A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27010/2015/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 67. §, 78. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 92. §, 93. §, 95. §, 96. §, 99. §, 108. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 39. §] Bíró: Mazzag Judit

Kapcsolódó határozatok:

*Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27010/2015/7.*, Kúria Kfv.35635/2015/6., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33501/2016/12., Kúria Kfv.37201/2018/3. (EH 2019.12.K22), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30680/2019/27., Kúria Kfv.35284/2020/15. (BH 2021.7.207)

***********

Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

4.K.27.010/2015/7. szám

A dr. Molnár Árpád ügyvéd által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek, a jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a bíróság meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000,- (harmincezer) Ft perköltséget, valamint adóhatósági külön felhívásra az Államnak 321.200,- (háromszázhuszonegyezer-kettőszáz) Ft feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A bíróság a közigazgatási hatósági eljárás iratai, valamint a peres felek előadásai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes taxis személyszállítást végző egyéni vállalkozó, az adóhatósági ellenőrzéssel érintett időszakban három darab taxiengedéllyel és taxaméterrel ellátott gépjárművet üzemeltetett, amelyekkel közületek megrendelése alapján végzett személyszállítást, valamint beszálló utasok részére személytaxi szolgáltatást nyújtott.

Az elsőfokú hatóság (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél személyi jövedelemadó és általános forgalmi adó adónemek tekintetében 2010. és 2011. évekre, valamint egyszerűsített vállalkozói adó adónem tekintetében 2012. január 1-jétől február 18-áig terjedő időszakra vonatkozóan a megbízólevél1 számú megbízólevél alapján. A megbízólevél 2012. június 21. napján került kiállításra, azt azonban nem kézbesítette az elsőfokú adóhatóság a felperes részére, hanem a 2012. június 25. napján kelt módosított megbízólevelet és módosított vizsgálati programot vette át szabályszerűen a felperes 2012. június 28. napján, amelyek tartalmában az adóellenőrök személyének sorrendjét leszámítva teljes egészében megegyeztek az eredeti megbízólevéllel és vizsgálati programmal. A módosított megbízólevél és vizsgálati program kézbesítésével egyidejűleg az elsőfokú adóhatóság külön is tájékoztatta a felperest az ellenőrzés megindításáról, az ezzel összefüggésben őt terhelő kötelezettségekről és az ellenőrzés megkezdésének jogkövetkezményeiről.

A felperes az egyéni vállalkozás iratanyagát és a személyi jövedelemadó bevallását érintő egyéb iratait 2012. július 4. napján adta át az elsőfokú adóhatóság adóellenőreinek. Az iratok átvételéről készült jegyzőkönyvben 5 dosszié került megjelölésre "2010. Járulék Alkalmazottak", "2011. Járulék", "2010. I-XII. Könyvelés", "2011. I-XII. Könyvelés", "EVA Bevételi nyilvántartás 2012.01.01.- 2012.02.18" feliratokkal. Az ellenőrzés során az elsőfokú adóhatóság iratpótló végzései alapján a felperes további iratokat is átadott az adóellenőrök részére, majd az elsőfokú adóhatóság közelebbről meg nem határozható időpontokban csak az eredeti iratok pontosan nem beazonosítható részét adta vissza a felperesnek, az iratok visszaadásáról azonban jegyzőkönyvek nem készültek. A felperes által átadott összes irat fénymásolatban megtalálható az adóhatósági ellenőrzés iratanyagában.

Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság iktatószám1 iktatószámú határozatával a felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben 1.336.927,- Ft, általános forgalmi adó adónemben 2.986.000,- Ft, összesen 4.322.927,- Ft adókülönbözetet tárt fel, amely teljes egészében adóhiánynak minősült. Az elsőfokú adóhatóság a 4.322.927,- Ft bírságalap után 3.242.195,- Ft adóbírságot szabott ki, a késedelmi pótlék pedig 922.340,- Ft-ban került meghatározásra. A 2012. január 1-jétől 2012. február 18-ig terjedő időszakra az elsőfokú adóhatóság 4.559.730,- Ft egyszerűsített vállalkozói adóalap után 1.687.100,- Ft fizetendő egyszerűsített vállalkozói adót állapított meg.

Az elsőfokú adóhatóság határozatában rögzítette, hogy a felperes a közületi fuvarok ellenértékét számlák alapján a taxaméterbe beütötte, ugyanakkor a beszálló utas kilométer vonatkozásában az alkalmazott fuvardíj tekintetében ellentmondást tárt fel, így a valós adóalapot becslési eljárás keretében határozta meg arra hivatkozással, hogy a felperes iratai nem alkalmasak a valós adóalap megállapítására, mivel a felperes a nem közületi fuvarok esetén jelentősen a legalacsonyabb tarifa alatti viteldíjról állított ki bizonylatokat. Az elsőfokú adóhatóság álláspontja szerint az egy kilométerre kimutatott viteldíjak teljesen gazdaságtalanok, lehetetlenek, amelyeket valósnak elfogadni nem lehetett. A becslés módszerét - figyelembe véve a felperes jegyzőkönyvekre tett észrevételeit - oly módon határozta meg, hogy a becsült viteldíjakat a közületi szerződéses utak esetében elfogadta a számlákon szereplő összegben, a taxis személyszállítás esetében pedig az alanyi adómentes és az ÁFA köteles időszakra meghatározott kilométer egységár szerint állapította meg 150,- Ft/km, illetve 120,- Ft/km + ÁFA összegben. Az összes kimutatott utaskilométer a rendelkezésre álló havi taxaméter záró nyugták alapján került megállapításra.

Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt, a fellebbezés folytán eljáró alperes iktatószám2 iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában a felperes fellebbezése alapján külön is kitért arra, hogy az ellenőrzés megkezdése szempontjából nincs jelentősége, miszerint a kézbesített irat megnevezése megbízólevél avagy módosított megbízólevél, a joghatás, azaz a vizsgálat megkezdése szempontjából kizárólag az bír jelentőséggel, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 93. § (1) bekezdésében foglaltak ne sérüljenek. Állította, hogy a 2012. július 4-én kelt iratátadás-átvételi jegyzőkönyv beazonosíthatóan tartalmazta az átvett iratokat, a tételes átvétel hiányából eredően a felperes jogai nem sérültek és kiemelte, hogy a felperes által átadott iratok másolatban a 3. számú kiegészítő jegyzőkönyv mellékleteként (37. számú melléklet) csatolásra kerültek, így a felperes észrevételezési és fellebbezési joga nem sérült, az iratanyag birtokában törvényben biztosított jogaival korlátozás nélkül élhetett. Megállapította továbbá, hogy a felperesnél a becslés feltételei az Art. 108. § (1) - (2) bekezdéseiben és (3) bekezdés c.) pontjában foglaltak alapján fennálltak.