BH 1998.2.81 A közigazgatási szerv kárfelelőssége szempontjából a harmincnapos ügyintézési határidő túllépésének az okait is szükséges vizsgálni [1957. évi IV. tv. 15. § (1) bek., Ptk. 349. és 339. § (1) bek.].

A felperes keresetében azért kérte az alperest 7.150.000 forint kára megfizetésére kötelezni, mert álláspontja szerint mulasztásaival, lassú és eredménytelen ügyintézésével hozzájárult ahhoz, hogy a közelében lakó R. A. és R.F. a nyugalmát, életvitelét, benne kereső tevékenységét folyamatosan zavaró magatartást tanúsítsanak.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy az államigazgatási eljárások keretében R. A.-val és R. F.-fel szemben a lehetséges döntéseket meghozta, és azok végrehajtása érdekében a rendelkezésére álló eszközöket igénybe vette.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy R. A. 1990-ben kapott vállalkozói engedélye dohányáru-kereskedésre, büfé-falatozó üzletkörre és szeszesital-értékesítésre szólt. Telephelyként a Budapest XVIII. kerületében lévő E. utca 14. szám alatti lakóházas ingatlan szerepelt. Az alperes felhívására R. A. 1990. október 1-jén kiskereskedelmi tevékenységre jelentette be az üzletnyitást. Megelőzően R. F.-fel együtt engedély nélkül megkezdték a lakóház átalakítását, hogy az alkalmas legyen a vendéglátó-ipari tevékenységre. Az alperes már 1990 júliusában kötelezte őket az eredeti állapot helyreállítására. Ezt követően folyamatosan hozta meg a végrehajtásra irányuló határozatait, elrendelte a bontási munkálatoknak a rendőrség védelmével történő elvégzését is, végül 1993. áprilisában R. A. és R. F. maguk tettek eleget a kötelezésnek. Az alperes először 1990. decemberében tiltotta meg határozatával R. A.-nak a jogellenesen gyakorolt vendéglátó-ipari tevékenységét. A jogerős döntést az érintett a bíróság előtt sikertelenül támadta meg. A döntésnek azonban többszöri pénzbírság kiszabása ellenére sem tett eleget. Az alperes 1991. júliusában vállalkozói engedélyének visszaadására kötelezte R. A.-t, aki csak többszöri bírságolás után hagyta abba a vendéglői tevékenységet. 1990-ben az alperes tiltó határozata ellenére virág- és ajándékkereskedéshez kezdett. Az alperes szabálysértés elkövetése miatt is megbírságolta R. A.-t. Az ítélet indokolása szerint az alperes a felperest érintően jogellenes és felróható magatartást sem tevőlegesen, sem mulasztással nem valósított meg, így kártérítési felelősség nem terheli. Rendre meghozta a felperes és a környék lakóközössége érdekének megfelelő döntéseket és intézkedéseket. Nem rajta múlott, hogy a szabálysértések elkövetését bizonyítottság hiányában általában nem tudta megállapítani.