BH 2007.1.7 I. A kártérítési felelősség szempontjából - az alkalmazottal azonos megítélés alá eső - megbízott által a megbízás keretének túllépésével okozott károkért a megbízó felel [Ptk. 348. §; 350. §].

II. Kármegosztás alapjául szolgálhat, ha a károsult tudja, hogy az ígért kedvezményre - jóhiszemű és tisztességes magatartás mellett - eleve nem tarthat igényt [Ptk. 340. §].

A felperes és házastársa 2001. évben kötött életbiztosítási szerződést az alperessel. Ebben az időben V. M. - a beavatkozó - az alperes alkalmazásában állt mint kirendeltség-vezető, és a szerződéskötés folyamatában e minőségében részt vett. A beavatkozó 2004. január 1-jétől az alperes megbízottjaként az alperes irodájában látta el feladatait. A beavatkozó 2004. december 8-án telefonon kedvező befektetési lehetőséget ajánlott a felperesnek azzal, hogy a szerződés megkötésével jelentős értékű külföldi úthoz jut, ha még azon a napon egy nagyobb összeget befizet. A felperes az alperes irodájában felkereste a beavatkozót és 1 millió forintot átadott neki, aki erről átvételi elismervényt állított ki. Eszerint az összeget 1 éves lekötés céljából vette át "dolgozói betét terhére 30%-kal". A felperes néhány nap múlva tájékozódott az általa igénybe vett befektetési formáról az alperes s.-i majd b.-i fiókjában, ahol közölték, hogy az általa igénybe vett befektetés az alperesnél nem létezik.

A beavatkozó eredménytelen felszólítását követően a felperes keresetet terjesztett elő az alperes ellen, amelyben 1 millió forint és ennek 2004. december 30. napjától a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatai, valamint perköltsége megfizetésére kérte az alperest kötelezni az alkalmazott károkozásának szabályaira hivatkozással.

A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokaiban megállapította, hogy a beavatkozó nem alkalmazotti, hanem vállalkozói jogviszonyban állt az alperessel. V. M. biztosítást közvetített az alperes számára, károkozása az általa elvégzendő feladat teljesítésével nem állt összefüggésben. Az alperes nyilvánvalóan nem bízta meg a beavatkozót dolgozói betét gyűjtésével, hiszen ilyen betéti forma nála nem is létezett. Érvelése szerint az állandó jellegű megbízási jogviszonyra alapítva sem helytálló a felperes álláspontja, mivel a beavatkozó mint megbízott nem a megbízás körében okozta a kárt. Az átvételi elismervényből kitűnően V. M. nem az alperes képviseletében járt el, a dolgozói betét megnevezésből pedig a felperesnek tudnia kellett, hogy nem lehet szó olyan, az alperes tevékenységi körébe tartozó ügyletről, amelyet egy külső harmadik személy igénybe vehet. A felperes valójában magas nyereségben bízva befektetési céllal adta át a kérdéses összeget a beavatkozónak. Ezáltal a beavatkozóval került magánjogi jogviszonyba, melyet nem zárt ki az, hogy a beavatkozó az alperes irodájában vette át az összeget és az alperes részére is közvetített biztosítást.

A másodfokú bíróság ezt az álláspontot megerősítve látta a fellebbezési tárgyaláson kihallgatott tanú vallomásával is, aki a felpereshez hasonló módon fizetett a beavatkozónak.

A jogerős ítélet megváltoztatása és keresetének helyt adó felülvizsgálati határozat meghozatala érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a beavatkozó az alperes képviseletében járt el, képviseleti jogának túllépése nem eredményezi az alperes mentesülését. Az alperes kártérítési felelőssége a beavatkozóval létesített jogviszony alapján fennáll, amely elnevezésével szemben, valóságos tartalmát tekintve munkaviszony.

Az alperes kártérítési felelőssége ugyanakkor a megbízási jogviszony alapján is fennáll, mert a felperes alappal feltételezhette, hogy a beavatkozó jogosult volt az alperes képviseletére. Az alperes ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása, arról a beavatkozó előzetes értesítése elősegítette a felperes károsodását. Arra is hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták az alperes marasztalásának feltételeit a 2003. évi LX. tv. 48. § (2) bekezdésében meghatározott sajátos felelősségi szabály alapján. Mindezek eredményeként az ítélet sérti a Ptk. 205., 220., 339., 344., 350. §-át, az Mt. 1. §, 76. § és 103. §-át, továbbá a Pp. 221. §-ának (1) bekezdését.

Az alperes szóbeli felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult, míg a beavatkozó a felülvizsgálati kérelem teljesítésében foglaltakat indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálat Pp. 275. § (2) bekezdésének korlátai között vizsgálva megállapította, hogy a felperes rendkívüli perorvoslati kérelme az alábbiak szerint részben alapos.

A felperes az alperes felelősségének jogalapját a Ptk. 355. §-ában és a Ptk. 348. §-ában jelölte meg.