BH 2022.11.296 A károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek megítélésével kapcsolatos bírói gyakorlatban alapvetően az észszerűség, a célszerűség, az indokoltság, az arányosság objektív kritériumai érvényesülnek. Az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményéből azonban az is következik, hogy nemcsak az általában elvárhatóságot, hanem az adott helyzetből fakadó körülményeket is értékelni kell. Ebből a szempontból az a döntő, hogy amikor a károsult a kiadásról határozott, a felmerülő költséget a rendelkezésére álló információk alapján, az eset körülményeire is tekintettel indokoltnak, szükségesnek, arányosnak tarthatta-e. Nem értékelhető a károsult kárenyhítési kötelezettségének megsértéseként az olyan magatartás, amely a károsult számára az elvárható mértéket meghaladó terhet eredményezne [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 177. § (1) bek., 206. §; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:4. § (1) bek., 6:522. § (2) bek. c) pont, 6:522. § (3) bek., 6:525. § (1) és (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes társasház épülete melletti ingatlanon 2014 decemberében egy eltörött nyomócsőből víz került a talajba, amelynek következtében az épület falain repedések keletkeztek. Az alperes által üzemeltetett víziközmű hibáját feltárták, a meghibásodott csővezetéket kijavították. A felelősségbiztosítási szerződése alapján az alperes bejelentette a káreseményt az alperesi beavatkozónak.

[2] Életveszélyes helyzet nem alakult ki, az épület helyreállításának mielőbbi megkezdése azonban indokolttá vált. A felperes által megbízott statikus a feltárást, valamint a későbbi károsodás megelőzése érdekében az alapok szakaszos megerősítését javasolta. Az alapok megerősítését, a sérült falak helyreállítását az alperes kárszakértője szerint is el kellett végezni. A helyreállítás módjának meghatározására a felperes tartószerkezeti tervező mérnökkel műszaki leírást készíttetett és annak alapján vállalkozót bízott meg a feltárásra és a helyreállításra. A vállalkozó 2015. február 20-án megkezdte a szakaszos alapmegerősítést. Az alap feltárása során kitermelt föld nedves volt, a talaj ugyan nem mosódott ki, azonban a víz megnyomta az alap alatt lévő talajt is, és a pince irányában elmozdulás mutatkozott az alapozásnál, amely a falak bemozdulását is eredményezte, a falsíkon jelentkezve. Az alapozás helyreállítása után az alagsori falak javítását, valamint az alapozás miatt felbontott és süllyedés miatt sérült területen az aljzatbeton cseréjét is el kellett végezni. A munkák során keletkezett por és szemét miatt szükségessé vált a lépcsőház kifestése. Az elvégzett munkákról a vállalkozó munkanemenként költségvetést készített, amelyet a felperes benyújtott az alperesi beavatkozóhoz.

[3] A vállalkozó számlája és költségvetése alapján az alperesi beavatkozó felülvizsgálta a felperes kártérítési igényének összegét és azt - avulást is figyelembe véve - 5 063 645 forintban fogadta el. Az alperest terhelő 10% önrészt levonva, 2015. július 22-én 4 557 288 forintot fizetett ki a felperesnek.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében a megtérített összegen felül 6 553 057 forint helyreállítási költség és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az épület állapota, a lakók életének védelme miatt is szükséges volt a munkák mielőbbi megkezdése. Az alperesi beavatkozó ez ellen nem tiltakozott, nem kérte az alap megerősítésével kapcsolatban további szakértői vélemény beszerzését.

[5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy szükségtelen volt az épület alapjának megerősítése, amelyet a szakértői vélemények is alátámasztottak. A szakértői véleményekben meghatározott javítási költséget meghaladta az alperesi beavatkozó által kifizetett térítés, így további kártérítés megfizetésére nem köteles.

[6] Az alperesi beavatkozó előadta, hogy a szakvéleményre is figyelemmel 1 487 723 forint volt a felperes által benyújtott költségvetés alapján a káreseménnyel okozati összefüggésben felmerült károk elhárításának költsége. Az okszerűen felmerült kárelhárítási költségnél nagyobb összeget fizetett ki, ezért alaptalan a kereset.

Az első- és a másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 5 477 159 forint és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[8] Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. §-ában, 6:520. §-ában, a 6:527. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel vizsgálta, hogy a felperes bizonyította-e, az alperes jogellenes magatartással okozott neki kárt, a kára és a magatartása közötti okozati összefüggés fennállását, valamint a kár elhárítása, a helyreállítás költségeit.

[9] Az elsőfokú bíróság a kirendelt igazságügyi geotechnikai szakértő szakvéleményét elfogadva megállapította, hogy a 2014. december 31-ét követő két héten belül befejeződött süllyedés mellet műszaki szempontból nem volt indokolt a sávalap aláfalazása, ez az esetleges, jövőbeni hasonló káresemény során nem jelent védelmet az épületnek. Ezzel együtt úgy ítélte, hogy a felperes körültekintően járt el a helyreállítás módjának meghatározásakor, amikor statikus véleményét beszerezve a helyreállítást a műszaki leírásban foglaltak szerint teljesítette, amelyet az alperes és az alperesi beavatkozó sem vitatott a kárrendezési folyamat során. A felperes a legkevésbé költséges módon erősítette meg a sávalapot. Az alperesi beavatkozó kárszakértőjének tanúvallomása alapján is megállapítható volt, hogy az épületnél keletkezett károk elhárításához szükséges volt az alap megerősítése. Az alperesi beavatkozó nem kérte a munkák szükségességének igazolásához további szakértői vagy geotechnikai vizsgálatok elvégzését.

[10] Az elsőfokú bíróság a helyreállítás és a műszaki ellenőrzés költségéből 10 034 439 forintot tekintett térítendőnek, amelyből az alperesi beavatkozó 4 557 280 forintot egyenlített ki, így a különbözet (5 477 159 forint) megfizetésére kötelezte az alperest.

[11] Az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a fellebbezett részében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[12] A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a károkozó teljes kártérítést köteles nyújtani [Ptk. 6:522. § (1) bekezdés], amelynek elemeit a Ptk. 6:522. § (2) bekezdése határozza meg. A kártérítést a Ptk. 6:522. § (3) bekezdése értelmében csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt. A hátrány kiküszöböléséhez szükséges költségekkel kapcsolatban a bírói gyakorlat a célszerűség és észszerűség követelménye mentén határozza meg, hogy a felmerült költségek közül melyek a károkozó terhére írható költségek. A perben vitás volt, hogy a károsult felperest ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek körébe tartoznak-e a sávalap megerősítését célzó munkák költségei.