BH 2001.1.6 Az emberölés kísérlete előre kitervelten elkövetettként minősül, ha az elkövető olyan robbanószerkezetet állít elő, és szerel be az apja gépkocsijába, amely a gyújtáskapcsoló bekapcsolásával lép működésbe [Btk. 166. § (2) bek. a) pont].

A megyei bíróság az 1997. január 31. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért a vádlottat 4 év 6 hónapi börtönbüntetésre és öt évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott munkahellyel és jövedelemmel nem rendelkezik, nőtlen családi állapotú, kiskorú gyermeke nincs, senkinek az eltartásáról nem gondoskodik. Korábban büntetve volt: az 1996. május 23-án jogerőre emelkedett ítélettel lopás bűntette és más bűncselekmények miatt 6 hónapi, a fiatalkorúak fogházában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, amelynek a végrehajtását a városi bíróság 1 évi időtartamra felfüggesztette, és elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét.

Sem a bűncselekmény elkövetésekor, sem jelenleg nem szenved olyan kóros elmeállapotban, amely kizárta vagy korlátozta volna a cselekménye következményeinek a társadalomra veszélyességének a felismerésében, illetve a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában. Hangulati nyomottság, életuntság és halálvágy észlelhető a vádlottnál, de ebben közrejátszik a cselekmény következményének felismerése. Hangulatzavara nem éri el a depressziónak azt a fokát, amely a vádlott beszámítási képességét befolyásolná.

A vádlott a cselekmény elkövetése idején a szülei lakásában élt, és őt többnyire a szülei tartották el, mert munkahellyel nem rendelkezett. A vádlott és szülei közötti kapcsolat átlagosnak mondható, nem volt jellemző a vádlottra az, hogy a problémáit velük megbeszélje. Édesapjával való kapcsolata konfliktusokkal terheltebb volt, mint édesanyjával, amely a vádlott életvitelének, munkához való hozzáállásának tudható be. A vádlott autószerelő szakképesítéssel rendelkezik, de ezzel nem foglalkozott, annak ellenére, hogy "hobbija volt" az elektromos szerkezetek létrehozása és az azokkal való kísérletezgetés.

A vádlott a szülei lakásában 4 db osztrák gyártmányú petárda felhasználásával és szárazelemek közbeiktatásával olyan mechanikus órával működtetett robbanószerkezetet állított elő, amelynek hatásfoka növeléséhez egy 1 literes pillepalackba benzint töltött, és azt a fenti robbanószerkezettel összeköttetésbe hozta.

Másnap a szülei hazaérkezését követően bement a garázsba, és szülei személygépkocsijába a robbanószerkezetet beszerelte oly módon, hogy a benzinnel töltött pillepalackot a vezetőülés alá rakta, míg a robbanó berendezést és az óraszerkezetet a kardánboksz mögé rejtette, a szerkezet elektromos vezetékeit pedig a gépkocsi gyújtáskapcsolójába kötötte be. A csatlakozási elv szerint az időzítés 30 perces késleltetésre volt állítva, ennek folytán a robbanószerkezetnek úgy kellett működnie, hogy ha a gyújtáskapcsolóra telepített kürtrelét bármilyen okból bekapcsolták, akkor a vezérlés megindult. Ennek megfelelően a kürtrelé használatának kiszámíthatatlansága miatt a 30 perc meghatározhatatlan idő alatt gyűlik össze. A szerkezet szerint a 30 perces késleltetési idő lejártával a petárdáknak be kellett robbannia és a robbanásnak át kellett terjednie a pillepalackban levő benzinre.

1966. február 5-én reggel a vádlott édesapja elhívta a lakására a barátját - T. I.-t -, hogy a személygépkocsi indítókapcsolóját megjavítsák. A személygépkocsit a garázs elől az utcára tolták, majd T. I. és a vádlott apja a szereléshez kezdtek. Mivel új gyújtáskapcsolót szerettek volna beszerelni az autóba, T. I. az autóval elment, hogy azt megvásárolja. T. I. kb. 50 percig terjedő időszakig volt távol, és miután visszaérkezett, az új gyújtáskapcsoló szerelésébe fogtak. A vádlott édesapja a lakásba indult, míg T. I. a szerelést tovább folytatta. Eközben a robbanószerkezet indító berendezése üzembe helyeződött, a töltetek felrobbantak, a benzinnel telt flakon berobbant, amelynek következményeként a személygépkocsi belső része igen nagy mértékben kiégett. T. I.-nek a berobbanás pillanatában sikerült a gépkocsiból kiugrania, így sérülést nem szenvedett.

A vádlott által készített robbanószerkezetben a fojtás nem volt megfelelő, emiatt kellő átalakulási sebesség nem tudott kialakulni, következésképpen a robbanószerkezet tűz okozására vált alkalmassá. A tűz oltásának elmaradása esetén a gumitömlők és az üzemanyagtartály túlhevülése miatt a robbanás bekövetkezhetett volna.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette; a vádlott és a védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész a cselekmény jogi minősítésének a megváltoztatása mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.