A Szegedi Törvényszék M.70252/2020/11. számú határozata végkielégítés tárgyában. Bíró: Kőrösi Gábor

Kapcsolódó határozatok:

*Szegedi Törvényszék M.70252/2020/11.*, Szegedi Ítélőtábla Mf.40034/2021/9., Kúria Mfv.10149/2021/10., 3200/2023. (V. 5.) AB határozat, Kúria Kpk.39044/2023/3., Kúria Mfv.10080/2023/6.

***********

SZEGEDI TÖRVÉNYSZÉK

6726 Szeged, Fő fasor 16-20.

Pf.: 408. Telefon: 06-62-795-010

3.M.70.252/2020/11.

A Szegedi Törvényszék a Dr. Hovánszki Arnold Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd Dr. Hovánszki Arnold (1012 Budapest, Várfok u. 7-9. A/1/1.) által képviselt Felperes1 felperesi cím. szám alatti lakos felperesnek - a Dr. Kókai Judit ügyvéd (2801 Tatabánya, Győri út 6/A. fsz.4.) által képviselt alperes. Cím2. szám alatti székhelyű alperes ellen - végkielégítés különbözet és egyéb iránt indított perében meghozta a következő

ítéletet

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek

- 6.731.200.-(Hatmillió-hétszázharmincegyezer-kétszáz) Ft végkielégítés-különbözetet és ezen összeg után 2020.07.01. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező kamatát,

- 477.600.(Négyszázhetvenhétezer-hatszáz) Ft felmondási időre járó munkabérkülönbözetet és ezen összeg után 2020.07.01. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező kamatát,

- 915.528.-(Kilencszáztizenötezer-ötszázhuszonnyolc) Ft perköltséget.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - különb felhívásra - 432.528.-(Négyszázharminckétezer-ötszázhuszonnyolc) Ft eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt van helye fellebbezésnek, amelyet írásban, 3 példányban, az elektronikusan kapcsolatot tartó fél által írásban elektronikus úton - a Szegedi Törvényszékhez intézve - lehet benyújtani a Szegedi Ítélőtáblához.

A jogi képviselő nélkül eljáró fél fellebbezését az elsőfokú bíróságon az erre a célra meghatározott ügyfélfogadási időben szóban is előadhatja, az általa előadott fellebbezésben a fellebbezés alapjául szolgáló jogszabálysértés feltüntetése során mellőzhető a jogszabályhelyre hivatkozás.

A jogi képviselővel eljáró fél által jogi képviselő nélkül, továbbá az elektronikus úton kapcsolatot tartó fél által nem elektronikus úton; vagy elektronikus úton, de nem az E-ügyintézési törvényben és a végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon előterjesztett fellebbezést a bíróság hiánypótlási felhívás kiadása nélkül visszautasítja.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a másodfokú bíróság az ítélet elleni fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri; a bíróság azt indokoltnak tartja; vagy tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. A fellebbező fél tárgyalás tartását a fellebbezésben kérheti.

Indokolás

Tényállás

[1] Az alperes a felperes 1995. január 12. napjától fennálló munkaviszonyát 2020. július 01. napján kezdődő 90 nap felmondási idővel 2020. szeptember 28. napjával felmondással megszüntette.

Ennek indokolása szerint a munkáltató átszervezés végrehajtásáról döntött, a felperes által betöltött pozíció megszüntetésre kerül.

[2] Az alperes a felperes részére felajánlott másik munkakört, amely a végzettségének, személyi kompetenciájának szempontjából alacsonyabb besorolású volt, ezért azt a felperes nem fogadta el.

[3] Alperes, mint az ZRT munkáltatói jogutódja a felperes vonatkozásában a kollektív szerződés KSZ és az kollektív szerződés1 (KSZ1) hatálya alá tartozik.

[4] A felperes távolléti díja 477.600.-Ft.

A felperese keresete, az alperes ellenkérelme

[5] A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság azt alperest 5.731.200.-Ft elmaradt végkielégítéskülönbözet, 1.000.000.-Ft úgynevezett kiegészítő végkielégítés, valamint 477.600.-Ft felmondási időre járó munkabérkülönbözet megfizetésére.

A felperes a felmondás jogszerűségét nem vitatta, azonban arra hivatkozott, hogy az alperes által az Mt. alapján részére megfizetett hat havi végkielégítésen felül a felperest további 12 havi végkielégítés illeti meg, a kollektív szerződés2 (a továbbiakban KSZ2) 7. fejezet 7.1 és 7.2 pontja alapján.

[6] Az kollektív szerződés1 (a továbbiakban KSZ1) alapján a felperes úgy ítéli, hogy ezen helyi kollektív szerződés 3. számú mellékletének III/3. pontja alapján a felperes jogosult úgynevezett alapjóléti keret kétszeresének megfelelő mértékű kiegészítő végkielégítésre.

[7] A KSZ2 7. fejezetének 5.1 pontja alapján a felperes - figyelemmel arra, hogy az 5.1 pont alapján minden olyan munkavállaló, aki legalább 20 éves munkaviszonnyal rendelkezik jogosult 120 napos felmondási időre és mivel a felperes pusztán 90 napos felmondási időre járó munkabérét kapta meg - jogosult további 30 nap felmondási időre járó munkabérkülönbözetre.

[8] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte, érvelése szerint a perben nem a kollektív szerződés megkötése időpontjának, hanem annak van jelentősége, hogy az alperes mikor vált köztulajdonban álló munkáltatóvá. Hivatkozása szerint egy átmeneti rendelkezés kizárólag a hatálybalépés időpontjában az adott rendelkezés hatálya alá tartozó jogviszony tekintetében értelmezhető, a hatálybalépést követően, azaz a jövőben bekövetkező tényállásokra már nem rendelkezik az Mth. A hivatkozott rendelkezésekből és ehhez fűzött indokolásból nem olvasható ki olyan jogalkotói törekvés, mely a jövőben, tehát a hatálybalépést követően bekövetkező tényállások esetében is érvényesíteni kívánta volna az átmeneti rendelkezést, hiszen amennyiben a jogalkotó az Mth. 11. § (1) bekezdésének hatályát az Mt. hatálybalépést követően köztulajdonúvá váló munkáltatóra is ki kívánta volna terjeszteni, azaz az általános szabályhoz képest a jövőben bekövetkező tényállásokra is eltérést akart volna engedni, erre önálló szabályt kellett volna alkotnia és ezt az Mt.-ben kellett volna elhelyeznie. Az a körülmény, hogy a hatálybalépést követően az Mt. 204. § hatálya alá kerülő munkáltatóra nincs sajátos rendelkezés, arra utal, hogy ezt a tényállást a jogalkotó nem kívánta kivenni az általános szabály hatálya alól, amiről egyébként, ha ez lett volna a szándéka, magában a jogszabályban, az Mt.-ben kellett volna rendelkezni. A jogalkotói szándék az Mth. szabályainak megalkotásával kizárólag arra irányult, hogy a hatálybalépéskor köztulajdonban álló munkáltatónál korábbi felmondásra és végkielégítésre vonatkozó megállapodást hagyja érintetlenül. Ebből következően az alperes köztulajdonában álló munkáltatóvá válásának időpontjában a KSZ2 felperes által hivatkozott rendelkezései az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján érvénytelenné váltak, a felperes jogviszonyának megszüntetésekor ezek nem alkalmazhatóak, így a felperes a kollektív szerződések érvénytelen rendelkezései alapján az alperessel szemben nem érvényesíthet igényt.