BH 1987.2.39 I. Használt gépkocsira létrejött adásvételi szerződés megtámadásának szempontjai a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségére alapítottan [Ptk. 201. § (2) bek., 365. § (1) bek., PK 267. sz.].

II. Az adásvételi szerződéshez kapcsolódóan a szavatossági jog érvényesítésének kérdése csak akkor lehet vizsgálat tárgya, ha a szerződés megtámadása nem alapos. A két jogcím közül a megtámadásra alapított igény elbírálása az elsődleges. [Ptk. 235. § (1) bek., 237. § (1) és (2) bek., 305-306. §].

Az I. r. alperes 1982. szeptember 10-én vette meg a II. r. alperestől Dacia típusú személygépkocsiját.

Az I. r. alperes az 1974. decemberben forgalomba állított gépkocsin javítási munkákat végzett, majd az autópiacon 1983. február 27-én eladta azt a felperesnek 60 000 forint vételárért. Az I. r. alperes a vételár felvételéről elismervényt adott, de a szerződést eladóként a II. r. alperes írta alá néhány nappal később. Erre azért került sor, mert a forgalmi engedélyben még akkor is a II. r. alperes szerepelt tulajdonosként. A szerződésben az eladó kijelentette, hogy tudomása szerint a gépkocsin rejtett hiba nincs, és a fényezés nem takar nagymértékű rozsdásodást. Rögzítették azt is, hogy a gépkocsit megtekintett és kipróbált állapotban vette át a vevő.

A felperes 1983. márciusában a hűtővíz elfolyása és a magasnak talált olajfogyasztás miatt felkereste az I. r. alperest, aki azt javasolta, hogy vigyék a gépkocsit szakszervizbe. Majd 1983. április 7-én - számos hiba megjelölésével - levelet írt az I. r. alperesnek, és bejelentette, hogy eláll a szerződéstől. A felperes jogi képviselője útján 1983. augusztus 8-án újabb levelet írt az I. r. alperesnek. Ezt a levelet megküldte a II. r. alperesnek is. Ebben arról tájékoztatta őket, hogy a gépkocsit időközben szakértővel megvizsgáltatta, aki olyan véleményt adott, amely szerint a gépkocsi forgalmi értéke a szerződéskötéskor nem lehetett több 35 000 forintnál. Ezért felhívta az alpereseket, hogy fizessenek vissza 25 000 forintot.

1983. nyarán a felperes is végeztetett bizonyos munkákat a gépkocsin.

A felperes többször módosított keresetében elsődlegesen szavatossági jogokat érvényesített: bejelentette a szerződéstől való elállását, illetőleg ha ezt a bíróság nem tartaná alaposnak, 25 000 forint vételár-leszállítást kért. Másodlagosan megtámadta a szerződést a szolgáltatások között mutatkozó feltűnően nagy értékkülönbség, tévedés, illetőleg megtévesztés okából. A későbbiekben a tévedésre és a megtévesztésre alapított támadását visszavonta. Kijelentette, hogy kártérítési követelést nem érvényesít. Kérte, hogy a bíróság a II. r. alperest az I. r. alperes marasztalásának tűrésére kötelezze.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. A II. r. alperes a tárgyalásokon nem jelent meg, és írásban sem terjesztett elő ellenkérelmet.

Az elsőfokú bíróság ítéletével arra kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen vissza a felperesnek 11 700 forintot; a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította, őt kötelezte az I. r. alperes javára 1500 forint perköltség megfizetésére; egyebekben úgy rendelkezett, hogy a további költségeiket a felek maguk viselik. Az ítélet indokolása szerint a bíróság K. M. szakvéleménye alapján állapította meg azt, hogy a gépkocsi adásvételkori értéke 48 300 forint volt. A szerződéskötéskor a gépkocsiban rejtett hibák voltak (a fenéklemez korróziója, túlzott olajfogyasztás). Ezek a hibák azonban kijavíthatók. Ezért a felperesnek a Ptk. 306. §-ának (3) bekezdésére alapított szavatossági igénye nem alapos. A bíróság azonban "a gépkocsi vételárát leszállította az igazságügyi szakértő által meghatározott reális forgalmi érték alapján". Az elsőfokú bíróság nem jelölte meg azt a jogszabályi rendelkezést, amelyre ezt a döntését alapozta.

Másodlagosan vizsgálta a kerületi bíróság a szerződés megtámadása iránti igényt, amit azonban nem talált alaposnak. Megállapította, hogy az igazságügyi szakértőnek és a felperes magánszakértőjének a véleménye között csak a számolás módjában van különbség. Ettől eltekintve az igazságügyi szakértő azt is közölte, hogy az Autó-motor című időszaki lap és a MERKUR Vállalat adatai szerint 1983-ban a hasonló korú Dacia gépkocsik ára 48 000 és 80 000 forint között mozgott. Mivel a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint az eladó nem köteles vételárként a forgalmi értéket kikötni, ilyen körülmények között a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján a felperes nem jogosult a szerződés megtámadására.

Az ítélet ellen a felperes és az I. r. alperes fellebbezett. A felperesnek a fellebbezésében elsődlegesen az eredeti állapot helyreállítását, másodlagosan pedig a vételárnak 35 000 forintra való leszállítását kérte, az I. r. alperes pedig a kereset teljes elutasítását.

A II. r. alperessel szembeni elutasító rendelkezés elsőfokon jogerőre emelkedett.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében úgy változtatta meg, hogy az I. r. alperest 21 000 forint és 1500 forint elsőfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte. A felperesnek az elsőfokú perköltségben való marasztalását mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és megállapította, hogy a fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik.

Az ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerint feltűnő aránytalanságra alapítottan találta az I. r. alperest marasztalhatónak. Érvelése lényege az volt, hogy "a Legfelsőbb Bíróság több iránymutató eseti döntése alapján az IMSZI vonatkozó módszertani levelében foglaltakból indult ki, és emellett értékelte a konkrét perben felmerült azon körülményeket, amelyek alapján kiszámított műszaki értéket módosítják. K. M. szakértő nem indokolta meg azt, hogy milyen tényezők alapján számolt el forgalmi felárat ennél a gépkocsinál, mert az általa említett »a típus keresettsége« tényező önmagában nem elegendő. Az IMSZI módszertani leveléből kitűnően, amennyiben a forgalmi érték eltér a műszaki értéktől, azt részletesen meg kell indokolni. Ilyen részletes indokolást K. M. szakértő véleménye nem tartalmaz, mert önmagában az, hogy a Dacia gépkocsik ebben az időben 48 000 - 80 000 forint között kerültek értékesítésre, ennek nem tekinthető".