A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39097/2010/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ILLETÉKÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 19. §, 21. §, 26. §] Bírók: Kárpáti Zoltán, Márton Gizella, Sperka Kálmán

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Törvényszék K.21930/2009/4., *Kúria Kfv.39097/2010/6.* (BH 2011.4.115)

***********

Kfv.VI.39.097/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Igaz Ferenc Ügyvédi Iroda , ügyintéző: dr.Igaz Ferenc ügyvéd) által képviselt Kft. felperesnek a dr.Dweik Ádám jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága (6721 Szeged, Bocskai u. 14.) alperesi jogutód elleni illetékügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2010. január 4. napján kelt 4.K.21.930/2009/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 4.K.21.930/2009/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 323.400 (háromszázhuszonháromezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes a 2007. január 24. napján megkötött és illetékkiszabásra 2007. január 29-én bemutatott adásvételi szerződéssel megvásárolta a helyrajzi számon felvett, 794 m2 térmértékű, saját használatú út megnevezésű; a helyrajzi számon felvett, 6342 m2 térmértékű, épület, udvar megnevezésű és a helyrajzi számon felvett, 794 m2 udvar megnevezésű ingatlant, összesen 80.000.000 forint vételárért.

Az elsőfokú hatóság jogelődje 2007. július 9-én helyszíni szemlét tartott, melynek eredményeként megállapította, hogy az és a helyrajzi számú ingatlanon nem található felépítmény, míg az helyrajzi számú ingatlanon egy szerkezetkész épület áll.

Az elsőfokú építési hatóság a felperes által csatolt változási vázrajz alapulvételével a 2007. július 16. napján meghozott és 2007. augusztus 6. napján jogerőre emelkedett 5658-2/2007. számú határozatával a perbeli ingatlanokat érintő telekalakítást engedélyezte, amelynek eredményeképpen hat ingatlan került kialakításra.

A fentiekre tekintettel a szerződő felek az adásvételi szerződést módosították. A módosító okirat - egyebek mellett - tartalmazta a 80.000.000 forintos vételárnak az újonnan létrejött ingatlanokhoz kapcsolódó megosztását.

A változást a Körzeti Földhivatal 40910/4/2007.(VIII.21.) számú 2007. október 4-én kelt határozatával vezette át.

Az elsőfokú hatóság megismételt eljárás keretében újabb helyszíni szemle tartását és a jegyző többszöri megkeresését követően, a szerződéses értéket illetékalapként elfogadva, 6.780.000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. Az helyrajzi számú ingatlant lakóteleknek elfogadva, 317.600 forint illeték megfizetését négy évre felfüggesztette.

A fellebbezés folytán eljárt alperesi jogelőd 2009. július 24. napján meghozott 2239376336. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kiemelte, hogy a felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § /1/ bekezdése szerinti 2 %-os illetékkedvezmény nem illeti meg, mert a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor nem volt főtevékenységű ingatlanforgalmazó. Az helyrajzi számú ingatlan esetében fennálltnak látta az Itv. 26. § /1/ bekezdés a/ pontja szerinti kedvezmény igénybevételének feltételeit, ezért az építési teleknek minősített ingatlan utáni illetékfizetési kötelezettséget 4 évre felfüggesztette.

Az helyrajzi számú ingatlan esetében hangsúlyozta, hogy a vagyonszerzés időpontjában az ingatlan nem minősült beépítetlennek, azon szerkezetkész felépítmény volt, ezért a felperest illetékmentesség nem illette meg. Az ingatlan, illetőleg a rajta található felépítmény funkciójának megfelelően 2, 6 és 10 %-os illetékkulcs alkalmazásával határozta meg a fizetendő illeték összegét.