A Kúria Pfv.21291/2014/6. számú precedensképes határozata megállapítás iránti per tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna

A határozat elvi tartalma:

Megállapítás iránti keresetnek nincs helye, ha az alperessel szemben marasztalás kérhető.

***********

Pfv.IV.21.291/2014/6.szám

A Kúria a dr. Huszár Zsuzsanna ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Bálint Tünde Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bálint Tünde ügyvéd) által képviselt alperes ellen egyezség létrejöttének megállapítása iránt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság előtt 15.P.II.22.322/2013. szám alatt megindított és a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.631.789/2014/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes által 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (százezer) forint másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes néhai .. köteles részre jogosult gyermeke, az alperes pedig az örökhagyó részbeni végrendeleti örököse gyermeke. Az örökhagyó hagyatékából a találmánya után járó díjakat az alperes örökölte. A felperes a Fővárosi Bíróság előtt pert kezdeményezett a kötelesrész kiadása iránt. A Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.865/2010/7. számú - az elsőfokú ítéletet részben megváltoztató - ítéletével kötelezte a jelen per alperesét és az örökhagyó házastársát a felperest megillető kötelesrész kiadására. Ennek során a kötelesrész alapjául - egyebek mellett - a .. tájékoztatása szerint általa visszatartott találmányi díjként 25.886.040 forint összeget vett figyelembe.

2010. szeptember 14-én ebben az eljárásban megtartott tárgyaláson a peres felek jogi képviselői egyezően úgy nyilatkoztak, hogy a jelenleg nem ismert és a jövőben esedékessé váló találmányi díjak 1/4 tekintetében a felperes, míg 3/4-e tekintetében az alperes jogosult, és ezen arányosítás mellett igénylik a jövőben a ..-től a találmányi díjak kifizetését.

A Fővárosi Bíróság 26.P.22.012/2007/43. számú kiegészítő ítéletével elutasította a felperes keresetét, amely a nem ismert és jövőben esedékessé váló találmányi díjak 1/4 részére vonatkozott. A kiegészítő ítélet indokolása szerint a felperes követelése olyan még nem ismert és a jövőben esedékessé váló követelés, ami olyan vagyonrészre vonatkozik, ami a II. r. alperes vagyonában jelenleg nincsen. A II. r. alperesnek is csak várománya van arra az esetre, amikor a ..-nél realizálódik a díj. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a felek a tárgyalási jegyzőkönyvben egyező nyilatkozatot tettek a találmányi díjak megoszlásának aránya, illetve részükre való kifizetése tekintetében.

Az elsőfokú bíróság jelen perben meghozott ítéletével elutasította a felperes keresetét, amelyben annak megállapítását kérte: a tárgyaláson a felek között egyezség jött létre abban a kérdésben, hogy az örökhagyót megillető, 2010. szeptember 14. napján összegszerűségében még nem ismert, valamint a jövőben esedékessé váló találmányi díjak 1/4 része a felperest, a további része pedig az alperest illeti.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes kötelesrész iránti igénye elbírálást nyert, így kizárólag az vizsgálható, hogy a kötelesrész iránti igénytől függetlenül a peres felek között létrejött-e egyezség a találmányi díjak 1/4 része vonatkozásában. E körben kifejtette, hogy a felperes keresetében hivatkozott nyilatkozatot a peres felek képviselői azon peres eljárásban a kötelesrész alapja és összege, illetve annak kielégítése tekintetében tették meg. Nyilatkozataik nem célozták egy újabb kötelem létrehozását, és nem is eredményezték azt. A felperes nyilatkozata sem irányult újabb kötelem létrehozására, csupán kötelesrészi igények kielégítését kívánta azáltal biztosítani, hogy a találmányi díjak 1/4 részére tartott igényt. A felperes osztályos egyezség kötésére nem volt jogosult. Anyagi és eljárásjogi egyezség sem jött létre a felek között, mivel annak feltétele a Ptk. 240. § (3) bekezdése alapján már meglevő kötelmi jogviszony, ami a jelen perben nem állt fenn, utóbbi pedig a Pp. 148. § (1) és (3) bekezdése szerinti bírósági jóváhagyás hiányában. Nem álltak fenn a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek sem, mivel az alperes az általa megfizetendő köteles részt teljesítette.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felek között azon megállapodás jött létre 2010. szeptember 14-én, miszerint az akkor még nem ismert és jövőben esedékessé váló találmányi díjak 1/4-e tekintetében a jogosultság ..t, míg 3/4-e tekintetében a jog ..t illet. Ezen arányosítás mellett igénylik a jövőben a ..-től az esedékes díjakat. A jogerős ítélet indokolásában a Pp. 123. §-a alapján kifejtette, hogy az alperes magának a jognak a meglétét vitatta, ez, és a kötelesrész tárgyában hozott határozatok a felperes jogvédelmét megalapozták. A másodfokú bíróság a nyilatkozat megítélése tekintetében egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az egyezségnek sem anyagi jogi, sem eljárásjogi értelemben nem tekinthető. A 2010. szeptember 14-én tett nyilatkozatok nem kötelesrész tárgyában születtek, hanem a jövőbeni találmányi díjra, az abból fakadó részesedésre vonatkoztak, amely tárgyban a felek között korábban jogviszony nem volt. Így nem volt olyan kötelem sem, amelynek a Ptk. 240. § (3) bekezdése szerinti módosítására e jognyilatkozatokkal került sor. Helytálló volt az a megállapítás, hogy a Pp. 148. § (3) bekezdése szerinti jóváhagyás hiányában ítélet hatályú megállapodás sem született a találmányból fakadó díjkövetelés jövőbeni megosztása tárgyában. Egyetértett azzal is a másodfokú bíróság, hogy sem a 26.P.22.012/2007/34. számú ítélet, sem az ezt kiegészítő ítélet nem teremt ítélt dolgot a jövőbeni találmányi díjak megosztása tekintetében, mert bár .. örökhagyó hagyatékának részét maga a találmányból fakadó díjkövetelés joga képezte, nem maga a díj, a Fővárosi Bíróság nem magáról a jogról, hanem pusztán a már esedékessé vált díjak tekintetében a kötelesrész kiadásáról rendelkezett.