A Kúria Kfv.35098/2020/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 2. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §, 127. §] Bírók: Hajnal Péter, Huszárné dr. Oláh Éva, Sisák Péter

A határozat elvi tartalma:

A rendeltetésellenes joggyakorlás vizsgálata során az Európai Unió Bírósága által kimunkált, a magyar nemzeti bíróságok gyakorlatában is alkalmazott háromlépcsős teszt alkalmazásával kell vizsgálni a jogügyleteket.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.098/2020/4.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter tanácselnök, dr. Sisák Péter előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes:

A felperes képviselője: dr. Erdei Zoltán ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság (alperes címe)

Az alperes képviselője: Hadháziné dr. Pataki Ágnes kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes (16. sorszám alatt)

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.31.949/2019/13. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.31.949/2019/13. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívására - 518.400 (ötszáztizennyolcezer-négyszáz) forint kereseti és 864.000 (nyolcszázhatvannégyezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesnél a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2013. november hónapra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett általános forgalmi adó adónemben.

[2] A felperes 1993. március 10-től kezdte működését, fő tevékenysége lakó- és nem lakóépület építése. A felperes megalakulása és 2009. szeptember 2. napja között N. Kft., 2009. szeptember 2. és 2014. június 25. napja között F. Kft., 2014. június 25. és 2016. június 6. napjai között F. Korlátolt Felelősségű Társaság néven folytatta tevékenységét. A vizsgált időszakban műanyag nyílászárók gyártásával, szerelésével és forgalmazásával foglalkozott. A felperes kapcsolt vállalkozása volt a 2014. október 21. napján a cégnyilvántartásból törölt O. Kft. (2012 előtt F. Kft. cégnéven).

[3] A vizsgált időszakban a felperes befogadta a P. Kft. (továbbiakban: számlakibocsátó) által kibocsátott WW2SA0039772 sorszámú műanyag nyílászárók bérgyártásáról szóló 26.999.500,- Ft adóalap és 7.289.865,- Ft áfa, összesen 34.289.360,- Ft összegű, valamint a XX2SA0039773 sorszámú takarítás, portaszolgálat, zöldterület kezelés és anyaggazdálkodás szolgáltatásokról szóló 5 millió Ft adóalap és 1.350.000,- Ft áfa, összesen 6.350.000,- Ft összegű számláit. A számlákhoz szerződések és teljesítési igazolások tartoztak.

[4] Az ablakok gyártásához a felperes két gyártósort bérelt a korábban kapcsolt vállalkozásként működő O. Kft.-től és három saját gyártósorral rendelkezett. A gyártósorokat bérbe adta a számlakibocsátónak.

[5] A számlakibocsátó a szerződés megkötésekor nem rendelkezett megfelelő saját munkaerővel, azokat 2013. január 1. és szeptember között a M. Kft. "f.a.", a M. L. Kft. "f.a." vállalkozásoktól kölcsönözve biztosította úgy, hogy a munkavállalók többsége korábban az O. Kft. és a felperes alkalmazottja volt. A nyomozóhatóság a munkaerő kölcsönző társaságoknál fiktív munkaerő kölcsönzési láncolatot tárt fel, 2013. szeptemberben, ebben a hónapban a számlakibocsátó az addig kölcsönzött munkaerőt saját alkalmazottként bejelentette és a munkavállalókat változatlan munkakörben tovább foglalkoztatta. A vizsgálat megállapította azt, hogy a felperes nem csak a vizsgált hónapban, de 2012. októbertől 2013. év végéig nem végzett saját maga gyártási tevékenységet. A számlakibocsátó a vizsgált időszakban nem rendelkezett tárgyi eszközökkel, személyi feltételei sem voltak adottak. A vizsgálat szerint az alkalmazottakat munkaerő közvetítő társasághoz kiszervezték, majd visszakölcsönözték. A korábban kikölcsönzött, majd bérbe vett, később a számlakibocsátó által közvetlenül alkalmazott dolgozókat legtöbb esetben K. L. a felperes ügyvezetője utasította munkájuk során.

[6] Az elsőfokú adóhatóság azt állapította meg, hogy a felperes a számlakibocsátóval adómegkerülési célból kötött bérgyártásra vonatkozó szerződéses magatartásából megsértette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 2. § (1) bekezdésében foglalt azon kötelezettséget, mely szerint az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. A felperes tudatosan alkalmazta ezt a konstrukciót, ezáltal jelentősen tudta csökkenteni a foglalkoztatással járó közterheit (munkabér és annak járulékai). A számlakibocsátóval a takarítás, zöldterület kezelés, portaszolgálat, anyagmozgatás munkákra vonatkozó szerződés színlelt szerződés, amely mögött rejtett foglalkoztatás állapítható meg. Ezért a felperes adólevonási jog gyakorlását megtagadta, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 120. §., 126. §, 127. § (1) bekezdés, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) 15. § (3) bekezdés, 165. § (1) és (2) bekezdései alapján. A 2212679113 számú határozatában a felperes terhére 8.640.000,- Ft adókülönbözetet állapított meg, amely után 17.280.000,- Ft adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest. A határozattal szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést.

[7] Alperes a 2016. május 30. napján kelt 2061222062 számú határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta. Az alperes megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett, a feltárt tényeket, körülményeket egyenként és összességében helyesen értékelte és megfelelő indokolással megalapozottan tette meg megállapításait. Helyesen járt el akkor, amikor az ügyletek folyamatát az egyes számlázásban részt vevők teljesítésének körülményeit vizsgálta, megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a számlakibocsátóval kötött szerződések adómegkerülési célt szolgálta, amellyel a felperes az Art. 2. § 81) bekezdésében foglaltakat megsértette. A szerződéskötés és számlakiállítás célja az volt, hogy a munkaerőt ténylegesen foglalkoztató felperes adó- és járulékfizetési teher alól mentesüljön, a számlák alapján jogosulatlanul szerezzen adóelőnyt. Ezt a rendeltetésellenes joggyakorlást támasztja alá az, hogy a felperes egy olyan konstrukcióban szerződött bérgyártásra a számlakibocsátóval, ahol a teljesítés elszámolása nem a ténylegesen legyártott termékekhez, hanem átalány díjhoz igazodott, amelynek db-száma messze meghaladja az egyes hónapokban a teljesítésigazolás szerint legyártásra került db-számot. A felek év végén utólagos engedményben állapodtak ugyan meg, ennek azonban számlavonzata nincs, pénzügyi rendezése sem valósult meg, beszámításra került a felek egymás felé fennálló tartozásába.