BH 1995.6.324 I. A rablás nem minősül 2 rb. bűntettnek annak folytán, hogy azt elkövetők a sértett pénzének erőszakkal történt megszerzése, illetőleg az elvett pénznek ilyen módon történt megtartása során a sértett társaságában levő személlyel szemben is erőszakot, illetőleg fenyegetést alkalmaztak [Btk. 12. § (1) bek., 321. § (1) és (2) bek.].

II. Az 1 rb. rablási cselekménynek 2 rb. bűntettként történt téves értékelése a cselekmény jogi minősítését érintő kérdés, amely a felülvizsgálati eljárásban nem eredményezheti az alapeljárásban hozott ítélet hatályon kívül helyezését, ha az nem vezetett törvénysértő büntetés kiszabásához [Be. 284. § (1) bek. b) pont és (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az I. r. terheltet társtettesként, jelentős értékre elkövetett rablás bűntette és jelentős értékre elkövetett devizagazdálkodás megsértésének bűntette miatt halmazati büntetésül 6 év 4 hónapi fegyházbüntetésre, 4 évre a közügyektől eltiltásra és 30 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A másodfokon eljárt megyei bíróság ítéletével az I. r. terheltet az ellene jelentős értékre elkövetett devizagazdálkodás megsértésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette, míg a terhelt bűnösségét további társtettesként elkövetett rablás bűntettében is megállapította, emellett a jelentős értékre, társtettesként elkövetett rablás bűntetteként értékelt cselekményt társtettesként elkövetett rablás bűntettének minősítette; a halmazati főbüntetés tartamát 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre enyhítette, a pénzmellékbüntetés kiszabását pedig mellőzte, és a devizagazdálkodás megsértésének szabálysértése miatt figyelmeztetésben részesítette.

Az ítéleti tényállás lényege szerint az I. r. terhelt 650 000 forinttal tartozott az anyja volt élettársának, a sértettnek. Ezt a tartozást a sértett többszöri felszólítása ellenére sem fizette vissza, és végül is bírósági ítélettel kötelezték annak a megtérítésére.

A vádbeli napon az I. r. és a II. r. terheltek megjelentek a sértett hétvégi házánál, amelynek udvarán az I. r. terhelt erőszakos fellépése folytán a sértett átvett 100 db 100-as címletű német márkát, majd aláírta az I. r. terhelt által készített 3 db átvételi elismervényt, amelyekből egyet a pénzzel együtt magához vett. A II. r. terhelt ezt követően felszólította a sértettet, hogy tegye ki a zsebéből a pénzt, mert azt ismét átszámolják. A sértett ekkor - a hivatalos árfolyamon 432 190 forint értéket kitevő - 10 000 DEM-et kirakta a gépkocsija motorházának a tetejére, ahonnan azt a II. r. terhelt elvette, majd az I. r. terhelttel együtt a gépkocsijukhoz mentek, és távozni akartak. Gy. J. - a sértettnek a helyszínen jelenlevő barátja - ekkor egy gázsprayt vett elő, amellyel a II. r. terhelt felé fújt, mire az I. r. terhelt a zsebéből elővett gázspray-vel ugyancsak ráfújt Gy. J.-re, és kölcsönösen fújták egymást. Ezt követően a terheltek egy-egy pisztolynak látszó tárgyat vettek elő, és azokat mindketten a sértettre és barátjára szegezték, akik a félelemtől mozdulatlanságba dermedtek, majd a terheltek - az udvarból hátrálva távozva - gépkocsival elhagyták a helyszínt.

Az I. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány szerint egyrészt az eljárt bíróságok törvénysértően minősítették a terhelt vagyon elleni cselekményét lopás helyett rablás bűntettének, másfelől pedig a másodfokú bíróság tévesen állapította meg a terhelt bűnösségét további 1 rb. rablás bűntettében.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéleteknek a hatályukban fenntartását indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság ezzel az utóbbi állásponttal a maga részéről is egyetértett.

I. Nem alapos a felülvizsgálati indítványnak a Be. 284. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapított az a hivatkozása, amely szerint az eljárt bíróságok tévesen minősítették a terhelt cselekményét lopás helyett rablásnak, minthogy a terheltek a tényállásban írt fenyegető magatartásukat nem a dolog megtartása, hanem a menekülés biztosítása érdekében fejtették ki. Ebből következően a törvényes minősítés jelentősen kihat a szabadságvesztés tartamára.