A Kúria Mfv.10566/2013/5. számú precedensképes határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 127. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

Mfv.II.10.566/2013/5.szám

A Kúria a dr. Ferencz Jácint ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Sokolowszky Stanislav ügyvéd által képviselt alperes ellen elmaradt munkabér megfizetése iránt a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 6.M.180/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Győri Törvényszék 2.Mf.20.260/2013/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.260/2013/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000,- Ft (Húszezer forint) + 5.400,- Ft (Ötezer-négyszáz forint) áfa felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 159.300,- Ft (Százötvenkilenc-háromszáz forint) felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2011. augusztus 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, először jogi osztályvezetői munkakörben, majd 2011. novemberétől kárrendezési feladatokat is ellátott, a személyi alapbére 2011. augusztus 1-jétől 2011. október 31. napjáig 644.000,- Ft, ezt követően 756.000,- Ft volt. A felperes munkaideje hétfőtől-péntekig 8-16.30-ig tartott, fél óra ebédidővel. 2011. augusztus 1. napjától 2012. január 30-ig a felperes összesen 258,25 óra túlmunkát végzett.

A felek a közöttük fennálló munkaviszonyt a 2012. január 30-án kelt megállapodásukkal közös megegyezéssel megszüntették. Az alperes a felperes részére 2012. január 30-án készpénzben 95.235,- Ft szabadságmegváltást fizetett.

A felperes 2012. január 31-én túlmunka iránti igényt jelentett be, napi 2,33 óra időtartamra, továbbá kérte szabadságmegváltás különbözetének megfizetését is. 2012. február 23-án az alperes a felperesnek január havi munkabér, továbbá szabadságmegváltás jogcímén 721.636,- Ft és 68.727,- Ft-ot utalt.

A felperes a módosított keresetében 2011. augusztus 1-től 2012. január 30. napjáig terjedő időszakra hétfőtől-péntekig átlagosan napi 2,5 óra, összesen 258,25 óra túlmunka ellenértékeként 1.683.144,- Ft, 2012. január havi munkabér-különbözet jogcímén 8.324,- Ft-ot, szabadságmegváltás különbözet jogcímeként 2011. évre 24.934,- Ft, 2012. évre pedig 35.553,- Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest, valamint kérte ezen összegek után járó kamatokat is.

Keresete indokolásában hivatkozott arra, hogy a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésekor nem mondott le a túlmunka, munkabér és szabadságmegváltás iránti igényéről. Állította, hogy munkaviszonya fennállása alatt rendszeresen a keresetben írt mértékben túlmunkát végzett, amit munkatársai és a számítógép háttérmentései is igazolnak.

Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint mivel a felperes a munkaviszony megszüntetéséről szóló jognyilatkozatot 30 napon belül nem támadta meg, ezért a per megszüntetésének van helye. Érvelése szerint rendkívüli munkavégzésre nem került sor, ezért annak díjazása sem illeti meg a felperest. A becsatolt kimutatásokat nem fogadta el és azt állította, hogy a felperes munkabére, valamint szabadsága is teljes mértékben megfizetésre került.

A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.M.180/2012/11. számú kijavított ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 1.533.450,- Ft-ot rendkívüli munkavégzés jogcímén, 24.934,- Ft-ot 2011. évi szabadságmegváltás jogcímén és további 34.363,- Ft-ot 2012. évi szabadságmegváltás jogcímén, valamint a fenti összegek után 2012. január 31. napjától számított kamatokat.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperesnek a munkaviszony közös megegyezéséről szóló jognyilatkozatot nem kellett megtámadnia ahhoz, hogy igényét érvényesíteni tudja. Ezért a határidő elmulasztásáról sem lehet szó.

A felperes követelését érdemben vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a becsatolt háttérmentésekkel a kereset jogalapját és összegszerűségét bizonyította. Az alperes a felperes által megjelölt órák számát és az órabér összegét nem vitatta, ezért a felperes által csatolt kimutatás alapján megállapította, hogy az 258,25 túlórát tartalmaz akként, hogy a felperes a próbaidő alatt 136,61 órát míg azt követően 12,64 óra rendkívüli munkát végzett. Ezek alapján az alperest 1.533.450,- Ft megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A 2012. január havi munkabér körében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes 21 munkanapot dolgozott, így a 756.000,- Ft bruttó munkabérre figyelemmel 34.363,- Ft a napi bére, ezért az alperes január hónapra megfelelő összeget fizetett ki. Rögzítette, hogy felek között nem volt vitatott, hogy az alperes a felperes 2011. évi szabadságából 5 napot váltott meg és nettó összegben 95.235,- Ft-ot fizetett ki, a felperes részére azonban napi 34.364,- Ft munkabér figyelembevételével 171.821,- Ft járt volna. Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a felperesnek 29 nap alap- és 4 nap pótszabadsága volt. Mivel 2012. január 30-án szűnt meg a jogviszonya, időarányosan 2,75, azaz 3 nap szabadság illette meg erre az évre, amelyből az alperes 2 napot fizetett meg, ezért további 1 napi szabadság megváltására, azaz 34.364,- Ft megfizetésére volt köteles.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt Győri Törvényszék a 2.Mf.20.260/2013/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak a permegszüntetés elutasítására vonatkozó indokolásával és megállapította, hogy a felperes a munkaviszony megszüntetésekor az egyéb igények tekintetében nem tett lemondó nyilatkozatot. Kifejtette, hogy a túlmunkadíj megfizetése esetén figyelemmel kell lenni a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 147. § (1) bekezdésére és a rendkívüli munkavégzés esetén a munkavállalót a rendes munkabérén felül a (2)-(4) bekezdés szerinti ellenérték illeti meg, ezért az nem tekinthető a felek megállapodásában foglalt követelésnek. Ugyanezen indokok a meg nem váltott szabadság tekintetében is irányadóak. Ezért helyesen mérlegelte az elsőfokú bíróság a beszerzett bizonyítékokat és állapította meg, hogy a felperes lemondó nyilatkozatot e körben nem tett. A törvényszék kifejtette, hogy a felperes már a megállapodás aláírását követő napon, 2012. január 31-én igénye érvényesítése érdekében az alpereshez fordult. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta érdemben a felperes követelését, mérlegelése pedig megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, annak felülmérlegelésére nem volt lehetőség.