BH 2005.12.421 Sikkasztás valósul meg, ha a terhelt szerződés alapján a megrendelőtől előnevelésre átvett állatokat nem adja át a szerződésben megjelölt cégnek, hanem azokat másnak értékesíti [Btk. 317. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2003. március 25. napján kelt ítéletével az I. r. terheltet jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt 1 évi börtönre és 80 000 forint pénzmellékbüntetésre; a II. r. terheltet bűnsegédként, jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Az I. r. terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetés végrehajtását 3 évi, a II. r. terhelttel szemben kiszabott börtönbüntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

Egyetemlegesen kötelezte a terhelteket a sértett részére 2 015 154 forint tőke, ennek kamatai és az illeték megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

Az I. és a II. r. terheltek K. községben vállalkozóként állattartással foglalkoztak. Az I. r. terhelt integrációs szerződést kötött pulyka előnevelésére a P. P. T. Kft.-vel 2000. április 10-én.

A szerződés hatálya a megkötéstől számított 1 évig tartott.

Az I. r. terhelt és a P. P. T. Kft. kapcsolata 1 év elteltével is fennmaradt. Az I. r. terhelt egy év eltelte után is vállalta a pulykák előnevelését.

A szerződésre alapozottan 2001. május 5-én az I. r. terhelt előnevelésre átvett a P. P. T. Kft.-től 9850 db napos pulykát. Az I. r. terhelt a szállítást követő 42-46 nap nevelési idő eltelte után volt köteles az előnevelésre átvett állatokat - az állomány 96%-át - a B. Kft.-hez szállítani, ahol a P. P. T. Kft. az utónevelést végeztette a szerződés alapján.

Az I. r. terhelt és a II. r. terhelt - aki az állatokat ténylegesen gondozta - a B. Kft.-hez 2001. július 16-án 5480 db előnevelt pulykát szállított le 5 055 120 forint értékben, míg a le nem szállított állatok értéke 2 015 154 forint volt. Ezzel azért nem számolt el az I. r. terhelt, mert a le nem szállított állatokat részben ismert személyeknek értékesítette, és az értékesítésből folyó összegekkel a terheltek sajátjukként rendelkeztek.

A terheltek tehát 2 015 154 forinttal károsították a sértett P. P. T. Kft.-t.

A másodfokú bíróság a 2004. január 8. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a magánfél kártérítési igényét a törvény egyéb útjára utasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a le nem szállított 3976 db pulyka értéke 1000 Ft/db átlagárral számolva 3 976 000 forint volt.

A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. és II. r. terheltek meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a jogszabályok törvénysértő értelmezése folytán a Btk. 317. §-ának sérelmével állapították meg a terheltek bűnösségét sikkasztás bűntettében.

Álláspontja szerint a napos állatok és a takarmány vételárának kikötése, a dolgok birtokba adása és a mezőgazdasági termék értékesítésnek számító integrációs szerződés megkötése (az utóbbi, mint a tulajdon átszállására szolgáló jogcím) a Ptk. 117. §-ának rendelkezése alapján a Ptk. 368. § (1) bekezdése szerinti tulajdonjog fenntartás kikötésének hiányában a napos állomány és a takarmány tulajdonjogának átszállását eredményezte, így a terheltek számára az integrációs szerződéssel a sértettől átvett napos állatok és a takarmány nem volt idegen dolog, így azzal az I. r. terhelt tulajdonosként rendelkezhetett.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában - és az ügyész a nyilvános ülésen is - a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

Nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a terheltek büntetőjogi felelősségét megállapították.

A Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 1999/11. számú határozata szerint, ha a büntetőjogi felelősség eldöntése polgári jogi előzetes kérdéstől függ és azt polgári perben hozott jogerős ítélet nem bírálta el - az ún. státuszperre tartozó kérdésektől eltekintve - azt a bizonyítási eljárás lefolytatása után a büntetőügyben eljáró bíróságnak kell elbírálnia. A sikkasztás miatt emelt vád esetében ilyen előzetes kérdés lehet az, hogy a terhelt az eredetileg rábízott idegen dolgon időközben, még mielőtt azzal sajátjaként rendelkezett, a szerződés alapján vagy egyébként a polgári jog szabályai szerint tulajdont szerzett-e.