A Kúria Mfv.10420/2015/1. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 169. §] Bírók: Stark Marianna, Suba Ildikó, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.II.10.420/2015/3.szám

A Kúria a dr. Magyar Anikó ügyvéd által képviselt felperesnek ... alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.243/2013/60. szám alatt megindított és másodfokon a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.002/2015/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.002/2015/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes 2010. augusztus 3-tól 2011. május 2-ig állt munkaviszonyban a felperessel országos hatáskörű szervező-ügyvivő munkakörben. Munkakörének ellátásához a felperes személygépjárművet és telefont bocsátott az alperes rendelkezésére, a szükséges költségeket megelőlegezte, amellyel el kellett számolnia. Az alperes már a munkaviszony létesítését megelőzően is ellátott olyan feladatokat, amelyek később a munkakörébe tartoztak.

A felperes a keresetében 358.250,-forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest azzal az indokkal, hogy az elszámolási előlegként kifizetett összeggel nem számolt el, és ezzel a magatartásával kárt okozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, nem vitatta, hogy a megjelölt előleget felvette, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy azzal teljes mértékben elszámolt.

A Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 3.M.243/2013/60. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, a felperest perköltség, állam által előlegezett költség, valamint illeték megfizetésére kötelezte.

Az ítélet indokolása szerint a felperes által a kereseti kérelmének alátámasztására csatolt, általa készíttetett könyvszakértői vélemény nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a kereseti kérelem megalapozott. A szakvélemény a felperes által előadottak alapján készült, az alperes által leadott elszámolások, számlák a Szekszárdi Járásbíróság előtt 2.B.234/2012. számon folyamatban lévő büntetőeljárásban keletkezett iratokhoz lettek csatolva. A szakvélemény a szakértő kompetenciájába nem tartozó megállapításokat tartalmaz, melyekre vonatkozóan a szakértő a meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy ezekben a kérdésekben elfogadta a felperes főtitkára által leírtakat. Mindezek alapján a felperes megbízásából készített szakvélemény nem alkalmas annak megállapítására, hogy az alperes az általa felvett előleggel elszámolt-e. A perben igazságügyi könyvszakértő kirendelése lett volna szükséges ahhoz, hogy a kereseti kérelem megalapozottságáról dönteni lehessen, felperes azonban ezt nem indítványozta, így nem bizonyította a kereseti kérelemben megjelölt mértékű károkozást.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Szekszárdi Törvényszék a 10.Mf.20.002/2015/3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy mellőzte a felperes illeték fizetésére kötelezését.

Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és arra alapozva helytálló jogi álláspontot alakított ki.

A másodfokú bíróság elsődlegesen a felperesnek az első fokon eljárt tanács elnökének elfogultságát kifogásoló panaszát vizsgálta, és azt nem találta megalapozottnak. Utalt arra, hogy önmagában az a körülmény, hogy a tanácselnök rendelkezése alapján a felperes képviselője a tárgyalóteremben hol foglalt helyet, nem alapozza meg az elfogultságot, mint ahogyan az sem, hogy a felperesi bizonyítás körébe tartozó, folyamatban lévő büntetőeljárásban csatolt iratok beszerzésére felperest hívta fel a bíróság. Álláspontja szerint ez az eljárás „nem perrendszerű magatartás, azonban elfogultsági kifogást nem alapoz meg, különösen azért nem, mert az első fokon eljáró tanács elnöke utóbb megteremtette annak a lehetőségét, a büntetőbíróság írásbeli megkeresése útján, hogy az esetleges szakértői bizonyításhoz rendelkezésre álljanak a büntetőeljárás iratai”. Az elsőfokú bíróság elnökének igazgatási ügyben tett nyilatkozatának a megítélése pedig, kívül esik a perben bejelentett elfogultsági kifogás elbírálásán.

A jogerős ítélet indokolása az ügy érdemében utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 169. § (4) bekezdése alapján helyesen tájékoztatta a feleket a bizonyítási teherről és helytállóan hívta fel a felperest a szakértői bizonyítás szükségességére is, az a körülmény, hogy az alperes számára is biztosította a bizonyítási lehetőséget az ügy jellegéből adódik, ugyanis az alperes sem zárható el annak bizonyításától, hogy az elszámolás megtörtént a részéről. Az elsőfokú bíróság a felperest megfelelően tájékoztatta a bizonyítási teherről, így indokoltan vonta le az ítéletében az azzal összefüggő következtetést, hogy a felperes a bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette. A felperes megbízásából készített szakvélemény csupán felperes előadásaként értékelhető, a kereseti kérelem alperes általi vitatása miatt a kereseti kérelem bizonyítottságát nem jelentheti. A felperes által megbízott szakértő kizárólag az általa rendelkezésre bocsátott adatokkal és feltételek szerint dolgozott. Az elszámolás pontos feltételeinek a tisztázatlansága is indokolttá tette azt, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítás szükségességére hívta fel a felperest. A perben a bíróság által elrendelt szakértői vizsgálat, mint bizonyítási eszköz tette volna lehetővé, hogy a bizonyítandó tényekre tekintettel történjen meg a vizsgálati szempontok és a tisztázandó kérdések meghatározása. Ezen túlmenően a felperes keresetében érvényesített tételek között az alperes munkaviszonyának létrejöttét megelőző időszakból származó tételek is szerepeltek.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését és „ a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát”.

Előadása szerint amiatt, hogy az elsőfokú tanács elnöke ellen bejelentett elfogultsági kifogása nem lett szabályszerűen elbírálva, sérült az a joga, hogy az ügyét pártatlan bíróság tisztességes eljárásban bírálja el. Sérült a hatékony jogorvoslathoz való joga is azáltal, hogy a másodfokú bíróság „ mondvacsinált indokok” alapján állapította meg az első fokon eljárt bíró elfogultságát.

Az első fokon eljáró bíró saját negatív hozzáállását fejezte ki a felperessel szemben, amikor a képviselőjeként eljárt titkárt a hallgatóság soraiba ültette.

A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az elfogultsági kifogás tárgyában hozott 1.Mpk.50.037/2014/3. számú végzés ellen a Szekszárdi Törvényszék elnökéhez benyújtott és általa az elsőfokú bíróság elnökének továbbított panasz elbírálására nem került sor. Az elsőfokú bíróság elnöke a Pp. 16. § (1) bekezdésének kógens rendelkezését figyelmen kívül hagyta, amikor a kizárási indítványt nem terjesztette fel a Pécsi Ítélőtáblára más bíróság kijelölése végett, noha korábban maga nyilatkozott úgy, hogy kérte a kizárását a felperesi szakszervezettel kapcsolatos ügyekben.