BH 2004.8.321 A szerződés elállás miatti megszűnése esetén az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani akkor, ha az egyik szerződő fél a tulajdonába került ingatlant az elállást megelőzően létrejött szerződéssel harmadik személynek elidegenítette [Ptk. 319. §, 320. §].

Az I. r. alperes a 2000. február 20. napján létrejött szerződéssel 1 200 000 forint vételárért eladta a II-III. r. alpereseknek a perbeli belterületi ingatlanát. A szerződésben a felek rögzítették, hogy a vevők a teljes vételárat az eladónak megfizették. Az okirat aláírásával a felperes hozzájárulását adta ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartásba a vevők tulajdonjoga vétel jogcímén egyenlő arányban bejegyzésre kerüljön.

Az adásvételi szerződésben foglaltakkal szemben a II-III. r. alperesek a vételárat nem fizették ki, ezért az alperesek ugyanezen a napon kölcsönszerződést kötöttek, amely szerint a II-III. r. alperesek az I. r. alperestől 1 200 000 forintot kölcsönvettek, amelyből 300 000 forintot 2000. február 23-áig, 900 000 forintot pedig 2000. április 30-áig kamatmentesen visszafizetnek.

A II-III. r. alperesek az I. r. alperes részére 300 000 forintot fizettek meg, a 900 000 forint vételárhátralék megfizetésére nem került sor. Annak kiegyenlítésére a II-III. r. alperesek több ízben is ígéretet tettek, legutóbb 2000. október 26-án 2000. november 30-áig vállalták a 900 000 forint kifizetését.

Időközben a II-III. r. alperesek a tulajdonukba került ingatlant a 2000. május 29-én létrejött szerződéssel 1 300 000 forint vételárért a felperesnek adták el. A felperes a teljes vételárat kiegyenlítette és 2000. május 31-én a földhivataltól tulajdonjogának bejegyzését kérte. Kérelmét a földhivatal széljegyezte.

Miután a II-III. r. alperesek 2000. november 30-áig sem egyenlítették ki a 900 000 forint hátralékos vételárat, az I. r. alperes 2000. november 13-án a II-III. r. alperesekkel szemben tulajdonjog megállapítása iránt pert indított. A perben a bíróság bírósági meghagyást bocsátott ki, amelyben megállapította, hogy a perbeli ingatlan az I. r. alperes kizárólagos tulajdonát képezi. Megkereste a földhivatalt a II-III. r. alperesek tulajdonjogának törlése és az eredeti állapotnak megfelelően az I. r. alperes tulajdonjogának a bejegyzése érdekében.

A bírósági meghagyásról a felperes tudomást szerezve az alperesekkel szemben előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlan tulajdonjogát vétel jogcímén megszerezte. Kérte tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését. Arra hivatkozott, hogy az ingatlan tulajdonjogát jóhiszeműen, ellenérték fejében az ingatlan-nyilvántartásban bízva szerezte meg és azt birtokba is vette. Az I. r. alperes által a II-III. r. alperesekkel szemben indított perben nem vett részt, ezért az ott kibocsátott bírósági meghagyás hatálya tulajdonszerzését nem érinti.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. r. alperes kifejtette, hogy a 2000. február 20-án létrejött adásvételi és kölcsönszerződés egy ügyletet takar. A kölcsönszerződés 3. pontja pedig bontó feltételt fogalmazott meg akkor, amikor az alperesek úgy állapodtak meg, hogy amennyiben a kölcsönvevők nem fizetik vissza a kölcsönt, úgy az ingatlan tulajdonjoga a kölcsönadó javára visszaszáll. A fizetési határidő 2000. április 30-án eredménytelenül eltelt, ily módon a bontó feltétel bekövetkezte a szerződés hatályát megszüntette. Ennélfogva a II-III. r. alperesek tulajdonjoga már nem állt fenn akkor, amikor az ingatlant a felperesnek eladták.

Hivatkozott arra is, hogy a 2000. április 30-ai határidő leteltét követően elállási jogát gyakorolta, amely a szerződést keletkezésének időpontjára visszaható hatállyal szüntette meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a 2000. február 20. napján létrejött adásvételi és kölcsönszerződés lényegében részletvételben való megállapodás. A kölcsönszerződés 3. pontjában az alperesek elállási jogot kötöttek ki az I. r. alperes javára, amelyet az I. r. alperes a meghallgatott tanú vallomása alapján megállapíthatóan jogszerűen gyakorolt. Az I. r. alperes elállása folytán az eredeti állapot helyreállításáról kellett rendelkezni, amelyről a bíróság bírósági meghagyást bocsátott ki. A felperes tulajdonjogot pedig azért nem szerzett, mert az elállásra olyan időpontban került sor, amikor a felperes tulajdonjoga még nem került az ingatlan­nyilvántartásba bejegyzésre. A II. és III. r. alpereseket a felperes javára 1 300 000 forint és ezen összeg kamatának a megfizetésére kötelezte az eredeti állapot helyreállítása jogcímén.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a II-III. r. alpereseket marasztaló rendelkezését hatályon kívül helyezte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes és a II-III. r. alperesek között kereseti kérelem hiányában került sor az eredeti állapot helyreállítására. A felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme pedig azért nem teljesíthető, mert a bírósági meghagyás az I. r. alperes tulajdonjogának a fennállását állapította meg.

A jogerős ítélet ellen - annak megváltoztatása és kereseti kérelmének való helytadás érdekében - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy az I. r. alperes elállási jogát a II-III. r. alperesekkel szemben a keresetlevél benyújtásával gyakorolta. Az ezt megelőző nyilatkozatai teljesítésre való felhívásnak minősülnek, az adásvételi szerződésre megszabott alakban az I. r. alperes nem tett elállásra vonatkozó nyilatkozatot.

Álláspontja szerint ennek jogi relevanciája csak akkor lett volna, ha ezt a jogát az I. r. alperes 2000. május 29­e, az általa kötött szerződés időpontja előtt gyakorolta volna. Ezért közte és a II-III. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés érvényes, ennek alapján tulajdonjogot szerzett. Kifejtette továbbá, hogy a bírósági meghagyás rá nem hat ki, a perben nem vett részt annak ellenére, hogy tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelmét az ingatlan-nyilvántartás a per megindításakor széljegyként feltüntette.