A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20695/2013/7. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.695/2013/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Kummer Ügyvédi Iroda (címe); ügyintéző: dr. Kummer Ákos ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Nagy & Trócsányi Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Nagy Péter ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2013. március 22. napján kelt 19.P.22.708/2012/10. számú ítélete ellen az alperes részéről 11. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 45.000 (Negyvenötezer) forint + áfa együttes első- és másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 84.000 (Nyolcvannégyezer) forint kereseti és fellebbezési illeték a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az ... ... című ...-i műsorában adott interjú során neonácinak titulálta. Kérte az alperes eltiltását a további jogsértéstől, valamint kötelezését elégtételadásra akként, hogy az elkövetett jogsértés miatt magánlevélben fejezze ki sajnálkozását, egyben kérte feljogosítását ezen magánlevél nyilvánosságra hozatalára.

Hivatkozott arra, hogy a neonáci ideológiákat a társadalom egyértelműen elmarasztalóan, negatívan értékeli, politikai közszereplőként sem köteles tűrni az indokolatlanul sértő, bántó kifejezés vele szemben történő használatát, miután soha nem volt és nem is lesz olyan megnyilvánulásuk, amely alapot adna arra, hogy bárki ezzel az eszmerendszerrel azonosítsa.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érdemi ellenkérelmében előadta, hogy történész professzorként egy történelmi kérdéseket feszegető tévéműsorban illette neonáci jelzővel a felperest, mely véleményével nincs egyedül. Ezen állítását társadalomtudományi elemzéssel és az általa felkért történészektől származó véleményekkel kívánta alátámasztani. Hivatkozott továbbá arra, hogy a neonáci kifejezés a társadalomtudományban és a közéletben elfogadott, használt és más kifejezéssel pontosan le nem írható jelenség, melynek értéktartalma relatív.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait azzal, hogy az ... televíziós csatornán ...-én a ... című műsorban a vele készített interjúban neonácinak nevezte a felperest.

Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta.

Kötelezte, hogy elégtételadásként az általa elkövetett jogsértés miatt 15 napon belül a felperesnek küldendő magánlevélben fejezze ki sajnálkozását a felperessel szemben.

A felperest feljogosította ezen magánlevél nyilvánosságra hozatalára.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 forint perköltséget, míg külön felhívásra a Magyar Államnak 36.000 forint illetéket.

Ítéletének indokolásában idézte a perbeli időpontban hatályban volt Alkotmány 8. § (1) bekezdésének, 59. § (1) bekezdésének és 61. § (1) bekezdésének szabályait, valamint a Ptk. 75. § (1) bekezdésében, a 78. § (1)-(2) bekezdésében és a 84. § (1) bekezdésében foglaltakat.

A PK 12. számú állásfoglalás alapján rögzítette, hogy véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos és művészeti vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja. Az állásfoglalás indokolása szerint a sajtóban közölt álláspont, értékelés akkor sem felel meg társadalmi rendeltetésének, ha a közlemény más személyiségét sértő valótlan tényállítást ugyan nem tartalmaz, de kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, lealacsonyító, durván sértő kifejezés használata okoz sérelmet.

Ennek alapján azt vizsgálta, hogy a felperes által kifogásolt alperesi véleményben foglalt kifejezés indokolatlanul sértő-e.

A Pp. 206. § (1) bekezdésében és a 164. § (1) bekezdésében foglalt szabályozásra figyelemmel utalt arra, hogy az alperes az eljárás során maga is akként nyilatkozott, hogy a felperes neonáci mivoltát nem tudná bizonyítani, miután ebben a kérdésben nincs tudományos közmegegyezés. Leszögezte, hogy bár az alperes mindvégig arra hivatkozott, hogy a felperes neonáci mivolta tudományos viták középpontjában áll és ekként nem képezheti a per tárgyát, azonban a felperes keresete nem erre irányult.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes keresetében kifogásolt, jelzős szerkezetből álló véleménynyilvánítás nem a felperesi párt politikai, ideológiai, rendszertani elhelyezésével kapcsolatos vitában hangzott el, hanem egy történelmi témát tárgyaló műsorban vetette közbe az alperes a felperes nevét, minősítő jelzővel ellátva.

Függetlenül attól, hogy a per tárgyát nem tudományos vita képezte, a peres felek által becsatolt tudományos munkák alapján kívánt rávilágítani arra, hogy a neonáci jelző tudományos vitán kívüli, önmagában álló öncélú használata miért lehet indokolatlanul sértő Európában, azon belül is Magyarországon. Kifejtette, hogy a tudományos igényű munkák kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a jobbközép pártoktól jobbra elhelyezkedő tömörülések önálló pártcsaládot alkotnak, mely pártokra számtalan elnevezést használnak a radikális jobboldalitól a szélsőjobboldalin, a neonácin, nemzeti populistán át egészen az ultra nacionalistáig, sőt ezek kombinációjával együtt rendkívül széles a skála. A használt kifejezések, jelzők tekintetében ..., ..., ..., ... álláspontját elemezte.

Az elsőfokú bíróság a felperes alapító nyilatkozatában rögzített azon önmeghatározása, miszerint értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális nemzeti keresztény párt, továbbá a peres felek által becsatolt tudományos publikációk alapján azt állapította meg, hogy mind a felperes önmeghatározása, mind a tudományos igényű munkák nemcsak az igen erős neonáci jelző használatát utasítják el, hanem a lényegesen enyhébb, szélső jobboldali kategóriát is, józan önmérsékletre intve a tudomány művelőit, hangsúlyozva kiemelt felelősségüket. Mindez nem jelenti azt, hogy a neonáci kategóriát száműznék a fogalomtárból, hiszen azt alkalmazzák az olyan csoportokra, mint a ... vagy a feloszlatott ..., melyek kiterjedt kapcsolatokat ápolnak a nemzeti neonáci és skinhead-mozgalmakkal, továbbá deklaráltan Szálasi és a hungarizmus szellemében működnek, meg sem próbálnak belesímulni a demokrácia intézményi és kulturális kereteibe. Kifejtette, hogy egy jobboldali politikai formáció nem attól lesz neonáci, ha néhány sajtóorgánum folyamatosan ilyen tartalmú cikkeket jelentet meg róla, ez legfeljebb társadalmi feszültségek generálására alkalmas. ... elemzésére utalással rögzítette, hogy a populizmus, a szélsőségesség, a neofasizmus és a fasizmus elnevezések alkalmasak egyrészt arra, hogy kijelöljék egy-egy párt helyét a politikai palettán, másrészt szimbolikus, negatív tartalommal is bírnak. Megjegyezte, hogy bár az alperes által csatolt írásbeli vélemények felkérésére készültek, azok közül azonban ... véleménye szerint a ... nem neonáci párt.