félsziget és helységnév belterületei is természetvédelmi területek, így a helyszín adottsága miatt fokozottan előfordulhat vad megjelenése. Előadta még azt is, hogy jogszabály írja elő azt, hogy lakott terület 300 méteres körzetében tilos vadászni, mely betartását a Vadászati Hatóság ellenőrzi, így téves az elsőfokú bíróság álláspontja a tekintetben, hogy az alperes túl közel működteti a vadászterületét a belterülethez.

Felperes fellebbezéssel kapcsolatos ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján.

Álláspontja szerint a vad felbukkanása külterületen tekinthető természetes jelenségnek, így az alperes tevékenységi körében bekövetkezett rendellenességnek kell tekinteni azt a tényt, hogy a vad belterületen megjelent. Kifejtette még, hogy helyes az elsőfokú bíróság álláspontja arra vonatkozóan, hogy alperes túl közel működteti vadászterületét a belterülethez. Felperesnek perköltségigénye volt.