A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21206/2016/50. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 3. §, 8. §, 78. §, 114. §, 164. §, 185. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

4.Pf.21.206/2016/50.

A Fővárosi Ítélőtábla a Ügyvédi Iroda (felperes jogi képviselője) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, jogtanácsos (alperes jogi képviselője) és alperes jogi képviselője (alperes jogi képviselőjének címe) által képviselt alperes neve (alperes jogi képviselője) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. február 19. napján kelt 26.P.25.417/2015/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés és az alperes részéről benyújtott Pf. 3. sorszámú csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 3.645.000 (hárommillió-hatszáznegyvenötezer) forint + ÁFA mértékű másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított releváns tényállás szerint a felperes vagyonbiztosítási szerződést (Házőrző Családi Otthonbiztosítást) kötött az alperessel a tulajdonát képező cím1 hrsz. alatt nyilvántartott, természetben cím2 szám alatti ingatlanra. Az ingatlanon lakóépület állt, amely nem volt lakott. A kockázat viselés kezdete 2009. február 14. napja, míg a biztosítási összeg 266.000.000 forint volt, kezdeményezettként az ingatlan zálogjogosultja, a pénzintézet (jelenleg ) került megjelölésre azzal, hogy a 300.000 forint vagy azt meghaladó összegű biztosítási kártérítést az alperes a kedvezményezett részére utalja át. Az Ügyféltájékoztató és feltételek C) pontja szerint (8.) oldal biztosítási eseménynek a biztosított vagyontárgyak megrongálódása, értékcsökkenése, megsemmisülése, eltulajdonítása minősül, ha a bekövetkezésük valamely biztosított veszélynemmel közvetlen okozati összefüggésben áll és a káresemény a szerződés hatálya alatt következett be. A szabályzat értelmében tűznek minősül az öntápláló lánggal való égés, amely nem rendeltetésszerű tűztérben keletkezik vagy ott keletkezik, de azt elhagyja és saját erőből továbbterjedni képes. Tűz, robbanás kockázatok esetén a biztosítás nem vonatkozik arra az esetre, ha a biztosított helyiségekben "A" vagy "B" tűzveszélyességi osztályba tartozó tűz- vagy robbanásveszélyes anyagot háztartási célú alkalmazást meghaladó mennyiségben tárolnak.

2009. április 18. napján a családi házba ismeretlen személy jelentős mennyiségű égésgyorsító anyagot öntött szét, melyet meggyújtott, ezáltal a lakóépület földszintje, tetőtere kiégett, az alagsor károsodott. Az épületben 2009. április 20. napján hasonló módon ismételten gyújtogatás történt. A rendőrkapitányság a ügyszám szám alatt rongálás bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen folytatott eljárást a 2010. április 6. napján kelt határozatával felfüggesztette, mivel az elkövető kiléte nem volt megállapítható. Időközben az épület elbontásra került a önkormányzat 2009. október 6. napján kelt ügyszám számú határozatára figyelemmel. A felperes kárbejelentését követően az alperes kifizetést nem teljesített.

Az elsőfokú bíróság a 26. P.20.728/2011/127. számú ítéletével a felperes mint I. rendű felperes és a pénzintézet2. mint II. rendű felperes kártérítés megfizetése iránt indított keresetét elutasította, mely ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a 22. Pf.20.461/2015/12. számú részítéletével a II. rendű felperes tekintetében helybenhagyott, míg az I. rendű felperes vonatkozásában hatályon kívül helyezett és előírta az elsőfokú bíróságnak, hogy a megismételt eljárásban a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján a konkrét bizonyítási terhet határozza meg.

Az elsőfokú bíróság újonnan meghozott ítéletével a felperes keresetét - melyben az alperest a pénzintézet2. kedvezményezett részére 266.000.000 forint és annak 2009. április 20. napjától számított törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni - elutasította és döntött a perköltség viselése tárgyában is. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által biztosított vagyontárgy megrongálódása, értékcsökkenése, megsemmisülése nem az Általános Szerződési Feltételek C Fejezet 8. oldalán meghatározott "tűz" biztosított veszélynemmel állt közvetlenül okozati összefüggésben, hanem a 12. oldalon nevesített "vandalizmussal". Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződő felek a természeti eredetű vagy a műszaki okok miatt bekövetkezett tűz okozta károsodást tekintették olyan biztosított veszélynemnek, amely esetében az alperes teljesítési kötelezettsége a tűz veszélynem keretei között beáll. Az emberi közrehatás konkrét és tevőleges, célzatos, kifejezetten és kizárólagosan vagyoni károkozást célzó szándékos emberi behatás következtében keletkező rongálásból eredő káreseményeket vandalizmusnak, rongálási kárnak nevezték, így az ennek eszközéül szolgáló tüzet is kifejezetten kivették a fenti meghatározás alól és azt az Általános Szerződési Feltételek 12. oldalán megjelöltek szerint az alperes mentesüléseként fogalmazták meg akként, hogy az akkor eredményezi az alperes mentesülését, ha a betöréses lopás vagy annak kísérlete nem áll fenn. Tehát a perbeli esetben a biztosítási esemény bekövetkezett, a "vandalizmus" mint biztosított veszélynem folytán állt elő értékcsökkenés. Az eljárás során nem merült fel adat arra, hogy a gyújtogatás alkalmából a perbeli ingatlanra betöréses lopás szándékával hatoltak volna be, továbbá onnan eltűnt volna bármilyen vagyontárgy. Figyelemmel arra, hogy a biztosítási esemény olyan rongálás volt, ami nem járt együtt betöréses lopással vagy annak kísérletével, a perbeli esetben a tűz a rongálás eszköze volt, így a szerződés szerint mindez az alperes mentesülését eredményezi, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az alperes további védekezését a bíróság nem vizsgálta, a rendelkezésre álló további bizonyítékok mérlegelését mint szükségtelent mellőzte.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel, míg az ítélet indokolása ellen az alperes csatlakozó fellebbezéssel élt.

A felperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatásával az alperest a biztosítási szerződésben rögzített 266.000.000 forint biztosítási összeg és járulékai, valamint perköltsége megfizetésére kérte kötelezni. Másodlagosan közbenső ítélet meghozatalát és az alperes helytállási kötelezettségének megállapítását kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségét megszegte, az nem felel meg a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának ügyszám3 számú véleményében foglaltaknak. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletének indokolásában az általa 3. sorszámú végzésben kiosztott bizonyítási tehertől eltérő bizonyítandó tényekről adott számot. A 3. számú végzésben foglalt tájékoztatás nem igazodik az alperes folyamatosan változó ellenkérelméhez, így nem egyediesített és nem teljes körű. Megjegyezte, hogy az elsőfokú bíróság számot adott a Pp. 2. §-ába ütköző, ésszerűtlenül hosszú ideig tartó eljárás elhúzódásának okáról is, amely körülményt az alperes javára fizetendő ügyvédi munkadíj megállapításánál vett figyelembe, ugyanis az alperes az összefoglalt és érdemi elbírálásra alkalmas védekezése előadására jelentős késedelmet követően került sor. Álláspontja szerint az alperesi védekezés hiánya, illetve annak nem megfelelő volta nem eredményezheti az eljárás elhúzódását, e vonatkozásában a Pp. 8. § (1), (2), (4), (5) bekezdése alkalmazandó.