EH 2000.296 A rejtett kamerával készített videofelvétel a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként, illetve bizonyítékként felhasználható; polgári perben dönthető el, hogy a felvétel sérti-e valakinek a személyhez fűződő jogait [Be. 5. § (3) bek., 60. § (3) bek., 61. §, Ptk. 80. §].
A kényszervallatás és más bűncselekmények miatt indult ügyben hozott másodfokú ítélet indokolásából.
Az elsőfokú bíróság megtekintette N. A. operatőr által készített vágatlan videofelvételt, és a közvetlenség alapján bizonyítékként felhasználta.
A Legfőbb Ügyészség azonban indítványozta a bizonyítási eszközök köréből kirekeszteni a felvételt azzal az indokkal, hogy az irányadó jogszabályok többszörös sérelmével került sor a felvétel készítésére, ezért nem tekinthető törvényesen beszerzett bizonyítéknak.
A Legfelsőbb Bíróság e körben nem értett egyet az ügyészi érvekkel.
A büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz és bizonyíték, amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet; a hatóságok ezeket egyenként és összességükben szabadon értékelik, és az ezen alapuló meggyőződésük szerint bírálják el [Be. 5. §-ának (3) bekezdése]. Az idézett törvényi rendelkezés a bizonyítás és a bizonyítékok értékelése szabadságának elvét juttatja kifejezésre. Az eljáró bíróság a bizonyítási eszköz és a bizonyíték felhasználása tekintetében szabadon dönt, döntésében csupán a konkrét tényállás szerinti relevancia szempontjait köteles figyelembe venni.
A bizonyítási eszközök kiválasztása nem lehet öncélú, és nem akadályozhatja az igazság megvalósítását. A törvény differenciál a bizonyítási eszköz és a bizonyíték fogalom között. Bizonyítási eszköz az, amiből a bizonyító adat megismerhető. Bizonyíték pedig minden tény, amely a bűncselekmény elkövetésének, az elkövető személyének megállapításához és a büntetés helyes mértékének kiszabásához szükséges. A kifejtettekre tekintettel a rejtett kamerával készített kép- és hangfelvétel a szabad bizonyítás elve alapján a büntetőeljárásban felhasználható.
A bíróságnak kell tehát eldönteni azt, hogy a felvétel szükséges-e a tényállás megállapításához vagy nem. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jelen ügyben a vádlottak és a tanúk vallomása, valamint az orvos szakértői vélemény elégséges bizonyítékot képeztek a tényállás megállapításához. A rejtett kamerával készült vágatlan felvételt a másodfokú bíróság is megtekintette. Megállapította, hogy az csupán támogatja a megállapítottakat, illetve az értékelt bizonyítékokat, miután a kölcsönös vitát és a dulakodást is szemlélteti.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma több közzétett eseti döntésében kifejtette, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése megvalósulhat a képmás vagy hangfelvétel visszaéléssel történő elkészítésével. Ugyanakkor arra is iránymutatást adott, hogy a képmás vagy hangfelvételnek bírósági vagy szabálysértési eljárásban bizonyítékként való előterjesztése felhasználásnak minősül, és a felhasználás tényének megállapítása szempontjából közömbös az, hogy a felvétel készítése a személyiségi jogok megsértésével történt. A bíróság vagy más hatóság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek, és a bizonyítás ezt a célt szolgálja. Ezért nem lehet a felvétel felhasználását visszaélésnek tekinteni.
Egyebekben azt is kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy jelen büntetőeljárásban nem vizsgálható, hogy a rejtett kamerával készített videofelvétel az abban szereplők személyhez fűződő jogait sértette avagy nem (Ptk. 80. §), ugyanis ennek eldöntése polgári jogvita tárgya és a polgári bíróság hatáskörébe tartozik.
A fentiekben részletesen kifejtettekre figyelemmel a törvény által az adott helyen és időben, valamint körülmények között készített videofelvétel a büntetőeljárásban bizonyítási eszköz és a bizonyítás körében felhasználható.(Legf. Bír. Bf. V. 633/2000. sz.)