BH 1982.2.40 I. Az előzetes letartóztatás fenntartása indokolt, ha a fiatalkorú már eddig is hosszabb időn keresztül, eredményesen vonta ki magát a büntető eljárás alól és az elfogatóparancs útján kézrekerült vádlott által elkövetett szándékos vétségnek jelentősebb a tárgyi súlya [Be. 92. § (1) bek. d) és e) pont, 302. § (1) bek.].

II. Ha az ügy az elsőfokú bíróság előtt van folyamatban, a másodfokú bíróság nem utasíthatja a járásbíróságot meghatározott bizonyítás felvételére, a bizonyítás kiegészítésére vagy evégből pótnyomozás elrendelésére [Be. 206. §].

Az első fokú bíróságnak a fiatalkorú vádlott előzetes letartóztatását fenntartó végzése ellen a vádlott, a védője és a törvényes képviselő élt fellebbezéssel, a vádlott szabadlábra helyezését kérték.

I. A fellebbezések alaptalanok.

A fiatalkorú vádlott ellen a büntető eljárás 1979. szeptembere óta van folyamatban, annak elhúzódása egyértelműen a vádlott magatartására vezethető vissza. A vádlott a büntető eljárás alól elrejtőzésével igyekezett kivonni magát, s ez hosszú időn át eredményes volt. Az 1979. novemberében kibocsátott elfogatóparancs alapján a vádlott kézrekerítésére csak 1981. július 25. napján került sor.

A vádlott munkahellyel nem rendelkezik, családi körülményei rosszak. A büntető eljárás kisebb értékre elkövetett lopás vétsége miatt van ugyan folyamatban, a vádirati tényállás szerinti elkövetési tevékenység és elkövetési mód azonban a cselekmény jelentősebb tárgyi súlyára utal.