62001CJ0117[1]

A Bíróság január 7.-i ítélete: 2004. K.B. kontra National Health Service Pensions Agency és Secretary of State for Health. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) - Egyesült Királyság. EK 141. cikk - 75/117/EGK irányelv - Féfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód. C-117/01. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2004. január 7.(*)

"EK 141. cikk - 75/117/EGK irányelv - Férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód - Transzszexuális partner kizárása az özvegyi nyugdíjból, amelynek juttatása a túlélő házastársra korlátozódik - A nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés"

A C-117/01. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (Egyesült Királyság) által az EK 234. cikk értelmében, az e bíróság előtt

K. B.

és

a National Health Service Pensions Agency,

a Secretary of State for Health

között folyamatban lévő eljárásban,

a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 10-i 75/117/EGK tanácsi irányelvnek (HL L 45., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 179. o.) és az EK 141. cikknek az értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG,

tagjai: V. Skouris elnök, C. W. A. Timmermans, J. N. Cunha Rodrigues (előadó) és A. Rosas tanácselnökök, D. A. O. Edward, J.-P. Puissochet, F. Macken, N. Colneric és S. von Bahr bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

- K. B. képviseletében C. Hockney, L. Cox QC, valamint T. Eicke barrister,

- az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében J. E. Collins, meghatalmazotti minőségben, segítője: N. Paines QC,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében N. Yerrell, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

K. B. (képviselik: L. Cox és T. Eicke), az Egyesült Királyság Kormánya (képviseli: J. E. Collins, segítője: N. Paines) és a Bizottság (képviselik: J. Sack és L. Flynn, meghatalmazotti minőségben) szóbeli észrevételeinek a 2002. április 23-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2003. június 10-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 A Court of Appeal (England & Wales), Civil Division a Bírósághoz 2001. március 15-én érkezett, 2000. december 14-i végzéssel az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából az EK 141. cikk és a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 10-i 75/117/EGK tanácsi irányelv (HL L 45., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 179. o.) értelmezésére vonatkozó kérdést terjesztett elő.

2 A kérdést a K. B., a National Health Service [nemzeti egészségügyi szolgálat, a továbbiakban: NHS] nyugdíjrendszerének biztosítottja által az NHS Pensions Agency [az NHS nyugdíjrendszerével foglalkozó hivatal] és az NHS Secretary of State for Health ellen, az özvegyi nyugdíjnak a transzszexuális partnerével szemben való megtagadása tárgyában indított jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az EK 141. cikk a következőképpen rendelkezik:

"(1) Minden tagállam biztosítja annak az elvnek az alkalmazását, hogy a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kapjanak.

(2) E cikk alkalmazásában díjazás a rendes alap- vagy minimálbér, illetve illetmény, valamint minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap.

[...]"

4 A 75/117 irányelv 1. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A Szerződés 119. cikkében felvázolt, a férfiak és a nők egyenlő díjazásának elve (a továbbiakban: egyenlő díjazás elve) azt jelenti, hogy ugyanazért a munkáért vagy azonos értékűnek tekintett munkáért járó díjazás minden vonatkozásában és minden feltételében meg kell szüntetni a nemi alapon történő megkülönböztetés minden fajtáját."

5 Ugyanezen irányelv 3. cikke a következőket írja elő:

"A tagállamok megszüntetnek minden törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésekből származó megkülönböztetést a férfiak és a nők között, amely ellentétben áll az egyenlő díjazás elvével."

A nemzeti szabályozás

6 Az 1975. évi Sex Discrimination Act (a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésről szóló 1975. évi törvény, a továbbiakban: 1975. évi törvény) 1. és 2. cikke előírja, hogy tilos valamely meghatározott nemű személlyel szemben közvetlenül hátrányosan megkülönböztető cselekményt alkalmazni oly módon, hogy az adott személy kedvezőtlenebb bánásmódban részesüljön, mint amilyenben az ellenkező nemű személyek részesülnek vagy részesülnének. E cikkek a közvetett hátrányos megkülönböztetést is tiltják, melynek fogalmát lényegében úgy határozzák meg, hogy ezalatt olyan azonos feltételek vagy követelmények alkalmazását kell érteni, amelyek hatásukat tekintve a meghatározott nemű személynek aránytalanul és indokolatlanul hátrányt okoznak.

7 Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága a Bíróságnak a C-13/94. sz., P. kontra S. ügyben 1996. április 30-án hozott ítélete (EBHT 1996., I-2143. o.) nyomán elfogadta a Sex Discrimination (Gender Reassignment) Regulations 1999-et (a hátrányos megkülönböztetés nemváltoztatás esetén történő alkalmazásáról szóló 1999. évi rendelet), amely az 1975. évi törvényt módosította abból a célból, hogy a törvényben foglalt szabályozás kiterjedjen a munkavállaló nemváltoztatása miatt alkalmazott közvetlen hátrányos megkülönböztetésre is.

8 A Matrimonial Causes Act 1973 (a házassági perekről szóló 1973. évi törvény) 11. cikkének c) pontja semmisnek nyilvánít minden olyan házasságot, amelyben a házasság nem egy hímnemű és egy nőnemű személy között köttetett.

9 A Birth and Deaths Registration Act 1953 (a születések és a halálozások anyakönyvezéséről szóló 1953. évi törvény) 29. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében az elírásból, illetve a tárgyi tévedésből adódó hibák kijavításának kivételével tilos a születési anyakönyv bármiféle módosítása.

10 Az NHS Pension Scheme Regulations 1995 (az NHS nyugdíjrendszeréről szóló 1995. évi rendelet) a G7. cikkének (1) bekezdésében előírja, hogy amennyiben a nőnemű biztosított a rendelet által meghatározott körülmények között elhuny, és özvegyet hagy maga után, ezen özvegy főszabály szerint özvegyi nyugdíjban részesül. Az "özvegy" fogalmát a rendelet nem határozza meg. Egyértelmű azonban, hogy az angol jogban ez a kifejezés a biztosított házastársára vonatkozik.

Az alapjogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

11 Az alapügy felperese, K. B. nőnemű személy, aki körülbelül 20 éven keresztül főként ápolónőként az NHS-nél dolgozott, és az NHS Pension Scheme biztosítottja.

12 K. B. több éve érzelmi közösségben és közös háztartásban él R.-rel, aki nőnek született, és ily módon került anyakönyvezésre is, majd nemet megváltoztató orvosi beavatkozást követően férfi lett, anélkül hogy e változás hivatalossá tétele érdekében a születési anyakönyvet módosítani tudta volna. K. B. és R. ezen oknál fogva - szándékuk ellenére - nem házasodhattak össze. K. B. az írásbeli észrevételeiben előadta, valamint a tárgyaláson is emlékeztetett arra, hogy összetartozásukat "az angol püspöki kar egy tagja által jóváhagyott templomi szertartás" keretében megszentelték, és "a hagyományos párok esetében szokásos módon "eskütételre is sor került.

13 Az NHS Pensions Agency házasság hiányában arról tájékoztatta K. B.-t, hogy abban az estben, ha R. őt túléli, nem részesülhet özvegyi nyugdíjban, mivel ez az ellátás csak a túlélő házastársakat illeti meg, és jogszerű házasság hiányában az Egyesült Királyság jogának semmilyen rendelkezése nem teszi lehetővé a házastársi jogállás elismerését.

14 K. B. az Employment Tribunalhoz (Egyesült Királyság) fordult, és azzal érvelt, hogy a biztosított özvegyének járó juttatást korlátozó nemzeti rendelkezések az EK 141. cikkel és a 75/117 irányelvvel ellentétes, nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősülnek. K. B. álláspontja szerint az utóbb említett rendelkezések megkövetelik, hogy az "özvegy" fogalma olyan értelmezést kapjon, amely szerint e fogalomba az olyan túlélő partner is beletartozik, aki az özvegyi jogállást megszerezte volna akkor, ha a nemi hovatartozása nem nemet megváltoztató orvosi beavatkozás eredménye lenne.

15 Mind az Employment Tribunal - az 1998. március 16-i ítélettel -, mind pedig az Employment Appeal Tribunal, London (Egyesült Királyság) - az 1999. augusztus 19-i ítélettel - arra a megállapításra jutott, hogy a szóban forgó nyugdíjrendszer nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést.

16 K. B. a Court of Appealhöz (England & Wales) (Civil Division) fordult, amely úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Az EK 141. cikk és a 75/117 irányelv által tiltott, nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e, ha a National Health Service Pension Scheme feltételei szerint az eltartott személyeknek nyújtandó ellátások csak a biztosított özvegyének járnak, és az említett National Health Service Pension Scheme női biztosítottjának transzszexuális (nőneműként született) partnerével szemben a nyugdíjat megtagadják[?]"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

17 K. B. álláspontja szerint az a határozat, amellyel megtagadták vele szemben annak a jogát, hogy R.-t nevezze meg az özvegyi nyugdíj kedvezményezettjeként, kizárólag R. nemváltoztatásához kapcsolódó indokon alapul. Ha ugyanis R. nem változtatta volna meg a nemét, és ez nem akadályozta volna meg a házasságkötést, R., mint túlélő házastárs, jogosult lenne az özvegyi nyugdíjra.

18 K. B. álláspontja szerint a fent hivatkozott P. kontra S. ügyben hozott ítélet, amely szerint a közösségi jog tiltja az adott személy nemváltoztatásán alapuló hátrányos megkülönböztetést, alkalmazandó a jelen ügyre, mivel a kérdést előterjesztő bíróság K. B.-t és R.-t olyan heteroszexuális párnak tartotta, amelynek az egyetlen különleges jellegzetessége az, hogy az egyik partner neme orvosi beavatkozás eredménye. Következésképpen, a párral szemben alkalmazott kedvezőtlen bánásmód kizárólag abból a tényből ered, hogy R. nemet változtatott, így ez az EK 141. cikk és a 75/117 irányelv által tiltott, nemen alapuló, közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

19 Másodlagosan K. B. azzal érvel, hogy a házasságkötés követelménye a transzszexuális személyekkel szemben alkalmazott közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, hiszen ellentétben az olyan heteroszexuális párokkal, amelyek esetében egyik partner sem transzszexuális, a transzszexuális partnert magában foglaló heteroszexuális párok vonatkozásában a házasságkötés követelménye soha nem teljesülhet.

20 Az Egyesült Királyság Kormányának érvelése szerint az NHS-nek mind a férfi, mind pedig a női munkavállalóira érvényes az, hogy amennyiben partnerükkel nem kötöttek házasságot, nem részesülhetnek a NHS Pension Scheme által nyújtott özvegyi ellátásokban, függetlenül attól, hogy mely okból maradt el a házasságkötés. Irreleváns, hogy az adott munkavállaló azért nem tud megfelelni a házasságkötés követelményének, mert homoszexuális partnere van, mint a C-249/96. sz. Grant-ügyben 1998. február 17-én hozott ítélet alapjául szolgáló tényállás esetében, vagy az ok abban áll, hogy partnere transzszexuális, mint az alapügyben, vagy az e követelménynek való meg nem felelés bármely más okból adódik.

21 Az Egyesült Királyság Kormánya ezenfelül úgy véli, hogy a C-122/99. P. és C-125/99. P. sz., D. és Svédország kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. május 31-én hozott ítéletet (EBHT 1999., I-4319. o.) kell az alapeljárásban alkalmazni, hiszen az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának a vitatott rendelkezése - ugyanúgy, mint az alapügyben - tartalmazza a házasságkötés feltételét, és a háztartási támogatás nyújtásához nem tekinti elegendőnek, ha fennáll egy bizonyos jellegű tartós kapcsolat.

22 A Bizottság úgy véli, hogy a fent hivatkozott P. kontra S. ügyben hozott ítélet tárgyát képező tényállás meghatározó eleme az volt, hogy a P.-vel szemben alkalmazott kedvezőtlen bánásmódot közvetlenül a nemváltoztatása váltotta ki, és e bánásmód a nemváltoztatásán alapult, mivel nem bocsátották volna el abban az esetben, ha nemi hovatartozását nem változtatja meg.

23 Az alapügyben azonban a kifogásolt kedvezőtlen bánásmód csak távoli kapcsolatban áll R. nemváltoztatásával, és inkább azzal függ össze, hogy a párnak nincs lehetősége a házasságkötésre. E körülmények között a Bizottság úgy véli, hogy a fent hivatkozott P. kontra S. ügyben hozott ítélet az alapügyben nem alkalmazható.

24 A Bizottság továbbá azon az állásponton van, hogy K. B. nem hivatkozhat a közösségi jogra annak alátámasztása érdekében, hogy R. nemváltoztatása és az özvegyi nyugdíj részére való juttatásának a megtagadása közötti közvetett kapcsolat elegendő ahhoz, hogy e megtagadás nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek minősüljön. Egyrészt ugyanis a fent hivatkozott Grant-ügyben hozott ítélet hallgatólagosan elismerte, hogy a házasság meghatározása családjogi kérdés, amely a tagállamok hatáskörébe tartozik. Másrészt az Emberi Jogok Európai Bírósága több alkalommal is megállapította, hogy az ahhoz kapcsolódó házassági akadály, hogy az Egyesült Királyság joga nem teszi lehetővé egy transzszexuális személy számára, hogy módosítsa a születési anyakönyvet, nem minősül az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 8., 12. és 14. cikke megsértésének.

A Bíróság álláspontja

25 A nyugdíjrendszer keretében nyújtott ellátások, amelyek lényegében az érdekelt által betöltött állástól függnek, az érintett díjazásához kapcsolódnak, és az EK 141. cikk hatálya alá tartoznak (lásd különösen a C-262/88. sz. Barber-ügyben 1990. május 17-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-1889. o.] 28. pontját és a C-351/00. sz. Niemi-ügyben 2002. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-7007. o.] 40. pontját).

26 A Bíróság azt is elismerte, hogy az ilyen rendszer keretében járó özvegyi nyugdíj az EK 141. cikk alkalmazási körébe tartozik. E tekintetben kifejtette, hogy ezzel az értelmezéssel nem áll ellentétben, hogy az özvegyi nyugdíjat, meghatározásából eredően, nem a munkavállalónak, hanem a túlélő hozzátartozója számára fizetik, mivel az ilyen ellátásra való jogosultság olyan juttatás, amely a túlélő hozzátartozó házastársának a nyugdíjrendszerbeli tagságából következik, oly módon, hogy a túlélő hozzátartozó szerzi meg a házastársa és annak munkáltatója közötti munkaviszony alapján meglevő nyugdíjjogosultságot, és számára azt házastársa volt munkaviszonya alapján folyósítják (lásd a C-109/01. sz. Ten Oever ügyben 1993. október 6-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-4879. o.] 12. és 13. pontját és a C-379/99. sz. Menauer-ügyben 2001. október 9-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-7275. o.] 18. pontját).

27 Az NHS Pension Scheme által létrehozotthoz hasonló foglalkoztatási szociális biztonsági rendszer keretében nyújtott özvegyi nyugdíj tehát az EK 141. cikk és a 75/117 irányelv értelmében vett díjazásnak minősül.

28 Az a döntés, hogy egyes előnyökben csak a házaspárok részesülhessenek, és a házasságkötés nélkül együtt élő élettársak abból ki legyenek zárva, vagy a jogalkotó szabad választásának, vagy a belső jogi rendelkezéseknek a nemzeti bíróságok által történő értelmezésének a körébe tartozik, és a magánszemélyek nem hivatkozhatnak a közösségi jog által tiltott, nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésre (a közösségi jogalkotó hatásköre tekintetében lásd a fent hivatkozott D és Svédország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 37. és 38. pontját).

29 A jelen ügyben az ilyen követelmény önmagában nem tekinthető nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek, és ebből következően az EK 141. cikkbe és a 75/117 irányelvbe ütközőnek, hiszen az, hogy a kérelmező férfi vagy nő, az özvegyi nyugdíj juttatása szempontjából közömbös.

30 Az olyan helyzetben azonban, mint amely az alapügy tárgyát képezi, egyenlőtlen bánásmód áll fenn, amely, bár közvetlenül nem sérti a közösségi jog által védett jogban való részesülést, befolyásolja annak biztosításának egyik feltételét. Amint azt a főtanácsnok indítványának 74. pontjában jogosan hangsúlyozta, ez az egyenlőtlen bánásmód nem az özvegyi nyugdíj elismeréséhez kapcsolódik, hanem az e nyugdíj nyújtásához elengedhetetlen előzetes feltételek egyikéhez, nevezetesen a házasságkötési képességhez.

31 Az Egyesült Királyságban ugyanis az olyan heteroszexuális párokhoz viszonyítva, amelyek esetében egyik partner nemi hovatartozása sem nemet megváltoztató orvosi beavatkozás eredménye, akik így összeházasodhatnak, és amely párok ezért részesülhetnek az egyik partner díjazásának elemét képező özvegyi nyugdíjban, az olyan párok, amelyek K. B. és R. helyzetében vannak, semmilyen módon nem képesek arra, hogy eleget tegyenek a házasságkötési követelménynek, amelyet az özvegyi nyugdíj nyújtásának feltételeként az NHS Pension Scheme előír.

32 Ennek az objektív képtelenségnek az oka abban áll, hogy először is, a házassági perekről szóló 1973. évi törvény semmisnek nyilvánít minden olyan házasságot, amelyben a házasság nem egy hímnemű és egy nőnemű személy között köttetett, másodszor, az adott személy nemének meg kell felelnie a születési anyakönyvben tanúsítottnak, és végezetül a születések és a halálozások anyakönyvezéséről szóló 1953. évi törvény szerint az elírásból, illetve a tárgyi tévedésből adódó hibák kijavításának kivételével tilos a születési anyakönyv bármiféle módosítása.

33 Emlékeztetni kell arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy az a tény, hogy egy transzszexuális személy nem köthet házasságot olyan nemű személlyel, amilyen nemű maga is volt a nemét megváltoztató orvosi beavatkozást megelőzően, amely ahhoz a tényhez kapcsolódik, hogy a polgári anyakönyv szempontjából e két személy azonos nemű, mivel az Egyesült Királyság szabályozása nem teszi lehetővé a transzszexuális személy új nemi azonosságának a jogi elismerését, e személy az EJEE 12. cikke értelmében vett házasságkötési jogának a megsértése (lásd az EJEB, 2002. július 11-i a Christine Goodwin kontra Egyesült Királyság és I.c. kontra Egyesült Királyság ítéletet, az Ítéletek és Határozatok Tárában még nem tették közzé, 97-104. §, illetve 77-84. §).

34 Az olyan jogszabály, mint az alapügyben szereplő, amely az EJEE-vel ellentétes módon az olyan párokat, mint K. B. és R., megakadályozza abban, hogy az egyik teljesítse a házasságkötéshez kapcsolódó feltételt, amely alapján a másik részesülhetne a díjazásából, főszabály szerint az EK 141. cikkben foglalt követelményekkel összeegyeztethetetlennek minősül.

35 Tekintettel arra, hogy a tagállamok hatáskörébe tartozik az R. helyzetében levő személyek nemváltoztatása jogi elismerése feltételeinek meghatározása, és összhangban az Emberi Jogok Európai Bíróságának a megállapításaival (a fent hivatkozott Goodwin kontra Egyesült Királyság ítélet, 103. §), a nemzeti bíróságra tartozik annak eldöntése, hogy az alapeljáráshoz hasonló ügyben a K. B. helyzetében lévő személy hivatkozhat-e az EK 141. cikkre azon joga elismerésének érdekében, hogy partnerét a túlélő hozzátartozónak járó nyugdíj jogosultjaként megjelölhesse.

36 A fentiekből következően az EK 141. cikkel főszabály szerint ellentétes az olyan jogszabály, amely az EJEE-vel ellentétes módon az olyan párokat, mint K. B. és R. megakadályozza abban, hogy az egyik teljesítse a házasságkötéshez kapcsolódó azon feltételt, amely alapján a másik részesülhetne a díjazásából. A nemzeti bíróságra tartozik annak eldöntése, hogy az alapeljáráshoz hasonló ügyben a K. B. helyzetében lévő személy hivatkozhat-e az EK 141. cikkre azon joga elismerésének érdekében, hogy partnerét a túlélő hozzátartozónak járó nyugdíj jogosultjaként megjelölhesse.

A költségekről

37 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő Egyesült Királyság Kormánya és a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) által a 2000. december 14-i végzéssel elé terjesztett kérdésre a következő választ adja:

Az EK 141. cikkel főszabály szerint ellentétes az olyan jogszabály, amely az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én aláírt európai egyezménnyel ellentétes módon az olyan párokat, mint K. B. és R. megakadályozza abban, hogy az egyik teljesítse a házasságkötéshez kapcsolódó azon feltételt, amely alapján a másik részesülhetne a díjazásából. A nemzeti bíróságra tartozik annak eldöntése, hogy az alapeljáráshoz hasonló ügyben a K. B. helyzetében lévő személy hivatkozhat-e az EK 141. cikkre azon joga elismerésének érdekében, hogy partnerét a túlélő hozzátartozónak járó nyugdíj jogosultjaként megjelölhesse.

Skouris Timmermans Cunha Rodrigues

Rosas Edward Puissochet

Macken Colneric von Bahr

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. január 7-i nyilvános ülésen.

R. Grass V. Skouris

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: angol.